A MOMEzaj második Trafós koncertjén a Dindes d’Espace, a The Real Goldfish és a Demoscene fognak játszani. A punk és hardcore határán mozgó Demoscene tagjai (Balogh Richárd, Ofner Gergely, Simon Mátyás, Simon Veronika) korábban már a Think Again, a Mudpie és a Fuseism zenekarokban játszottak, többnyire együtt. Egy próba után ültünk le velük beszélgetni.
Gergőt leszámítva korábban már mind zenéltetek együtt, hogyan kezdődött ez a zenekar, és hogyan alakult ki ez a felállás?
Gergő: Matyi látott rólam egy fotót, ahogyan egy koncerten kiabálok, és írt egy üzenetet, hogy nem akarok-e vele egy zenekarban kiabálni. Mondott pár zenekart, hogy milyen zenét szeretne csinálni, én pedig igent mondtam.
Matyi: Aztán tökre nem olyan lett a zene.
Eredetileg milyen zenében gondolkodtatok?
Gergő: Úgy kezdtük, hogy hardcore-t fogunk játszani.
Matyi: Szerintem most is hardcore-t játszunk, csak nem azt a fajtát. De érted, a punk az hardcore, a hardcore pedig punk, úgyhogy hardcore-t játszunk. De igazából teljesen mindegy az, hogy minek hívjuk. Öregek vagyunk már ahhoz (kivéve a Gergőt), hogy skatulyázgassuk magunkat, vagy hogy egy elképzeléshez ragaszkodjunk. Belefér az is, hogy new wave zenekaroknak a számát feldolgozzuk, meg az is, hogy klasszikus new york-i hardcore bandák számait játsszuk. Az a jó, hogy nincsenek határok, ledöntjük a kerítéseket, ilyesmi. (nevetés)
A megjelent élő felvételeteken van egy My Bloody Valentine-szám, most az előbb a próbán egy Herpesz-feldolgozást játszottatok.
Matyi: Igen, hát most lelőttük a poént, de a Herpesztől a Kórház című számot is fel fogjuk venni, ezt most raktuk össze negyedóra alatt az interjú előtt.
Vasárnap fogjátok felvenni az első stúdióanyagotokat, lesz átfedés a megjelent koncertanyag és a mostani között?
Matyi: Hét saját dalt fogunk felvenni meg ezt a Herpesz-számot, úgyhogy a feldolgozásban lesz különbség. Az ott kiadott saját számokat felvesszük újra, ennek az élő anyagnak annyi röviden a története (live at the black lodge), hogy volt egy ilyen illegális-titkos koncert a zuglói próbateremben, és ott a Rádi Gábor felajánlotta nekünk azt a lehetőséget, amit innen is köszönünk, hogy előzetesnek, vagy mínusz egyedik demónak felveszi ott a számainkat. Úgyhogy kiválasztottuk akkor a négy legjobbat, vagy a négy legrosszabbat, erre már nem emlékszem, és azokat feltettük a bandcampre. Úgyhogy most vasárnap vesszük fel az első rendes anyagunkat, nemsokára készen is leszünk vele. Volt már olyan zenekarom, ahol hónapokig keverték a cuccokat, pl. most fog megjelenni az Exterminating Angel búcsúzó anyaga, ami már két éve készül, de mi nem tervezünk ilyen sokáig pöcsölni rajta.
Hogyan jött ez a Trafós koncert?
Gergő: Hajnóczy Csaba (Kontroll Csoport, Kampec Dolores) szervezi a koncertet, aki a MOME-n tanít engem is, de igazából annyi volt mögötte, hogy az egyik szaktársam beajánlott minket, amikor megtudta, hogy én is zenekarozom.
Nem furcsa közeg ilyen helyen játszani mondjuk egy próbatermes koncert után?
Ricsi: Nagyon furcsa lesz.
Matyi: Szerintem annyira nem lesz az, a Fuseism-mel is csomószor játszottunk ott. Én mondjuk szeretek is olyan közegekben játszani, ami eltér a megszokottól.
Ricsi: Jó, de azok a Trafós koncertek punkbulik voltak, akkor valóban nem volt furcsa. Itt most nagyon kilógunk a többi zenekar közül. Mindenesetre nekem az volt az egyetlen kérdésem, hogy ugye játszhatunk hangosan.
Gergő: Annyiban más a mi esetünk, hogy mi nem akarunk közönségzenekar lenni, és ezért furcsa két olyan zenekarral fellépni, akik meg igen. De ezzel nekünk semmi bajunk nincsen, csak teljesen más hozzáállást jelent, például amikor elmentünk a megbeszélésre, akkor is teljesen más kérdéseket tettünk fel.
