+ Ajánló

Aki megmenti azt, amit a diktátor el akart pusztítani – Mercedes Peón portréja

Távolsági buszokra pattanva jut el Galícia legelzártabb vidékeire, ahol hanganyagok rögzítésével és kottázással gyűjti a helyiek által még életben tartott népzenei kincseket. Ma már több mint kétezer órányi felvett zenét őriz Mercedes Peón.

Nagyon félénk vagyok. Azért állok színpadon, mert ide juttatott az élet. A zenére és a fellépésre művészi tevékenységként gondolok, amellyel valami hasznosat nyújthatok a társadalmunknak, szerény módon ugyan, de a maga összetettségében és őszinteségében.

Egy olyan előadóművész szavai ezek, akit sokan csak a „kopasz énekesnőként” emlegetnek. Akár nem mindennapi külsejét nézzük, akár azt, hogy mekkora show-t képes varázsolni a színpadra, nehéz elhinni Mercedes Peónról ezt a fent emlegetett félénkséget.

Az idén ötvenéves, galíciai spanyol származású hölgy érdeklődése a tájegység népzenéje iránt már kamaszkorában felébredt. Ehhez egy konkrét élménye is kapcsolódik:

A nagyszüleimnél először is megismertem szülővárosom hagyományos életét, aztán egyszer, tizenhárom éves koromban egy kempingezésnél négy nőt hallottam énekelni és hangszeren játszani. Később megtudtam, hogy ez az úgynevezett riverianas volt, Galícia legrégebbi zenei kifejezésmódja. Ez olyan mély benyomást tett rám, hogy azonnal eldöntöttem, ennek szeretném szentelni az életemet: meg kell értenem ezt a zenei jelrendszert, hogy én magam is így játszhassak, archaikusan, szabadon és ösztönösen.

Már az iskolai évek alatt nekilátott a zenegyűjtésnek, és hamar szembesült vele, milyen pusztítást okozott a népi hagyományok terén a Franco-korszak, amikor is minden helyi nyelvet és kulturális sajátosságot könyörtelenül elnyomtak. Peón ráébredt, hogy talán most van az utolsó pillanat a szájhagyomány útján terjedő, ám lassan feledésbe merülő dallamok megőrzésére.

A népzene, amelyen egy egész közösség dolgozott olyan sok időn át bármiféle útmutatás nélkül, egyszerűen tökéletes. Évszázadokon keresztül több ezer ember munkája kapcsolódott bele, és ami értéktelen volt, az egyszerűen feledésbe merült. Az én zeném személyes – olyan ember írta őket, aki ugyan jól ismeri a hazája zenei hagyományait, de mégis egyedül, elvonulva alkot.

Az egykor a nagyszülők kőháza körül lófráló, hangfoszlányokra vadászó kislányból végül szakképzett etnomuzikológus lett. Távolsági buszokra pattanva jut el Galícia legelzártabb vidékeire, ahol hanganyagok rögzítésével és kottázással gyűjti a helyiek által még életben tartott népzenei kincseket. Ma már több mint kétezer órányi felvett zenét őriz az archívumában, amelyek nemcsak zenetudósi, hanem előadói munkásságának is fontos elemét képezik. Első saját lemezét viszonylag későn, másfél évtizednyi kutatás után készítette el. Ezt azóta három másik is követte, és persze rengeteg koncert, fesztivál, díj és elismerés. Na de mit szólnak mindehhez a népzenészek?

Szeretnek engem és örülnek a sikereimnek. Felismerik önmagukat az általam használt formákban, de nem az egész munkásságomban.

Ahány dal, annyi személyes történet és annyi merítés a történelem feneketlen kútjából. A gaitát, a galíciai dudát Peón például tizenkilenc éves korában fedezte fel magának. Egy idős férfit hallott rajta játszani, aki elárulta, hogy a duda a XVIII. századból származik és öt generáció óta öröklődik a zenész családjában. Azóta Peón is mestere lett a gaitának és más hagyományos hangszereknek, autentikus módon szólaltatja meg a galíciaiak énekstílusait, de  nem ijed meg attól sem, hogy elektronikus zenei hatásokkal elegyítse a népzenét. A Müpában 2017. szeptember 23-án, nemsokára megjelenő új lemezének bemutató koncertjén láthatjuk és hallhatjuk őt.

***

A fenti írás az alábbi források felhasználásával készült:
http://oe1.orf.at/artikel/282464
http://www.folk24.pl/wywiady/jestem-osoba-niesmiala/en/

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top