+ Színház

Marton László tette elfogadhatatlan

Sárosdi Lilla színművész bejelentése, amely szerint Marton László, a Vígszínház igazgatója zaklatta őt, többféle reflexiót kiváltott, itt most Gulyás Gábor álláspontját olvashatjátok.

Sárosdi Lilla színművész bejelentése, amely szerint Marton László, a Vígszínház igazgatója zaklatta őt, többféle reflexiót kiváltott, itt most Gulyás Gábor álláspontját olvashatjátok, amit a Facebookon tett közzé.

A jogi és a morális ítélet különbségéről

Amikor egy emberről véleményt mondunk, azt mindig valamilyen perspektívában (ha úgy tetszik: kontextusban) tesszük. Mindannyian ismerünk nagyszerű írót, akiről kiderült: erkölcsi szempontból menthetetlen tettei voltak. De említhetnék filozófust vagy képzőművészt is példaként. Esetenként – jelentős gondolkodók esetében – az erkölcsi vétséget hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Vannak olyan gazemberek, ahol ez elképzelhetetlen: mindegy, hogy Hitler milyen festő volt, az általa elkövetett történelmi bűnök mindig felülírják az esztétikai szempontokat. De legyen bármilyen csekély is az erkölcsi vétség, azt a szakmai vagy politikai teljesítmény soha nem igazolhatja. Soha.
Az az érvelés pedig, amely szerint nem ítélhetünk el valakit, amíg erről nincs jogerős bírósági végzés, azért nem tartható, mert a morális és jogi megítélés alapvetően más természetű. Természetesen hivatali-adminisztratív hátrányok senkit nem érhetnek hatályos bírósági végzés nélkül. De a közösség morális alapú véleményét mindenkinek el kell viselnie! A gazemberséget azzal mentegetni, hogy az elkövető egyébként remek szakember, nem korrekt! Az, hogy a kádárizmus színházi potentátjai szükségét látják kiállni egykori bajtársuk, kollégájuk mellett egy elkeserítő, gyalázatos ügyben, elsősorban ezeket az embereket minősíti. A helyzet több mint elkeserítő. Remélem, meglesz majd, amire vágynak: a jogi végzés. De addig is (és utána is) el kell fogadniuk, hogy vannak, akik a morális “ítéletüket” nem kívánják elhallgatni. Én is ezek közé tartozom. Marton László tette elfogadhatatlan. Hogy megbocsátható-e, azt nem tudom – de biztosan nem fog kiderülni, amíg nem kér bocsánatot az áldozataitól.

4 hozzászólás

4 Comments

  1. greeniusz szerint:

    A fzikai erőszak igen,de egyébként sok besavanyodott,pókhálósodott hölgyemény repesve
    várja a zaklatóját.
    Ami természetes,egészséges jelenség.
    A kavaró femináciák meg pénzért jelentgetnek.

    • Rebeka szerint:

      Mégis, miről beszél? Fiatal, kiszolgáltatott nőkről szól ez a történet. Miféle pénzről fecseg?! EL VAN TÉVEDVE, kedves “uram”.

  2. István Torma szerint:

    Maximálisan egyetértek!

  3. Ember Ádám szerint:

    Ez az ügy egy picit túl van pörögve. Néhány hölgyemény (akik között olyan is volt aki évtizedek óta nem említette a dolgot) szeretett volna bekerülni az újságba, vagy legalább névtelenül belerúgni valakibe aki már úgyis a földön fekszik. A sajtó pedig a szenzációból él, hát felfújta. Senkit sem erőszakoltak meg és senkit sem fenyegettek meg életveszélyesen, senki sem élt vissza semmilyen igazi hatalommal, hiszen azzal nem is rendelkezett. Egy sikeres színházi ember akit általában úriembernek ismertek titokban vagy féltitokban úgy viselkedett, ami manapság nem elfogadott úri társaságban; kiderült, hogy nem kifogástalan grál-lovag, nem tökéletes mintahős, hasonlóan sikeres üzletemberek, politikusok, ügyvédek, vállalkozók, családapák, püspökök tízezreihez, akikből nem lesz hír mert nem derül ki vagy mert senkit sem érdekel. Elsősorban azért nem derül ki, mert az érintett “áldozatok” sem érzik magukat mindaddig áldozatnak, míg valaki rá nem világít, hogy most lehetőség van az áldozat szerepének eljátszására. Szerintem tönkretenni egy sikeres művész karrierjét, kétségtelenül nem dicséretes tisztaságú magánélete miatt sokkal súlyosabb és aljasabb morális bűn, mint szűk körben elővenni egy hímtagot és meghimbálni egy arra esetleg nem kíváncsi embertársunk előtt.
    Én nem mentegetni kívánom az udvariatlan, vagy gusztustalan, vagy sértő, vagy “szokatlanul őszinte” szexuális viselkedést mutató sikeres művészeket, akik nem képesek mindig kulturált úriember módjára viselkedni, csak úgy gondolom, hogy ez egyrészt nem hír, másrészt magánügy, harmadrészt a nyilvános megbélyegzés és meghurcolás nincs arányban a cselekmény súlyával.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top