+ Film

A most 80 éves Sir Anthony Hopkins visszahúzódó kisfiú volt

Anthony Hopkins

„Valóságos idióta voltam az iskolában, tulajdonképpen antiszociális és fogalmam sem volt, mit csinálok ott. Ezért lettem színész”

Sir Anthony Hopkins Oscar-díjas angol színész, filmszínész nyolcvanadik születésnapját ünnepli.

Sir Phillip Anthony Hopkins 1937. december 31-én egy dél-walesi bányászfaluban, Port Talbotban látta meg a napvilágot. Anyja, Muriel Yeats az ír költő, William Butler Yeats távoli rokona volt. Apja, Richard Hopkins pékként dolgozott, hogy egyetlen gyermekét anyagi lehetőségeihez mérten a legjobb iskolába járathassa. A szülők napjai nem teltek felhőtlenül, Anthony ugyanis diszlexiás, rendkívül visszahúzódó kisfiú volt, szinte egyáltalán nem voltak barátai.

Iskolaévei meglehetősen egyhangúan és sikertelenül teltek, úgy érezte, csak a festészetben és a zongorajátékban tud kibontakozni.

„Valóságos idióta voltam az iskolában, tulajdonképpen antiszociális és fogalmam sem volt, mit csinálok ott. Ezért lettem színész”

– vallotta később. Színészkarrierjét, máig állítja, egy honfitársával, a szintén Port Talbot-i születésű Richard Burtonnel való találkozásának köszönheti. Tizenöt éves volt, amikor megszerezte a színészlegenda autogramját és eldöntötte, hogy ő is híres színész lesz.

Két évvel később otthagyta iskoláját, és beiratkozott a cardiffi zene és drámaiskolába. Ráébredt, hogy a színjátszásban teljesen feloldódik. 1960-ban debütált a Palace Theatre színpadán a walesi Swansea-ben, majd Londonba költözött, ahol felvették a Royal Academy of Drama and Art (RADA) hallgatói közé. Annyira tehetséges volt, hogy 1965-ben a kor legnagyobb színészeként számon tartott Sir Laurence Olivier felkérte, helyettesítse a National Theatre-ben August Strindberg Haláltánc című darabjában. Olivier, miközben egy műtét után lábadozott, ezt írta róla naplójába:

„A társulat egyik fiatal színésze, a kivételes tehetségű Anthony Hopkins ugrott be helyettem. Kiválóan játszotta el Edgar szerepét, és úgy vitte el a darabot a fogai között, mint macska az egeret.”

Olivier színészi örökségének várományosaként, elsősorban a filmiparban, új lehetőségek nyíltak meg előtte. 1967-ben a Bolha fülben című BBC-produkcióban kapott szerepet, majd Katharine Hepburn és Peter O’Toole mellett bizonyított I. Richárd szerepében. Nem vált hűtlenné a színpadhoz sem, 1974-ben már a Broadwayn tapsolt neki a közönség Peter Shaffer Equus című darabjában.

Hopkins nehezen dolgozta fel a hirtelen támadt médiafigyelmet, és egészen 1975-ig komoly alkoholproblémákkal küzdött. 1972-ben elvált első feleségétől Petronella Barkertől, amikor lányuk Abigail még csak tizennyolc hónapos volt. Hamarosan feleségül vette Jennifer Lyntont, aki csaknem harminc évig volt a társa. Jelenleg harmadik feleségével, a kolumbiai származású Stella Arroyave-vel él, akivel 2003-ban kötötte össze életét.

1975 és 1985 között szinte válogatás nélkül elvállalt minden filmszerepet, melyek között szép számmal akadtak felejthetők is. Először 1976-ban vehetett át Emmy-díjat a Lindbergh-bébi elrablásáról készült tv-filmben nyújtott alakításáért, másodszor 1981-ben nyert A bunker című sorozattal. 1977-ben Richard Attenborough-val dolgozott együtt a Híd túl messze van című filmben. 1980-ban Az elefántemberrel hívta fel magára Jonathan Demme rendező figyelmét, aki felkérte Dr. Hannibal Lecter szerepére A bárányok hallgatnak című filmjében. Ezzel igazi rekorder lett, ő vezeti a legrövidebb vásznon töltött idővel Oscart nyerő színészek sorát. A kétórás filmben csak 16 percet szerepelt, mégis főszereplőként díjazták 1991-ben. Az Amerikai Filmintézet felmérése alapján 2003-ban megválasztották a filmtörténet legemlékezetesebb gonosztevőjének. Ezután a történet még két folytatást ért meg főszereplésével, amivel igazi Lecter-kultuszt teremtett. Hopkins lett a legkeresettebb angol színész, még háromszor jelölték Oscarra: 1993-ban A napok romjai című filmdrámáért, 1995-ben az Oliver Stone-féle Nixon címszerepéért, 1997-ben a Steven Spielberg által rendezett Amistadban nyújtott alakításáért.

A Sir címet 1993 óta viselheti a neve mellett, mert pályafutása elismeréseképpen II. Erzsébet lovaggá ütötte. 2000-ben megkapta az amerikai állampolgárságot is, amelyet egy 5 ezer kilométeres autóúttal ünnepelt meg, mert – mint mondja – még mindig a magány és az autózás kapcsolja ki a legjobban. 2003-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, 2006-ban odaítélték neki a legendás hollywoodi rendezőről, Cecile B. DeMille-ről elnevezett életműdíjat.

A szerepeire hihetetlen szorgalommal készülő színészt a 2005 óta tartó sikerszéria (Bizonyítás, Törés, Rítus, 360) után egy Hitchcock életrajzi filmben láthatta a közönség 2012-ben Helen Mirren oldalán. 2015-ben a Heineken-emberrablásban Freddy Heinekent alakította, majd hatalmas sikert aratott Az öltöztető című tv-filmben. A Thor folytatásaiban 2013-ban és 2017-ben ismét Odin bőrébe bújt, majd a Transformers: Az utolsó lovag című moziban egy angol lordot alakított, aki részt vesz a világ megmentésére alakult szövetségben. 2018-ban láthatja majd a közönség a Lear király című filmjét, amelyben újra együtt játszik Emma Thompsonnal, akivel legutóbb 1993-ban A napok romjaiban jelent meg a vásznon.

Hopkins eddig három filmet rendezett, a legutóbbit, a Slipstream-et 2007-ben, amelyet maga írt, a zenéjét is ő komponálta és a főszerepet is eljátszotta.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top