Kihirdette az Arany János-emlékévre kiírt vers- és novellapályázatának eredményeit a Magyar Írószövetség pénteken Budapesten.
A vers kategóriában az első helyezett Simon Adri, a második Kiss Judit Ágnes, a harmadik helyezett Zsille Gábor lett. A novella kategóriában a zsűri Csík Mónika pályamunkáját ítélte a legjobbnak, a második helyezett Décsy Eszter lett, a harmadik helyet Nagy Koppány Zsolt szerezte meg alkotásával – közölte az írószövetség, amely a pénteki díjkiosztóval zárta az Arany János születésének 200. évfordulóját ünneplő emlékévhez kapcsolódó programsorozatát.
Mindkét kategória első helyezettjei 300-300 ezer, a második díjjal kitüntetettek 200-200 ezer, míg a harmadik helyezettek 100-100 ezer forint pénzjutalomban részesültek. A pályázatra 12 novella és 20 vers érkezett, az alkotásokat Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő, Erős Kinga kritikus, szerkesztő és Szentmártoni János, a szervezet elnöke bírálta el.
A 45. életévüket még be nem töltött alkotók részére kiírt pályázat célja a magyar irodalom egyik legnagyobb alkotója, Arany János megidézése volt hommage, pastiche vagy egyéb lírai műfajban, illetve fordulatos novellákban. A pályázatra a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a Fiatal Írók Szövetsége, a József Attila Kör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagjai küldhettek be munkákat, tematikai megkötés nélkül.
Azt nem közölték, hogy erre a kiírásra érkezett-e pályamunka.
„Azt nem közölték, hogy erre a kiírásra érkezett-e pályamunka.” Ezt hogy kell értenünk?
És miért alig? Harminckét pályamű nem az alig kategória, kedves Librarius.
Toldi ma
Ég a gyűlölettől, a kopár szik sarja,
Kókadt kommunisták, legelésznek rajta!
Nincs egy becsületes, messze vidéken
Ki igazat mondana, róluk, nékem!
Irodák hűvösében, tíz-tizenkét szolga
Serényen az ország vagyont lopja!
Hortyog, mintha rendjén menne dolga,
Mai napra esőt, már szorgosan ellopta!
Hely pedig üresen, vagy félig rakottan,
Privatizációs szekerek várakoznak ottan!
Ösztövér ÁVH-ás, hórihorgas hefti,
Ellenfelet ment ki, újra, laposra, verni,
Mélyen néz elgyötört szemébe,
Most már tőle, végre újra fél-e?
Válúnál az őrök, szomjasan delelnek,
Enni adjanak –e „ezeknek”?
Vagy hagyják, éhen dögleni?
Becsületük azt is engedi!
2015. o4. 20
Családi ökör, 2010
Este van, este van, ki-ki a beton ólba!
Sötéten bólongat, sok buta bolondja
Zúg a sok hazugság, neki megy a falnak,
Sok bamba mégis reá híven hallgat.
Mintha lába kelne, mit lenem kötöznek,
Lomha népek, kínjukba sírnak, röhögnek!
Csapong a denevérember, a majom bámulván
Rikoltoz a hülyeség, minden csatornán!
Udvaron fehérlett szőre egy tehénnek,
A cigány épp az imént evé meg.
Csendesen kimúlt, igen jámborfajta,
Pedig a bajonet, nagyot döfött rajta!
A képernyőn, egy nőcske hazudni nem restel,
Szerkesztővel igen gyakran szexel!
Meg se áll, markolja, most kapja hírtelen,
Egy iramodással, a szájába terem!