Százéves korában elhunyt Danielle Darrieux, a francia mozi legendás színésznője, aki az egyik leghosszabb karriert tudhat magáénak Franciaországban és Hollywoodban – tudatta családja csütörtökön a francia sajtóval.
Az egészségi állapota az elmúlt hetekben egy kisebb esést követően kezdett romlani, kedden pedig elaludt, mondhatjuk így
– mondta társa, Jacques Jenvrin.
Százévesen egy kicsit törékeny volt, és bár már nem látott, nagy életkedve volt. Október 4-én fogadtunk látogatókat és nagyon jól volt.
Danielle Darrieux, aki májusban ünnepelte századik születésnapját, több mint száz francia és amerikai filmben játszott.
Danielle Darrieux a második világháború előtti generációk női szépségideálját testesítette meg. Fiatalságának bájával, könnyed természetességével és franciás temperamentumával könnyen meghódította a közönséget, hosszú ideig a mozivászon egyik legkitűnőbb művésznőjének, mi több, a francia nőiesség megtestesítőjének tartották.
Bordeaux-ban, egy katonaorvos lányaként látta meg a napvilágot 1917-ben, 14 éves korától tanult a párizsi konzervatóriumban énekelni és csellózni, 1931-ben, a La Bal című filmben debütált nagy sikerrel; s ezzel el is indult hosszú, dicsfénnyel övezett filmes karrierje. Az ifjú színésznő nagysikerű alakítást nyújtott az 1937-es Mayerling című filmben; a valós alapokon nyugvó szerelmi történet filmes adaptációját a rendező, Anatole Litvak egyik remekműveként tartják számon.
Ezt követően Darrieux az amerikai Universal Pictures-el szerződött le és egy évre rá, 1938-ban már be is mutatták a Párizsi divat (The Rage of Paris) című, az Egyesült Államokban készült vígjátékot, amelyben egy Amerikába tévedt, munkát kereső francia lányt alakít. Ezekben az években a Broadwayn is fellépett színpadi szerepekben.
Amerikai debütálását követően visszatért Franciaországba, ahol az ellenállási mozgalom megvádolta azzal, hogy német katonákat szórakoztatott. A nácik kiszolgálójának bélyegzett színésznőt később felmentették a vádak alól, és újrakezdhette karrierjét.
A háborút követően árnyaltabb szerepekben emelkedett a legtöbbre tartott francia színésznők sorába. A változás már A királyasszony lovagjában (1948, Pierre Billon) is érzékelhető volt, a film kirobbanó sikert aratott. Művészete az idők folyamán elmélyült, fejlődése még inkább nyomon követhető volt Max Ophüls kései filmjeiben, amelyekben különböző karaktereket formált meg: ilyen volt a Körbe-körbe (1950), Az élet örömei (1951) és a Madame de…(1953) című alkotás.
Darrieux nevéhez köthető számos klasszikus regényadaptáció közismert nőalakjainak megformálása is; ő játszotta Renalnét az Autant-Lara rendezte Vörös és feketében 1954-ben, illetve ő volt Hédouinné a Duvivier féle Tisztes úriházban. Az 1950-es évek végén emlékezetes szerepei között szerepel a Zűrzavar és éjszaka (Gilles Grangier, 1958), a Szerelemmel látni (Denys de la Patelliére, 1959) és Duvivier filmje, a Marie-Octobre/Különös találkozás (1959) is.
A filmezés mellett Darrieux néha színpadon is fellépett, a hatvanas években pedig énekesnőként koncertezett, kabarékban szerepelt és lemezfelvételeket készített. 1970-ben Katharine Hepburn főszerepét vette át a Coco című Broadway-musicalben.