Matyi: Meg mi igazából el se mentünk, szegény Gergő volt csak ott, mi meg cserben hagytuk. (nevetés)
Milyen reakciókat kaptok vissza, ha nem a punkhoz szokott hallgató először hall titeket?
Matyi: Változó. A korábbi zenekaraimra egyes emberek mondták azt is, hogy ez szörnyű zaj, másoknak meg tökre tetszett, miközben nyilván nemcsak a Youth Of Today tagjait nem tudták felsorolni, de valószínűleg a Sex Pistols-ról sem tudták, hogy az micsoda.
Ricsi: A munkatársaink meg a családtagjaink biztosan meglepődnének, ha eljönnének koncertre, mert itt nyilván más oldalunkat mutatjuk meg.
Matyi: Szerintem nem a másik oldalunkat mutatjuk meg. A múltkor elmentem a pszichológushoz, és elmeséltem neki, hogy egy punkzenekarban gitározom és tökre meglepődött. Ha nincsenek meg a külsőségek, akkor persze meglepő, mert általában a punkokról az a képzet, hogy azok a tarajosok, akik Exploitedre mennek. Ezek az ellentétek mindig megvoltak szerintem, a bostoni értelmiségi punkok és a new york-i melósgyerekek éppúgy nem értették egymást. Ennek, mondjuk, a helyi sajátossága nálunk az, hogy van a retropunk meg a gólyás-dürerpincés punk, és olyan, mintha ez a kettő nem is ugyanaz a világ lenne. Vagy az utóbbi lenne az underground undergroundja.
A színtér belső elvárásai mennyire fontosak nektek?
Matyi: Szerintem ez nem a punkszíntérből kell benne legyen az emberben, hanem az embernek van egy világnézete, és ennek a kettőnek kell találkoznia.
Ricsi: Nem azért nem eszik az ember pl. húst, vagy szidja a kormányt, mert be akar szállni egy punkzenekarba, és a közegben meg kell felelni. Ha valaki így áll hozzá, az annyit is ér. De értékek nélkül ezt nyilván nem lehet csinálni, mert anélkül ez csak rock’n’roll. Ki kell állni bizonyos dolgok mellett és ellen.
A Demoscene név ezekből a zenélő programokból jött?
Ricsi: Igen, ezek lényegében ilyen hackercsapatok termékei, akik feltörnek bizonyos programokat, és így hagyják rajta a névjegyüket, és ha te otthon letöltesz egy programot és feltöröd a keygen segítségével, akkor közben megy valami zene egy kis animációval együtt. Ez olyasmi, mint a graffitiseknél a tagelés, de időközben aztán egy szubkulturális irányzat kezdett el ebből kifejlődni, úgyhogy most már ehhez tartozik vizualitás és zene egyaránt. Ehhez a világhoz nekünk semmi közünk, azt leszámítva, hogy én nagyon szeretem a demoscene-zenéket, de igazából csak elloptuk a nevüket.
Matyi: Jöttek is elégedetlenkedő kommentek a koncertfelvételünk videója alá.
Gergő: Nekem tetszett a névnek az az értelmezhetősége is, hogy ez egy olyan zene, ahol nem az a cél, hogy egy polírozott nagylemezt kiadjunk, hanem teljesen rendben van, ha demókat hozunk ki.
A dalszövegek közt van magyar és angol is. Melyik jött előbb?
Gergő: Amikor elkezdtük a zenekart, csak angol szövegekben gondolkodtunk, és akkor főleg ilyen Turning Point és hasonló zenekarok által inspirált és leginkább saját magammal foglalkozó szövegek voltak, de azóta eltelt egy év, és időközben nagyon sok magyar punkot hallgattam, és ez elkezdett ösztönözni a magyar nyelvű szövegekre is. Az meg adta magát, hogy a magyar nyelvű dalok politikus jellegűek legyenek.
A magyar szövegek miért hozzák ki jobban a politikai tematikát?
Gergő: Ha már akarom, hogy valaki elolvassa a szövegeket, akkor ami ránk (magyarokra) közvetlenül vonatkozik, azt akarom, hogy biztosan értse. Ennek nincs köze bármiféle magyarságtudathoz, de mi vagyunk az a közeg, akiket rendszeresen meggyanúsítanak nemzetellenességgel, és akkor már inkább írom magyarul, hogy mi a problémám, és amit én tragédiának élek meg.
