Knausz Imre (Bp., 1958- )a Taní-tani Online főszerkesztője a Vasárnapi Hírekben megjelent interjúban fontos kijelentéseket tett az oktatás helyzete és lehetőségei kapcsán. F. Szabó Kata kérdéseire válaszolt:
[…]
– Valóban szemben áll a műveltség és a lexikális tudás a kreativitással és az egyéb kompetenciák fejlesztésével?
– Ez politikai vita volt a kilencvenes években is, a liberálisok a kompetenciafejlesztés mellett kardoskodtak, a konzervatívok a műveltséget védték. Pedig nem kell választani a kettő között: szerintem erősítik egymást. A műveltség közvetítéséhez épp arra volna szükség, hogy felszabadítsuk a kötelező tartalmak alól az iskolákat. Egyáltalán nem lenne baj, ha nem ugyanazt tanítanák mindenhol. Közhelyes példa a kovalens kötés, amit mindenki tanult, mégis alig valaki tudja, hogy mi fán terem. Ha, mondjuk, a lakosság harmada pontosan tisztában lenne vele, a többiek viszont egyáltalán nem, mert ők ehelyett valami mást tanultak, az sokkal jobb lenne, mint a mostani helyzet.
– Az internet, az okostelefonok elterjedése óta minden információ szabadon elérhető a diákok számára is, sokan éppen ezért megkérdőjelezik az iskola szerepét a tudás átadásában.
– A digitális forradalom az információt nagyon könnyen hozzáférhetővé teszi, így az iskolák műveltségközvetítő szerepe valóban megkérdőjeleződött. Pedig a nyers információhoz való hozzáférésből nem következik a rendszerezett tudás: a dolgok mögé nézés ma is fontos lenne, különösen akkor, amikor valami elromlik. Ha a diktafon tönkremegy, kidobja és vesz egy másikat. De ha a világ romlik el, például a környezet vagy a politikai rendszer, akkor muszáj mögé nézni. Ebben tudna segíteni a rendezett, előző nemzedékektől örökölt tudás. Az is fontos lenne, hogy ne együk meg egymást, ne legyünk egymás ellenségei, ehhez pedig közös nyelv kell, ilyen az általános műveltség.
– Sokan abban bíztak, hogy a digitális eszközök jelenléte képes lesz megreformálni az oktatást, nálunk arról is vita van, hogy be lehet-e vinni az órára a telefonokat.
– Abban hiszek, hogy bár a digitális eszközök önmagukban nem teszik jobbá az oktatást, elkerülhetetlen, hogy bevonjuk őket, mert minél természetesebb közeget kell kialakítani az órán. Kifejezetten jó dolog, hogy ha felmerül egy kérdés, akkor ott helyben utána lehet nézni. Annál is inkább, mert akkor el lehet beszélgetni arról is, hogy elhisszük-e az információt, amit az interneten találtunk.
[…]
Az interjú teljes terjedelmében elérhető ITT.
A kettő csak együtt ér valamit. Ha nincs egy alap tudás amit lehet kreatívan alkalmazni akkor a kreativitás önmagában semmit sem ér ahogy hiába van óriási lexikális tudás ha nincs meg a képesség annak a használatára.