+ Irodalom

Az égből leeső dolgok sakkban tartanak minket?

Elsőre talán marhaságnak tűnhet a kérdés, de talán érdemes megfontolni az égből leeső dolgok elhazudott fontosságát. Selja Ahava regénye támpont.

Selja Ahava: Az égből leeső dolgok [Taivaalta tippuvat asiat] – Typotex Kiadó, 2017 – fordította Molnár Csilla – 200 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2795-83-6

Biztonságra való törekvés ide vagy oda, néha mégis úgy tűnik, hogy az ember soha nem volt ennyire kiszolgáltatva az őt körülvevő világnak. Igaz ez akkor is, ha az a világ technikailag fejlettebb és éppen ezért – látszólag! – biztonságosabb és élhetőbb, mint bármikor korábban. Sok mindent elhitetnek velünk, és közben mi is sok dolgok akarunk hinni. Ezek között bőven akad olyan, ami hosszú távon kárunkra van. Talán soha korábban nem volt az ember(iség) ennyire felkészületlen a halál tényével szemben. Pedig soha nem volt még akkora tudásunk ebben a témakörben, mint amit a tudomány felhalmozott: tudásunk lehet, de magyarázatunk még mindig nincsen.

A régi megoldások mára megkoptak, s a többség nem talált helyettük újat. Ezért van, hogy a halálról megpróbálunk megfeledkezni. Ezért van, hogy – miközben a tévéből annyi halálról tudhatunk, hogy annak sokkolnia kellene minket – igazában nem is hiszünk a halálban. Nem hiszünk a saját halálunkba, ahogy a hozzánk közelállókéban sem. Ettől pedig – mert a halál attól még biztos – felkészületlenül ér minket az élet, amit csak úgy tudunk feloldani, hogy hazudunk magunknak.

Szerettem volna, ha valaki elmagyarázza, hogy halhat meg valaki attól, hogy szegek mennek át a kezén és a lábán. Van, hogy valakinek leszakad az egész karja és lába, mégsem hal meg. A felnőttek nem akarnak beszélni a halálról, pedig ők is meg fognak halni. Ha eszünk, megnövünk, és amikor felnőttünk, meghalunk.
Van, hogy az ember könnyen hal meg, van, hogy nehezen. Anya és Jézus könnyen haltak meg, anya a szokásos kertészkedés közben, Jézus pedig négy szögtől, és az ilyen halálról a felnőttek nem szeretnek beszélni.

A mai legdivatosabb élethazugság, amit minden csatornán keresztül próbálnak letolni a torkunkon, azt erőlteti, hogy a sorsunkért mi – és kizárólag mi! – vagyunk a felelősek. A döntéseinken múlik a jövőnk, a boldogulásunk, a sikerünk és a boldogságunk is! Ez mantrázzák az életvezetési tanácsadók, ezt nyomatja hírként és sikerreceptként a média, erről regélnek a felkapott megmondóemberek, és bizony, az irodalomban is a bestseller-listák élére lehet kerülni ezzel a kamuval. Csak csendben jegyzem meg, hogy ezt a kamut a sikeres emberek terjesztik, az ágrólszakadtak meg fogyasztják.

Selja Ahava (1974) finn írónő – akinek regénye, Az égből leeső dolgok elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját – tisztában van azzal, hogy a sorsunk nincs a kezünkben. Inkorrektül lecsupaszítva, és perverz módon leegyszerűsítve erről szól a regény… ami az előbbiekben megfogalmazott felismerés fényében lesz igazán izgalmas! Mert a regény nyilvánvalóan nem – nem csak, nem elsősorban – erről szól, hanem…

A regény – több tételben és több nézőpontból – egy teljesen normális családról szól, mely „telibe kapja” azt, amire nincs és nem is lehet ráhatásunk. A regény első és utolsó fejezetének narrátora az a lány, akinek édesanyját agyonüti egy égből aláhulló jégdarab, és akinek nagynénje kétszer egymás után megnyeri a lottó főnyereményt. A regény második nagy egysége egy levelezés a sorsában értelmet kereső nagynéni és Hamish McKay között. Utóbbi egy halász, akibe ötször csapott a villám. A harmadik nagyobb szövegből pedig a családba bekerülő, már terhes pótanya beszél, akinek magzatával nincs minden rendben.

Nevetnem kell. Tudom, hogy nem szabad, de nem tudom visszatartani. Elképzelem, hogy festett volna anya, ha kocsonya esett volna a fejére. Bele lehet halni a kocsonyába? Legalábbis puhábbnak tűnik, mint egy futball-labda méretű jégdarab. Azért is nevetek, mert azt gondolom, hogy akár anya is kitalálhatta volna a kocsonyahalált.

Felnagyított, eltorzított, valószínűtlen, mégis bármikor és bárkivel előfordulható események ezek, olyanok, melyek – a teljesen hétköznapi eseményekhez hasonlóan – meghatározzák az ember életét, sorsát, gondolkodását és jövőjét. Az égből leeső dolgok, lehetnek jók vagy rosszak, nagyobb hatóerőt jelentenek, mint a szándék, az akarat, meg a tett. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne kellene megpróbálni irányban tartani az életünket, sőt…

***

Ha valaki most azzal vádol, hogy „lelőttem a regény poénját”, azt megnyugtathatom, Az égből leeső dolgok sokkal több annál, mint amiről a fenti kifakadás szólni/prédikálni bátorkodott. Ezúton kérek elnézést a szerzőtől és a fordítótól, hogy nem a sajátos és meglepő fordulatokkal, az irodalmi megoldásokkal, a nézőpontokkal és a megközelítés finomságaival foglalkoztam. Azt majd felfedezi magának az Olvasó!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top