Különböző kémiai reakciók miatt apránként egyre sötétebbé válik Georgia O’Keeffe híresen élénk festményeinek egy része, restaurátorok azonban abban bíznak, hogy újfajta digitális képalkotási eszközökkel lassítani tudják a károk kialakulását.
Sante Fe-i és Chicago környéki szakemberek fejlett háromdimenziós képalkotási technológia megalkotásáról szóló terveket jelentettek be a hét végén. Az eszköz segítene az O’Keeffe és más művészek festményein megjelenő káros lerakódások észlelését a világ múzeumaiban.
Georgia O’Keeffe festményeinek megóvására már 2011-ben megkezdődtek az erőfeszítések nagyfelbontású képalkotással. Ennek révén elkerülhetővé vált, hogy mintát kelljen venni a művekből, ez ugyanis károsíthatta volna őket.
Ahogy a festmények öregszenek, káros szappanlerakódások jelenhetnek meg rajtuk. Ez akkor fordul elő, ha az olajfestékben lévő zsírok kölcsönhatásba lépnek a pigmentekben vagy a száradásért felelős szerek lúgos összetevőivel. A festményeken parányi hólyagok tűnnek fel, amelyek homokszemekre emlékeztető kitüremkedéssé alakulnak. Dale Kronkright, a Santa Fe-i Georgia O’Keeffe Múzeum restaurátora szerint szabad szemmel is láthatók. Ezernyi ilyen szennyeződés észrevehetően sötétebbé tesz egy festményt.
A jelenség nemcsak az amerikai festőnő hatalmas virágokat és az új-mexikói sivatagot ábrázoló ikonikus képeit, hanem a múzeumokban őrzött 20. századi olajfestmények jórészét érinti, Dale Kronkright szerint részben azért, mert az akkoriban használt professzionális minőségű vásznakat száradásgátló zsírokkal vagy olajokkal kezelték.
Georgia O’Keeffe
A károsodás mértékét feltáró képalkotó technológia kifejlesztésére az O’Keeffe-múzeum, a Northwestern Egyetem és a Chicagói Art Institute 350 ezer dollárost támogatást nyert el. A projekt célja egy olyan internetalapú rendszer létrehozása, amelybe bármelyik restaurátor feltölthet elemzésre felvételeket a festményekről a szappanlerakódás által okozott károk feltartóztatására irányuló erőfeszítések keretében.
Tudósok még mindig nem értik teljesen a lerakódások kialakulásának okát és sebességét, bár a hőmérséklet és a páratartalom változása a szállítások során az első számú „gyanúsítottak” között van Dale Kronkright szerint.
A technika fejlődése révén már nem kell legalább bélyegnagyságú mintát venni az alkotásokból, hogy vizsgálni tudják őket.
„Ez nagyon nagy dolog”
– hangsúlyozta a szakember.
Georgia O’Keeffe művei különleges lehetőséget adnak a szappanlerakódás kialakulásának vizsgálatára, mert rendkívül sokat tudni az anyagokról és a technikákról, amelyeket hat évtizedet felölelő pályafutása során több mint 800 képet festett. A szappanosodás 2011-ben tűnt fel a nevét viselő múzeum szakembereinek, miután egy vándorkiállítás képei látható, de nem a szállításhoz köthető károsodásokkal tértek vissza az intézménybe.
„Ellenőrzés nélkül a szennyeződések száma és kiterjedése is nőni fog”
– hívta fel a figyelmet Dale Kronkright. Becslése szerint öt festményen egészen biztosan a szappanosodás okozta károk mutathatók ki a múzeumban, míg összességében Georgia O’Keeffe műveinek 90 százalékát fenyegetheti a probléma.
