+ Ajánló

Az angol hidegvér csak levehetetlen álarc, de mögötte…

Téved, aki azt gondolja, hogy unalmas a 19. századi angol arisztokrácia londoni élete. Elhallgatások, titkok, hazugságok, büszkeség és képmutatás, összeesküvés – Julian Fellowes megmutatja.

Julian Fellowes: Belgrávia – General Press, 2017 – fordította Gieler Gyöngyi– 460 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4520-37-5

Ha létezik olyan, hogy „kosztümös film”, akkor a Belgrávia – nem csodálkoznék, ha televíziós sorozat lenne belőle – kosztümös regénynek tekinthető. Julian Fellowes egy olyan világba kalauzolja olvasóit, amiről azt hihetnénk, hogy ha valahol, akkor itt eseménytelen és unalmas az élet. Mi történhetne a kimért, elegáns, büszke, látszatot sokra tartó arisztokraták között Londonban? (Csak az első fejezet játszódik 1815-ben, Brüsszelben, a waterloo-i csata előestéjén.)

Henry Nelson O’Neil: Waterloo előtt Forrás: GP-facebook)

A tizenegy fejezetből tíz Londonban, azon belül is Belgráviában játszódik, , negyed századdal Wellington történelmi győzelme után, a Trenchard és Brockenhurst család köreiben. Előbbiek feltörekvő, gazdag vállalkozók, akiknek fontos, hogy a társadalom elitjéhez tartozzanak, utóbbiak már évszázadok óta az angol arisztokrácia tagjai. Egy Brockenhurst nyilván nehezen viseli, ha kapcsolatot kell ápolnia egy „Trenchard-félével”, de nyilván képes felülemelkedni a társadalmi különbségeken, ha érdeke – a család fennmaradása valami ilyesmi – ezt kívánja. Márpedig, mint az 1841-ben kiderül, az, ami egy fél élettel korábban Brüsszelben történt, alapjaiban rajzolja át a két család kapcsolatát, jelenét és jövőképét. (S ha jót akarok az olvasónak, akkor ennél többet nem nagyon árulhatok el, talán csak annyit még, hogy…)

[A huszonkétezernél több követővel rendelkező,
angol nyelvű Belgrávia facebook-oldal ITT érhető el.]

A két teljesen más hátterű család – a be nem avatottak számára érthetetlen módon – pártfogásába vesz egy fiatal vállalkozót, Charles Pope-ot, akinek alapvetően semmi keresnivalója nem volna ezekben a körökben.

– Az asszonyom és Lord Brockenhurst érdeklődnek az üzleti vállalkozása iránt. Szeretik bátorítani a fiatalokat. Roppant nagylelkűek ezen a téren – Ez utóbbi nem feltétlenül volt igaz, eddig legalábbis, de Dawson [Lady Brockenhurst komornája] nem hagyhatta, hogy ez az idegen nő [Anne Trenchard komornája] olyan következtetésre jusson, hogy valami helytelen dolog folyik a háttérben.

A fenti magyarázat persze senkinek nem kielégítő,

s mindenkit az érdekel, hogy mi folyik a háttérben. Ez viszont kitűnő alkalom arra, hogy Julian Fellowes egy majdnem teljes, cseppet sem unalmas társadalmi keresztmetszetet rajzoljon. Hiszen az értetlenség, a féltékenység, a helyteleníthető szerelmi viszonyok és érdekkapcsolatok hátterében, az intrikák sűrűjében a cselédek is szerephez jutnak. Néha mindent eldöntő szerephez! Van úgy, hogy lojális személyzetként, de megesik, hogy önös érdektől vezérelve a család árulójaként.

A Downton Abbey című sorozat megálmodója, Julian Fellowes mesteri módon adagolja az információkat, s a fejezetek mindig úgy zárulnak, mint a legjobb televíziós sorozatoknál: a befogadó nyitott kérdések és lezáratlan felvetések során rágódva szalad neki a következő fejezetnek… Igazán ritka, hogy egy alapjaiban romantikus történetbe ennyi titkot és feszültséget sikerüljön beépíteni! Tényleg szokatlan, hogy a karakterek nagy része – lélektanilag is hiteles módon – változik, s az sem zavaró, hogy többségük jó irányba.

A Belgrávia egy olyan történet, mely a legszőrösszívűbb olvasót is ráveszi arra, hogy titokban happy end-ért rimánkodjon!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top