+ Zene

Leonard Bernstein: Megtaláltam a világmindenségemet…

Bernstein 100: “Talán sokkal inkább tanár vagyok, mint bármi más. Mindaz, amit teszek kísérlet, hogy érzéseimet, gondolataimat a zenéről másokkal közöljem.”

Pályája egy bravúros beugrással indult, próba nélkül vezényelte a New York-i Filharmonikusokat a Carnegie Hallban, ráadásul szürke öltönyben. Egycsapásra Amerika kedvencévé vált, s hamarosan meghódította az egész világot. Leonard Bernstein igazi showman volt, aki nemcsak karmesterként, hanem zongoristaként, a zenei ismeretterjesztés úttörőjeként és zeneszerzőként is beírta magát a zenetörténetbe. Munkássága utóbbi szelete és az amerikai zene kerül fókuszba február 4-én a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös maratonján.

 

Egy nap alatt akár tizenegy koncertet meghallgatni? Sokak „piros betűs ünnepként” jegyzik a BFZ és a Müpa maratonját, ahol évről-évre egy-egy zeneszerző munkássága köré szerveződik a délelőttől késő estig tartó koncertfolyam. A tizenegyedik maraton főszereplője Leonard Bernstein lesz, de a nap során más amerikai szerzők – George Gershwin, Scott Joplin, Steve Reich, John Cage, Elliot Cole, Red Norvo, Samuel Barber, Stephen Foster, Charles Ives, Harold Meltzer, John Harbison, Ned Rorem és William Bolcom – művei is elhangzanak. Már délelőtt érdemes lesz beülni a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, hiszen a maraton nyitókoncertjén a MÁV Szimfonikusok Leonard Bernstein Slava-nyitányával kezdenek. A politikai nyitányt a szerző Rosztropovicsnak ajánlotta, s erre maga a cím is utal, hiszen a Slava a világhírű gordonkaművész-karmester beceneve volt. A mű másik érdekessége, hogy több részt Bernstein az 1976-ban bemutatott – csak pár előadást megért – 1600 Pennsylvania Avenue című musicaljéből mentett át. Ezt Grofé híres Grand Canyon-szvitje követi, ami filmekből és rajzfilmekből is sokaknak ismerős lehet.

Egy másik Bernstein-ritkaság a Budapesti Vonósok koncertjén hangzik el: a Szerenád hegedűre, vonósokra, hárfára és ütőkre Platón Lakomája nyomán készült, követve a dialógus szerkezetét. Bár Bernstein mindig fájlalta, hogy kevés ideje maradt a zeneszerzésre, szimfonikus daraboktól a balettzenén, operán, musicaleken, kamaraműveken át a kórusművekig és a szólódarabokig számos műfajban alkotott. Február 4-én még többek között meghallgathatjuk társadalomkritikus operáját, a Trouble in Tahitit, részleteket csendülnek fel a Kennedy elnök özvegyének kérésére született Miséből és persze az elmaradhatatlan West Side Storyból is.

Bernstein száz éve, 1918 augusztusában született. Tizenegy éves volt, amikor megörökölt egy zongorát, s ezzel – ahogy később mondta –

„Megtaláltam a saját világmindenségemet, azt a helyet, ahol biztonságban érzem magamat: a zenét”.

Huszonegy évesen cum laude végzett a Harvardon, majd Philadelphiában Reiner Frigyes tanítványa lett. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözött, ahol kezdetben Lenny Amber álnéven zenei szakcikkeket és kritikákat publikált. 1943-ban pedig jött az áttörés: elnyerte a New York-i Filharmonikusok asszisztens karmesteri posztját, novemberben pedig az ismeretlen Bernstein – Bruno Walter betegsége miatt – kénytelen volt beugrani egy Carnegie Hall-beli koncerten.

„Csak arra emlékszem, hogy ott álltam, remegtem, nagyon meg voltam rémülve, még próba sem volt. (…) Kimentem, és onnantól semmire sem emlékszem. A koncertszünetre sem, csak a végén az állva tapsoló emberekre.”

– mesélte később egy interjúban. A siker átütő volt, a hangversenyt ugyanis a rádió is közvetítette, Bernstein pedig Amerika kedvencévé vált, hamarosan pedig az egész világot meghódította. Ő lett az első amerikai, akit komolyan vettek a hangversenytermekben, ő volt például az első tengerentúli dirigens, aki a milánói Scalában vezényelhetett egy operát.

1956-ban Guido Cantelli váratlan és tragikus halála miatt ismét beugróként vezényelte a New York-i Filharmonikusokat, s ezután ott is maradt, 1957-ben első amerikaiként lett a zenekar művészeti vezetője. 1969-ig dolgozott az együttessel, ezalatt nyilvánossá tette a főpróbákat, a hangversenyek előtt bevezető előadásokat tartott, s idővel megháromszorozta a bérletesek számát. Emellett a televíziós zenei ismeretterjesztés úttörőjeként szinte hetente készített stúdiófelvételeket, a Young People’s Concert epizódjaiban a zongora mögül vezényelte a zenekart, a képernyők előtt pedig milliók követték, így valóban tömegekkel szerettette meg a komolyzenét.

Leonard Bernstein: Young People’s Concerts | What is Melody?

„Talán sokkal inkább tanár vagyok, mint bármi más. Mindaz, amit teszek kísérlet, hogy érzéseimet, gondolataimat a zenéről másokkal közöljem. Ennek az átadásnak mindig szükségét érzem”

– vallotta. Igazi showman volt, aki mert humort vinni a klasszikus zenébe, ezt jól mutatja az a felvétel is, amikor szemmel vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat.

1967 és 1976 között egyébként Gustav Mahler valamennyi szimfóniáját előadta Bécsben, de sokszor dolgozott Izraelben és Londonban is. A nyolcvanas években többször dirigálta az amszterdami Concertgebouw Zenekart, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát és a római Santa Cecilia Akadémia Zenekarát is. 1990 augusztusában lépett utoljára a pódiumra, Tanglewoodban, majd megromlott egészségére hivatkozva októberben orvosai tanácsára bejelentette, hogy nyugdíjba vonul. Pár nappal később a tüdőrák – évtizedeken át láncdohányos volt – végzett vele. Utolsó interjújából az is kiderült, hogy az FBI 700 oldalas aktát készített róla. Bernstein ugyanis társadalmi kérdésekben sem rejtette el véleményét, a hatvanas években például részt vett a polgárjogi mozgalomban, a hetvenes évek elején a háború ellen agitált, a nyolcvanas években pedig a nukleáris fegyverek leszereléséért küzdött, emellett az AIDS-krízis idején a betegség gyógymódjának kutatását támogatta.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top