+ Irodalom

Gutenberg galaxy not dead

A szegedi bölcsészkar és a Grand Café adott otthont az első Magyar Könyvkiadók Napjának, amely jóformán egy könyvhétre elegendő programmal várta az érdeklődőket. (Részletes tudósítás)

Írta: Pikó András Gáspár

A szegedi bölcsészkar és a Grand Café adott otthont az első Magyar Könyvkiadók Napjának, amely jóformán egy könyvhétre elegendő programmal várta az érdeklődőket.

A könyv a Gutenberg-galaxis után című rendezvény a második volt a város és egyetem szorosabb kapcsolatát, egymás felé nyitását célzó Bálint Sándor Programban: a bárki által szabadon látogatható eseménynek a szervezést is jegyző bölcsészkar épülete, valamint (az esti felvonásban) a Grand Café adott otthont. Az alapötlet (kiadók bemutatkozása saját pultokkal, a könyv- és folyóirat-szakma prominenseinek kerekasztal-beszélgetései, író-olvasó találkozók) nem új keletű, maga Gyenge Zoltán dékán is “egy napba sűrített könyvhétként” jellemezte.

A nyitás hálátlan feladata a JAK bemutatkozására hárult, és hiába a kímélő délelőtt 11-es időpont, valamint a szereplők valamelyes törekvése a közönség felé fordulásra, a Bölcsészkar belső udvarának akusztikája a beszélgetés nagy részét elnyelte. A fiatal szerzők nyilvánvaló karizmája azonban átütött a mostoha körülményeken, valamint Orcsik Roland és Molnár H. Magor helyenként kissé kiszámítható moderálásán: Tolvaj Zoltán szerint hétszáz év magyar költészet egyszerűen “kimaxolta” az eufónikus-rímes verselést, Nagy Kata számára inspiráló a nemtom.hu internetes döntéshozó gépe, Csutak Gabi pedig csalásnak tartaná, ha a mégoly egybefűzhető novelláit regénnyé kalapálta volna, de kötetének szüzséje, a diktatúrában átélt gyerekkor nem itt került elő utoljára a nap folyamán. Volt felolvasás is: Tolvaj Fantomiker és Nagy Inkognitóablak című versesköteteiből, valamint Csutak frissen megjelent, Csendélet sárkánnyal című kispróza-gyűjteményéből hallhatott egy-egy szöveget a közönség. Az elnökséget a szintén jelenlévő Gaborják Ádámtól átvevő Nagy többek között egy színházi sorozat indítása általi profilbővítésben, fokozottabb fesztiváljelenlétben, valamint a külföld felé nyitásban látja a JAK jövőjét, könyveiket a határon túli magyarok ugyanis a tapasztalatok szerint “várták, mint a kiéhezett vadak”. A további programok a jóval kedvezőbb adottságú Kari Konferenciateremben zajlottak.

Böndör Pál vajdasági költővel új kötete, a Forum-nál idén megjelent Finis apropóján a kiadó igazgató-szerkesztője, Virág Gábor beszélgetett. A jól bejáratott témák (az Új Symposion folyóirat legendás korszaka, a termékenyen változatos jugoszláviai kulturális tér, vasfüggöny mögötti művészsorsok) ellenére Böndör könnyed, szellemes, humort és önkritikát sem nélkülöző személyisége lendítette át holtpontjain a helyenként kissé túlzottan visszafogott diskurzust.

A nap hivatalos megnyitója után rögtön az egyik súlypontnak bizonyuló program, a kiadóigazgatók beszélgetése következett: az Alexandra bedőléséből lassan magához térő könyvpiac belső információi joggal tarthattak számot az ekkorra már a termet bőven megtöltő közönség érdeklődésére. Szajbély Mihály tanszékvezető egyetemi tanár moderálása mellett Dávid Anna (Magvető), Gyenes Ádám (L’Harmattan), Sárközy Bence (Libri), Virág Gábor (Forum) és Mészáros Sándor (Kalligram) látható és örvendetes élénkséggel osztották meg olykor meglepő tapasztalataikat. Kiderült például, hogy magyar nyelven ugyanakkora példányszámban jelennek meg tudományos munkák, mint franciául, valamint hogy az olyan sikerkönyvek, mint a Jadviga párnája, a Harmonia caelestis vagy a Nobel-díjat kiérdemelt Sorstalanság leverték az eladási listák tetejéről az egyeduralkodó egynyári bestsellereket – noha a kiadókat főként mégis ez utóbbiak tartják el. Különösen Sárközy és Mészáros bizonyultak közlékenynek: míg előbbi bizakodásának adott hangot, mondván: a magyar könyvpiac túlélt már az Alexandráéhoz hasonló krachokat, utóbbi (ön)kritikus észrevételekkel élt:

A könyveknek az olvasókhoz való eljuttatásában a kiadók nem voltak találékonyak az elmúlt évtizedekben.

