+ Színház

Peter Brook 70 évvel ezelőtti élményéből írt és rendezett megrázó darabot

A fogoly című darabban az elítéltnek nem a börtönben kell letöltenie a büntetését, hanem a börtönnel szemközt.

© Simon Annand

Peter Brook 93 évesen újra rendez Párizsban: a kortárs színház egyik legjelentősebb alkotója ezúttal saját színdarabját vitte színre, amelyet egy több mint hetven évvel ezelőtti afganisztáni útja ihletett.

A The Prisoner (A fogoly) című hetvenperces humanista és költői történet a megváltásról és az emberi szabadságról szól. Főhőse egy, az apja meggyilkolása miatt elítélt fiatal férfi, akinek egy politikai foglyok számára, a sivatagban fenntartott börtönnel szemben, egyedül kell letöltenie a büntetését. Az angol nyelvű előadás főszerepét a Sri Lankai-i Hiran Abeysekera alakítja.

Jóllehet Peter Brook 2010-ben 36 év után leköszönt a párizsi Bouffes du Nord színház igazgatói posztjáról, rövid, látszólag könnyed és egyszerű előadásait továbbra is itt, azon a játszóhelyen mutatja be, amelyet egy külvárosi, lepusztult és elhagyatott egykori színházépületből ő tett Franciaország egyik leghíresebb színházává.

Két évvel ezelőtt a budapesti Trafóban is bemutatott Csatamező című produkció után, amely az indiai eposz, a Mahábhárata záró epizódjából készült, sokan azt gondolták, hogy a brit születésű, de évtizedek óta Párizsban élő Peter Brook végleg visszavonul. Az emberi létezés alapkérdései, a háború, a halál, az igazságszolgáltatás témái azonban továbbra is foglalkoztatják. Újdonság azonban, hogy ezúttal egy saját maga által átélt történetet vitt színre hosszú évtizedek óta állandó munkatársa, Marie-Hélene Estienne közreműködésével.

© Simon Annand

Peter Brook az 1940-es években járt feleségével, a három évvel ezelőtt elhunyt Natacha Parry brit színésznővel és két barátjával Afganisztánban, ahonnan örökre szóló emlékkel tért haza. Találkozott egy szúfi mesterrel, aki elmesélte neki: azt kérte egy bírótól, hogy a tanítványára, aki megölte az apját, ne elzárást szabjon ki, hanem kötelezze arra, hogy a börtönnel szemben ülve kelljen letöltenie a büntetését.

“Minden azon múlt, hogy a fiatalember belássa, hogy szükséges a büntetés a megtisztuláshoz. Azzal, hogy ezt a börtönnel szemben tette meg, szembesült azzal, amit valójában tett”

– mondta Peter Brook egy interjúban. A rendező találkozott is a gyilkossal a börtön előtt.

“Nem beszéltünk egymással, de láttam a szemében, hogy megindult benne a folyamat”.

A darab megírásához a rendezőre Georgij Ivanovics Gurdzsijev görög-örmény misztikus tanító is erősen hatott, akinek a XX. század eleji tanításai azt hirdették, hogy a meditációval az ember magasabb tudatszintre kerülhet.

“AZ ENSZ-ben az emberek összeülnek tanácskozni, és ez egy olyan érdekes szóhoz vezet, mint a határozat. Pedig semmit sem oldanak meg, és mégis mindenki nyugodt lelkiismerettel hazamegy. Ez a fogoly a darabban ezt nem teheti meg. Neki a valósággal kell együtt élnie”.

Peter Brook azt reméli, hogy az előadás:

“valami erősebbre inspirálhat, mint a reménytelenség, a betegség vagy azok a szörnyűségek, amelyeket a hírekben látunk, például Szíriában”.

Az azonban soha nem volt a célja, hogy megváltoztassa a világot, szerinte az nevetséges is lenne. Nem hisz az úgynevezett elkötelezett politikai színházban, hanem inkább gondolkodásra és spiritualitásra szeretné késztetni a nézőit, akár Shakespeare-darabokat visz színre, akár a Carment adaptálja.

A Párizsban március 24-ig látható előadást az év második felében Londonban, majd több amerikai városban is bemutatják.

Venczel Katalin, Párizs

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top