Herta Müller a szemébe olvasta a szerbeknek a történelmi igazságot, ami nagyon nem tetszett a helyi erőknek, de igazából a németek nemtetszését is kiváltotta.
Idézzük a Nobel-díjas írónőt:
Szerbia polgárainak együtt kell élniük az igazsággal, hogy maguk okozták saját szenvedéseiket.
A litera.hu megkérdezte Faragó Kornéliát, Losoncz Alpárt és Patócs Lászlót, mi a véleményük a szerbekre ráolvasott szenvedéselméletről.
Patócs László többek között így reagált:
Azon az estén Herta Müllert megkérdezték, ő pedig válaszolt: a társadalom lezáratlan félmúltjáról, a velünk élő történelem napról napra felszínre bújó problémáiról – lényegében a szerb Trianonról – is beszélt. Botorság elvitatni diktatúra-tapasztalatait, illetve a szabad véleményhez való jogát, de vajon mennyire ismeri magát a közeget? Ha akarva-akaratlanul feltépi a társadalom testén lüktető sebeket, akkor a mozdulat legyen sebészi pontosságú. A mondatait egy szuverén alkotó nézeteiként kell elfogadnunk, ám a szerb társadalom közel sem annyira homogén, hogy egy számottevő réteg ne ferdítő általánosításként interpretálja azokat.
Nem a szavak tartalmával, hanem a megközelítéssel vannak gondok.
A további reakciókat olvasd el a litera.hu-n.
A kritiq.eu is foglalkozott Herta Müller, temesvári származású író beszédével, felidézve egy korábbi megnyilvánulását:
Ha egy ország négy háborút indít kilenc év alatt, és ezzel temetőkké változtatja a városokat, az az ország nem állítható meg pusztán szép szavakkal. Nagyon elégedett lettem volna, ha a NATO annak idején Romániában is fellépett volna, de ez nem történt meg, így a románok egymással is megküzdve kellett véget vessenek a Ceausescu-rezsimnek
– fogalmazott 1999-es esszéjében Herta Müller, majd belgrádi hallgatóságának hozzátette:
Ma is hasonlóképp gondolkodom. Annyi rossz történt Boszniában és Koszovóban, és mindez a visszataszító nacionalizmusuk miatt. Ez az ország saját magának okozott fájdalmat és szenvedést. A szerbek saját maguk provokálták ki a rosszat.
A kritiq.hu információi szerint a szerb hallgatóság nagy része elhagyta a termet, és másnap, azaz csütörtökön a szerb lapok is kemény kritikával illették az írónőt. A szerb nacionalistaként ismert filmrendező, Emir Kusturica is azt nyilatkozta, hogy tévedés volt meghívni Herta Müllert a belgrádi könyvvásárra, sőt, Herta Müller Nobel-díja is tévedés volt.
Herta Müllernek most is igaza van : a nacionalizmus rombol, első sorban a nacionalistákat rombolja, de azok a saját nacionalizmusuk okozta sebeiket még több, még ostobább és még barbárabb nacionalizmussal akarják orvosolni. Ez vezetett Trianonhoz, Auschwitzhoz, Szrebrenicához …
De még mennyire igaza van, volt ! Majd minden közép-európai országra igaz egyébként a tétel. Talán Lengyelország tehetett legkevésbé a maga sorsáról, aztán talán Magyarország, bár ez utóbbi már elég öntevékenyen rombolta magát. A történelmet érdemes alaposan, több oldalról tanulmányozni, de legkevésbé maguk a népek írják meg saját sorsukat. Ahhoz független, elfogulatlan (vagy több, egymással szembenálló, egymást kiegészítő, elfogult) nézőpont szükséges !