Gáthy Vera: India / A múltból a jövő felé – Typotex Kiadó, 2017 – PANTA-sorozat – 468 oldal, kartonált kötés –ISBN 978-963-279-945-2
A szent tehenek, a Dzsungel könyve, kasztrendszer, jóga, Gandhi, Tádzs Mahal, Amrita Sher-Gil, gyarmatbirodalom, a Dalai Láma, a kasmíri konfliktusok, Mircea Eliade erotikus regénye, Bollywood…
…és még hosszan lehetne sorolni azokat a dolgokat, amik India említése kapcsán felmerülnek egy átlagosan tájékozott európai ember tudatában. Azzal, hogy a szubkontinens brit gyarmatként szorosan kapcsolódott Európához, együtt járt az is, hogy a matériával együtt az információ és a kulturális javak is áramlásba kezdtek. Vitathatatlan, hogy kultúránkra nagy hatással volt/van minden, ami onnan érkezik.
- Csípős jótanácsok egy 90 éves indiai szexgurutól
- A magyar cigányprímás feleségül vette az indiai alkirály unokáját
- Már csak 7 év és India lesz a legnépesebb állam
- Az érinthetetlenek és a meztelen nők festője, Amrita Sher-Gil
- Lehet-e büntetlenül szeretkezni más kultúrákkal?
Ehhez képest tényleg furcsa, hogy szisztematikus, rendezett tudásunk alig van a kontinensnyi országról, mely állítólag rövidesen a világ legnépesebb országa lehet. Magára valamit is adó, gondolkodó ember, ha ilyesfajta hiátust fedez fel a tudásában – és energiái engedik – akkor megpróbálja bepótolni azt, ami elmaradt. És rájön, hogy nincs könnyű dolga!
„…az elmúlt évtizedekben felettébb szerény magyar nyelven megjelent szakirodalmához képest az India-tanulmányok világszerte hatalmas fejlődést mutatnak, és a nálunk is hozzáférhető, jobbára rövid és összefoglaló jellegű írások elnagyoltak, elavultak, ma már tudományosságuk megkérdőjelezhető. Még nehezebb a helyzet a vallástörténet területén, ahol a tömegesen megjelenő forráskiadványok, az etnográfiai terepmunkák és a komplex, multidiszciplináris kutatási eredmények gyakorlatilag zárójelbe tettek még olyan jelentős munkákat is, amelyeket fél évszázada még mindenki forgatott.”
Pontosabban: eddig nem volt könnyű dolga, mert a számtalan Indiáról szóló, Indiát megidéző kötet között nem nagyon találhatott olyat, mely naprakész és rendezett tudást tartalmaz ebben a témában. Gáthy Vera utolsó könyve – a szerző a kötet kiadói munkálatai közben hunyt el – hiánypótló munka, és méltó lezárása annak a kutatásnak, mely a hatvanas évek óta izgatta a szerzőt, aki az évtizedek során mély ismereteket szerzett India és a gyarmatbirodalom történetéről, és a történet kulturális társadalomtörténeti és szociális vetületeiről. Meg persze mindarról, ami a britek előtt és után történt.
Az Indiáról szóló történeti munkák számossága és eltérő minősége legalább akkora nehézségekkel állítja szembe a hiteles adatok kutatóját, mint az, hogy a szubkontinens korai története kapcsán nem állnak rendelkezésünkre olyan hagyományos „történetírói munkák”, amilyeneket a görög-római világ tanulmányozása során megszokhattak a kutatók. Ráadásul az éghajlat sem kedvező a több évszázados írott források fennmaradásához, s ha ez sem lenne elég, a mítosz és a valóság sokkal szétválaszthatatlanabb elegyet alkot, mint Európában. Sőt, ha ez nem lenne elég, akkor még ott a vallási, etnikai és politikai megosztottság, mely egyrészt az indiai-európai relációt átjárja, másrészt viszont az indiai történetírókat is eltérítheti a tudományos módszerek szisztematikus alkalmazásától.
Gáthy Vera könyve – a fentebb felvillantottnál sokkal összetettebb problémák között – üdítően hat, s végtelenül tisztességesen szálazza szét a tudást és a vélekedést, a mítoszt és a történelmet. Az India című kötet hatalmas információgazdagsága mellett is a tudományos alázat példamunkája, s ennek köszönhetően maradandó munka, mely nem csak az India iránt érdeklődök számára lehet fontos.
A többezer éves történelem nem befejezett/befejezhető sztori, a kézírás lezárásának időpontja nem valamiféle nyugvó- vagy fordulóponthoz köthető, éppen ezért a jövőre nézvést nem bocsátkozik találgatásokba, inkább csak – kíváncsiságot ébren tartó – kérdéseket fogalmaz meg. Olyan kérdéseket, melyek – a különböző háttér ellenére – ma minket is érdekelnek.
„A mai indiai gazdaság és társadalom vázlatos áttekintése azt mutatja, hogy bármekkora utat is tett meg a szubkontinens az elmaradottságból kifelé, súlyos gondok terhelik még ma is. A nyomorban élők nagy száma, a hátrányos helyzetbe szorított alacsony társadalmi státuszúak százmilliói, a gyenge oktatási rendszer, az elavult felsőoktatás, az egészségügyi ellátás súlyos hiányosságai […] arra utal, hogy Indiában sürgősen komoly változásokra van szükség ahhoz, hogy ne következzenek be társadalmi robbanások.”
