+ Jegyzet

Nyáry Krisztián megmutatja azt, amit mások kihagytak

Hőseink – ’48 hősei is – szinte félistenek, s ha esendőséget sejtünk bennük, akkor hallgatunk, vagy összekacsintva, csendben vihogva, pirulva sutyorgunk. Fölébredett a föld, ébredjünk mi is.

Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld / Levelek, hősök, történetek 1848/49-ből – Corvina Kiadó, 2017 – 432 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-1364-61-3

A „Petőfi Sándor gatyában táncol…” kezdetű bárgyú kis gyerekmondóka egyrészt arra mutat rá, hogy vannak olyan állandó kulturális elemek, melyeket tiltással/tagadással nem lehet kiirtani, másrészt érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az oka a generációról-generációra hagyományozódó mondóka sikerének. Biztos, hogy az okok között az egyik – ha nem is a legfontosabb – pont az, hogy a történelem hőseit, a valamilyen szempontból sikereseket is embernek láthassuk. (Túl az irigységen talán a bulvársajtónak is ez lenne/lehetne a funkciója.) Ha nem tudunk róluk eleget, akkor is kreálunk valamit, ami közelebb hozza őket. Ha kell, még az Úristent is:

„Ezernyolcszáz negyvennyolcban de szép vót,
Mer’ akkó’ még az Úristen legény vót,
Fe’pattant a kesely lábú lovára,
Úgy vitte a Szűz Máriát a bálba”

– nem tudok számot adni arról, hogy ezt a kis szösszenetet mikor sajátítottam el, és arról sincs fogalmam, hogy van-e folytatása. Pedig érdekelne, mi történt abban a bálban! Ahogy érdekelne, hogy mi történt azokban a történelmet formáló időkben, s milyenek voltak azok a történelemformáló emberek akkor, amikor nem „szerepeltek”?

Nyáry Krisztián az elmúlt években kidolgozta a módszert és megtalálta a hangot. A normalitás hangját, amin el lehet mesélni a történelemnek olyan epizódjait, amelyeket „nem szokás” elmesélni. Pedig ezek nélkül nem lenne az sem, amire oly igen büszkék bírunk lenni.

„…Erős hashajtókra gondunk leszen,
Sikerük nektek járand egészen:
S ha vágytok lenni seggünk baszói,
Hagyján, mi leszünk faszotok leszarói”

– írta egy politikai vitához kapcsolódó válaszlevélben Dessewffy Emil (1814-1866) 1848 elején. A talán még Löwy Árpádot is pirulásra késztető levélpárbaj másik hősének nevét most nem fogjuk elárulni. Tessék csak megkeresni a könyvben! …és ámulni.

Az 1848-49-es események történetét főként magánleveleken keresztül bemutató kötet a forradalom és szabadságharc ismert és kevésbé ismert személyeihez engedi/viszi közel olvasót. S bár a fenti trágár részlet éppen csak trágársága okán került a mostani cikkbe, van még bőven csemegéznivaló az időrendben haladó kötetben. Eddig mélyen elhallgatott emberi relációk tárulnak fel, s mutatják meg azt, hogy sokféle ember és sokféle akarat is hathat egyetlen irányba, ha adott a közös cél. 1848-ban ez adott volt, s engedtessék meg nekem, hogy ezt az „adottságot” kivételesen ne akarjam aktualizálni, vagy számon kérni. A nézőpontok számosak…

„Leírhatatlan szerencsétlenség, amit ezek a lázadók hoztak az országra, százezrek jutottak koldusbotra, és megszámlálhatatlanul sokan estek áldozatul betegségeknek, háborúnak és terrorizmusnak.”

– írja Haynau. Nem azt ajánlom, hogy szeressük és magasztaljuk, de álljunk meg egy pillanatra, s gondoljuk végig az ő szempontjait is.

Azok, akik még mindig abban hisznek, hogy a történelem alakítói fennkölt, magasztos és makulátlan szereplői az adott kornak (vagy éppen sátáni figurák, kikben nincs semmi emberi), nem fogják szeretni ezt a kötetet: Nyáry Krisztiánt azzal fogják vádolni, hogy szobrokat rángat le a talapzatról. De, könyörgöm, nem erről van szó! Hanem inkább arról, hogy Nyáry Krisztián kezet nyújt ezeknek az embereknek, és lesegíti őket abból a magasságból, ahol nyilván tériszonyuk lehetett, s rettentő magányosak voltak az elmúlt nagyjából másfélszáz évben. Az utókor által nagyra becsült és szoborrá merevített fickók nagy része nem azért tette a dolgát, hogy később szobrot állítsanak nekik. S ha lenne beleszólásuk, nem biztos, hogy azt tartanák fontosnak, amit a „hálás utókor”.

Legyünk mi a „tényleg hálás utókor”, és – ha már Nyáry Krisztián segít ebben – vegyük észre, hogy szüleink szülei és azoknak a szülei (a sor a történelem kezdetéig vezethető) esendő emberek, olyanok, mint te vagy én. Ébredjünk rá végre, hogy ez csöppet sem ciki, sőt…

Nyáry Krisztián megmutatja azt, amit mások kihagytak
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top