Egyedi tervezésű, kézzel varrott blúzaival a táskájában lépett be 1916-ban a philadelphiai Wanamaker’s üzlet ajtaján, az akkor alig 18 éves Kárász Mariska. Néhány darabból álló kollekcióját azonnal eladták, sőt újakat rendeltek: akkoriban ugyanis ritkaságszámba ment az amerikai igényekre szabott, ám a magyar népművészet inspirálta hímzett ruhadarab. Később a Mariska Karasz (1898-1960) néven világhírűvé vált magyar divattervező, textilművész bútorokat is dizájnolt, szakkönyveket írt, faliszőnyegeket készített az absztrakt expresszionizmus jegyében, mesés ruhakölteményei pedig a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban is megtalálhatóak.
Mariska Karasz 16 évesen, 1914-ben emigrált Amerikába, követve nővérét, a New Yorker illusztrátoraként világhírűvé vált Ilonka Karasz tervezőt, aki egy évvel korábban költözött a tengerentúlra. (Egyes források szerint Mariska 1912. október 15-én érkezett Amerikába: Ilonka, bátyjával együtt már 1911-ben kiköltözött a korábban emigrált édesanyjukhoz.)
Még kislányként, Budapesten tanult varrni és hímezni, a szakma fortélyait pedig Ethel Traphage-től leste el a Cooper Unionban. 1916-ban nemcsak a Wanamakers’s áruházzal dolgozott együtt, hanem a híres Bonwit Teller New York-i luxusáruház Jessie Franklin Turner részlegének is tervezett indián népi motívumokkal díszített strandöltözetet és neglizséket.
Szabadúszó divattervezőként dolgozott, ruhái kelendőek voltak, így 1922-ben megnyitotta első önálló szalonját a New York-i művészeti élet központjának számító, legendás Greenwich Village-ben. Sikerét azonban az 1940-es években számos krízis árnyékolta be: Donald Petersonnal kötött házassága szétesett, divatszalonjában váratlanul tűz ütött ki. Az üzlet porig égett a raktárkészlettel és az összes dokumentációval együtt. A sorscsapásokat azonban lehetőséggé formálta át, újabb sikereket elérve karrierjében: ekkor írta meg See and Sew (1943) című első könyvét, amely gyerekeknek tanított varrási alapismereteket. Ezt követte a Design and Sew (1946) című átfogó kötete, amelyet a varrás és divat iránt érdeklődő tinédzsereknek szánt. Az 1930-as évek végétől egyedi gyerekruhákat kezdett tervezni: a mosható, praktikus, ám divatos öltözékeket akkoriban született lányai, Solveig és Rosamond inspirálták, csakúgy mint két korai, figuratív hímzett faliszőnyegét.
Divatszalonja leégése után ugyanis profilt váltott, és faliszőnyegeket kezdett készíteni. Akkoriban fordult érdeklődése a festészet, azon belül is az absztrakt expresszionizmus felé, amely textilmunkái nagy részét is ihlette. A hagyományos öltéstechnikák alkalmazása mellett újabbakat talált ki, ezek szerepeltek Adventures in Stitches címen, 1949-ben publikált könyvében, amely igazi hírnevet hozott számára. Első önálló kiállítása 1947-ben nyílt meg a New York-i Bonestell Gallery-ben. Újabb munkáit azonban már a Bertha Schaefer Gallery-ben mutatta be évről évre. Az ötvenes években volt a legtermékenyebb: több mint ötven önálló kiállítása volt Amerika-szerte, emellett tanított és rengeteget utazott, újabb népi kézimunkák után kutatva. 1960. augusztus 27-én halt meg tüdőrákban.
A MAGYAR NÉPI ORNAMENTIKÁTÓL A HORGÁSZÁSHOZ HASZNÁLT MŰLÉGYIG
Kárász Mariskának köszönhetően hagyományos, magyar népművészeti elemekkel díszített öltözetben járt az 1920-as évekbeli modern, tehetős New York-i nő, legalábbis egy része. A kor kritikusai, divatszakértői „az egekig dicsérték színek iránti érzékenységét”, valamint eredetiségét: nevezetesen azt, ahogyan „a magyar népi ornamentikából vett elemeket egyedi módon ötvözi az avantgárddal és a modern amerikai stílussal.”
(Jó példa erre az 1927-ben kreált kosztüm, amely a magyar cifraszűr motívumait kombinálja az elegáns, és kissé bohém amerikai stílussal. A korát megelőző két részes darabot a New York-i Metropolitan Múzeumban őrzik.) A harmincas években gyakran látogatott Magyarországra inspirációt keresve ruháihoz, a második világháború kitörését követően azonban Mexikóban kutatott népi kézimunkák után. Inspirációs forrásul nemcsak a magyar és mexikói, hanem az indián, a kínai, az afrikai és az indiai népművészetben fellelhető motívumokat is felhasználta.
Bőrrel, műanyaggal, fával, fémmel, papírral és olykor szalmával kombinált textilmunkáihoz szenvedélyesen és fáradhatatlanul gyűjtötte az utcán, a hentesnél, vagy éppen a barátainál talált apró kincseket: zsinegeket, fonalakat vagy vitorlázáshoz használt kötéldarabkákat. Nem riadt vissza a szokatlan tárgyak, úgy mint a horgászáshoz használt műlégy, a kagyló, a cipőfűző, vagy az elefántcsontból készült fésű anyagba applikálásától sem.
Mariska Karasz ecsetjét és palettáját a varrótű és cérna jelenti, vásznát maga a ruha anyaga. (…) munkái a modern festészet „legavantgárdabb” irányzataira reflektálnak.
– írta róla az American Craftsmen’s Council (ACC) szervezet szaklapja, a Craft Horizons 1957-ben.
További képek itt.