A nemzetközi könyvpiac működéséről, gyakran váratlan tendenciáiról, műfordításról és könyvvásárokról Szilágyi Zsófia irodalomtörténész vezetésével beszélgetett M. Nagy Miklós, az Európa könyvkiadó leköszönő igazgatója, ugyaninnen Berta Ádám író, műfordító, szerkesztő, Rajsli Emese műfordító, sorozatszerkesztő (Forum), Déri Ákos vezető szerkesztő (Typotex) és Sárközy. A könyvkiadást csak szerelemből lehet csinálni – vallotta M. Nagy, de rövid időn belül fény derült ennek árnyoldalára is: a Lány a vonaton-t mind ő maga, mind Sárközy éppen a szerelem hiányában utasították vissza, ezzel azonban hatalmas “kapufát lőttek”, a könyv ugyanis szédületes siker lett. Az elsősorban műszaki profilú Typotex képviseletében Déri a kiadó még alakulófélben levő szépirodalmi profilját mutatta be, mely főként a kortárs skandináv, izlandi, valamint közép-, és dél-európai szerzők mentén körvonalazódik. Rajsli Emese beszámolója alapján a magyarokétól gyökeresen eltérő módon, közintézményként működő Forum helyzete szabadabb mozgásteret hagy a szerkesztők választásainak: ilyen “szerelem” volt nála a magyarul frissen megjelent Svetislav Basara A merénylet angyala című műve.

A számos tanulság közül is kiemelkedett a műfordítás hazai és nyugat-európai modelljei közti hatalmas különbség: míg a holland Harry Potternek egy hónap csúszás 360.000(!) olvasónyi veszteséget jelentett, a magyar fordítások általában várhatnak akár két-három évet is. A jogi-anyagi háttérben is messze elmaradunk Nyugat-, de még Közép-Európa többi országától is: a fordítóval a honorárium egy részét visszautaltató rendszert Sárközy egyszerűen “sufnituning”-ként jellemezte. A témát a kulturális kódok mássága, azok kiszámíthatatlan következményei felől megközelítő Berta gondolatai nyomán az egyes szerzők idegenben befutott hatalmas sikereit elemezve sem sikerült megfejteni, hogy a magyar olvasóközönség számára vajon hogyan vált Ludmilla Ulickaja az első számú (sőt, szinte egyetlen) kortárs orosz íróvá, ahogy Hrabal hazai fogadtatását sokszorosan túlnövő magyarországi sikerére sem született egyértelmű magyarázat. Érdekes adalékul szolgált ehhez Szilágyi anekdotája: egy néhány évvel ezelőtti műfordító-konferencián a Nincstelenek-re elhangzó véleményt, miszerint “ez olyan, mint A fehér király: kisfiú a diktatúrában”, már nem először kapták meg külföldről a kortárs magyar irodalom reprezentatív könyvei, Sárközy emlékei szerint ugyanis még korábban pont ezen körülmény miatt bizonyult A fehér király “egy újabb Sorstalanság“-nak. A szüzsé lassan elcsépeltté válik, miközben narratív non-fiction jóformán még nem jött ki Magyarországról.

A folyóiratok szerkesztőinek beszélgetése főként a digitális fordulattal való lépést tartás szükségessége és lehetőségei, valamint a kultúrpolitikai tendenciák miatt hirtelen riasztóan aktuálissá vált anyagi problémák mentén alakult. Benedek Anna moderálása mellett Czeglédi András (2000), Jenei László (Műút), L. Varga Péter (Prae) és a Librarius képviseletében Podmaniczky Szilárd részvételével folyó diskurzusnak a lapok helyzete miatti feszültség határozta meg a hangulatát.

A programok innentől a Szeged kulturális életének egyik központját jelentő Grand Caféban folytatódtak: Váraljai Anna művészettörténész moderátori kérdéseire Tillai Tamás (Libri) és a rendkívül szűkszavű Pintér József (Magvető) grafikusok avatták be színes vetítés mellett a borítótervezés munkájának részleteibe az ekkor még valóban csekély számú közönséget. Tillai Nádas Péter Világló részletek című memoárjának, valamint Forgách András 12 nő voltam című sikerkönyvének borítóiról mesélt bővebben. Zoltán Gábor íróval Szilasi László író, irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár beszélgetett Orgia című regényéről. Noha Zoltán mindvégig látható lelkesedéssel, készségesen, kompakt módon válaszolt – kimerítetve a részben nyilvánvaló provokatív humorral feltett kérdések lehetőségeit -, a beszélgetés inkább az eddigi interjúit nem ismerők számára lehetett informatív.

A cikkben szerző fotói szerepelnek.

Csernik Attila nemzetközi hírű vajdasági képzőművész kamara-kiállítását Virág Zoltán docens nyitotta meg. A “képarchívum remek darabjai” mellett megtekinthető “objektek, könyvszobrok, papírgalacsinná, golyóvá gyúrt háromdimenziós társítások” jól működtek a Grand Café szűkös térbeli keretei között is, hangsúlyozva ezzel a rendezvény összművészeti jellegét. A napot Gyenge Zoltán professzor, dékán és Szabó Gábor docens, irodalomtörténész éjszakába nyúló beszélgetése zárta Krasznahorkai László íróval. Gyenge kérdései némileg távolról tájolták a témákat, főként a filozófia szerepét Krasznahorkai műveiben és életében, de ezen – és a valamelyest várható kultuszszerű jellegen – túl Szabó kérdései nyomán a humor váratlan-jótékony megjelenése billentette pozitív irányba a mérleget.

A rendezvény sikere és legnagyobb rákfenéje láthatóan ugyanaz a körülmény volt: a rendkívüli időbeli sűrítettség. Mindemellett üdvözlendő kezdeményezés, és a jövőbeni megvalósulásokkal Szeged egyik fontos kulturális eseményévé nőheti ki magát.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top