A színdarab, ami Ámi Lajos szabolcsi félcigány származású férfi meséjéből nőtt ki

Tótferi

Tótferit a szerző meséli el a Trafóban

A Tótferi története Ámi Lajos egyik meséjéből nőtt ki. Ez a szabolcsi félcigány származású férfi 1886-ban született, egyszerű mezőgazdasági munkás volt. Kitűnő memóriával és nagyszerű beszédkészséggel rendelkezett, meséit apjától, katonatársaitól és egy olasz tűzmestertől tanulta, de azokat kibővítve, átköltve adta elő. Mintegy 240 meséjét és 13 babonás történetét jegyezték föl. Ő nem írta le őket, szóban mondta el, főképp társas munkákon mesélt. Ezeket halála után 1968-ban könyvben is közreadták. Az ő egyik meséjét használta föl Kárpáti Péter.

„Krisztus és Szent Péter álruhában a világot járják. Eljutnak egy szegény asszony házába, aki éppen várandós. Krisztus azonban rossz előjeleket érez, ezért nem engedi, hogy ilyen baljós időpontban szülessen meg a gyerek. Ezért a szerencsétlen asszonynak igen hosszú ideig kell vajúdnia, míg végre világra hozhatja csecsemőjét. Ez volt a kiindulópont, de innen aztán erősen elrugaszkodott az én történetem. Sokkal nagyobb távlatai lettek.” – meséli Kárpáti Péter

Az előadás egy sajátos, eltűnt nyelven szólaltatja meg a sok egybeszőtt mitikus történetet. Kárpáti Péter a Tótferi-ben új nyelvet teremt. A darab zenei világát pedig az Afrikából elhurcolt rabszolgák spirituáléinak egyszerű, látomásos énekeiből merítkező zenék, dalok alkotják. A szerzőt nem is annyira a mese műfaja izgatta, mint a szóbeliség.

„A fikció és a valóság határán zajló események érdekelnek. Amelyekről nem is lehet eldönteni, hogy megtörténtek-e, avagy nem. És az is fantasztikus, ahogy ezek a szájhagyományban megjelennek, alakulnak. A mesélőnek a történetet, amit hallott, meg kellett értenie, meg kellett jegyeznie, és azután élénk képzelettel ki kellett színeznie is. Ha a népmesék nem változtak volna, akkor meg is haltak volna.”

Mai ésszel azt is nehéz fölfogni, hogy ezeknek a népmeséknek, daloknak nincs szerzőjük. Nem lehet őket egy névhez, alkotóhoz kötni, sokan alakították őket addig a pillanatig, amíg valaki le nem jegyezte.

„A kultúrában az individualizmus a műveletlenség és az anyagiasság tanújele. Ha valaki mélyebben belegondol egy saját maga által írt történetbe, pillanatok alatt megtalálja a rokontörténeteket. Minden új alkotás párbeszédet folytat egy már létező kulturális közeggel. A mai szerző beszélgetésbe elegyedik 100-200-300 évvel korábban élt kollégákkal, akik valami hasonlót írtak meg. Ez mára teljesen elhalványult, pedig ez a kultúra lényege. Föltalálták a szerzői jogot, ami nagyon jó pénzkereseti lehetőség alkotónak és kiadónak egyaránt. Vivaldi és Bach között nem volt probléma, ha egymás témáit gondolták tovább.”

Shakespeare is kizárólag régebbi történeteket dolgozott föl, a régi görög drámák alaptörténeteit a századok során sokan gondolták és költötték újra. Kárpáti Péter 1999-2000-ben írt egy színdarabot Tótferi címmel, bemutatta a budapesti Bárka Színház, a debreceni Csokonai Színház, a Kompánia Társulat a Szkénében, a Vajdasági Tanyaszínház és az Apolló Színkör Pécsett. Már jelentős színpadi előadási hagyománya van. Az író épp azt találja ma kihívásnak, hogy ilyen előzmények után ő fogott neki rendezőként a színpadra állításnak. Ebben a helyzetben mára kissé kívülről szemléli saját darabját.

„Egy saját olvasatot próbálok megvalósítani, szoros együttműködésben a színészekkel. Együtt gondolkozunk. Én mindig így szeretek dolgozni.”

Kárpáti Péter dramaturg szakon végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Íróként is sok előadásnak részese volt, ezért nem volt számára nagy ugrás, amikor rendezni kezdett.

„Az afféle készségeket, hogy miképpen kell irányítani egy próbafolyamatot, és sok más mindent megtanultam már. Elég sokan vagyunk drámaírók, akik rendezünk is néha. Én 2010 körül kezdtem el, és már vagy 10 élőadást rendeztem, szereztem már némi rutint.”

A Tótferi ősbemutatója óta 16 év telt el. A szerepeket ezúttal Stefanovics Angéla, Fekete Ádám, Szabó Zola, Kárpáti Pál, Viktor Balázs, Georgita Máté Dezső, Kárpáti Liza játsszák. A dramaturg Zsigó Anna, a zenéért Csizmás András, a látványért Veronika Keresztesova felelős.

„A független színházi munkával sokkal kevesebb pénzt lehet keresni, mint a kőszínházban. Ugyanakkor a szabadságnak hatalmas lehetőségei vannak. Ezt ki kell harcolni és ki kell aknázni. Például a hét szerepet azok a színészek játsszák, akiket a legalkalmasabbnak tartok a szerepre. Minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Nem kellett kompromisszumokat kötnöm.”

A Tótferi-ből szeptemberben és októberben négy előadás lesz, de később is műsoron tartják majd a Trafóban.