Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész – közölte a Főpolgármesteri Hivatal. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.
Schubert Éva több mint öt évtizedet töltött a színpadon, és számos filmben, valamint tévéjátékban láthatta a közönség.
A drámától a vígjátékig minden műfajban felejthetetlen alakítást nyújtó művészetéért, drámai erővel, humorral, sziporkázó szellemességgel megoldott szerepformálásaiért, a közönség iránti alázattal átitatott, példaértékű életpályája elismeréseként vehette át 2013-ban a Kossuth-díjat.
Ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett. Mint Tarlós István főpolgármester keddi közleményében felidézte, a kiváló magyar színésznő több évtizedes kiemelkedő színészi munkásságáért, a színpadon és filmvásznon nyújtott felejthetetlen alakításáért, a fővárosi színházakban folytatott több évtizedes színészi pályája elismeréséül kapta meg a díszpolgári címet.
A színésznőt a főváros saját halottjának tekinti.
Schubert Éva Kölcsey Ferenc távoli rokona, egyik ükanyja a költő unokahúga volt, dédapjának testvére pedig vándorszínészkedett, Petőfivel együtt lépett fel Székesfehérvárott. Budapesti polgári családba született 1931. január 19-én. Francia-latin szakos tanárnak készült, kiválóan beszélt németül és megtanult angolul is. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán kívül elvégezte az ELTE magyar-történelem, esztétika szakát is.
A színművészeti főiskolán diplomáját 1955-ben kapta meg, első szerződése a Magyar Néphadsereg Színházához (a Vígszínházhoz) kötötte. 1956-tól egy évig a József Attila Színház, 1957-től a Vidám Színpad, 1958-tól 1978-ig ismét a Vígszínház tagja volt.
A legnagyobbak között kezdte pályáját, partnere volt Benkő Gyula, Sulyok Mária, Ajtay Andor is. 1978-tól tíz évig a Vidám Színpadon játszott, utána szabadúszó lett. Gyakran szerepelt vidéken is, a szekszárdi Deutsche Bühne előadásán Goethe Urfaust című drámájában Marthe szerepét német nyelven játszotta, 1995-től négy évig a berlini Theater Des Ostens vendégművésze volt.
Humora és drámai ereje főként jellemszerepekben érvényesült. Volt Mása (Csehov: Sirály), Maria Josefa (Lorca: Bernarda háza), Carol (Tennessee Williams: Orfeusz alászáll), Berta (Szomory Dezső: Szabóky Zsigmond Rafael), Montmorency kisasszony (Krúdy Gyula: A vörös postakocsi) és Orbánné (Örkény: Macskajáték).
Budapesten az IBS színpadán évekig nagy sikere volt Roberto Athayde Margarida asszony című monodrámájának címszerepében. A színi pályát hivatásnak tekintette, ahol azonnali a visszacsatolás, az előadás napján le lehet mérni a sikert, de azt csak a beavatottak tudják, hogy a színpadon megjelenő könnyedség mögött kemény munka húzódik meg.
Schubert Éva az életet is humorral szemlélte. Úgy vélte, hogy a humor egyfajta éleslátás, amelynek köszönhetően az ember rögtön a dolgok fonákját is látja. A humort értő ember mindent, önmagát is ironikusan szemléli.
Ha a színpadon nem kapott elég feladatot, darabokat fordított németből, franciából, angolból. Tíz évig tanított énekeseknek színészmesterséget a Zeneakadémián, de oktatott Gór Nagy Mária Színitanodájában is. Rendezett operát Esztergomban és a Zeneakadémián, prózát a Játékszínben és Miskolcon, a Piaf, Piaf című drámát, melynek társszerzője volt, a tatabányai Jászai Mari Színházban.
Több mint harminc filmben játszott, a közönség rögtön végzése után, 1955-ben az Egy pikoló világos című vígjátékban ismerte meg. Ezt követte a Csodacsatár, A vőlegény nyolckor érkezik, a Don Juan legutolsó kalandja. A televízióban egyik legemlékezetesebb szerepe az Abigél tanárnője volt, de feltűnt egy televíziós szappanoperában is, emellett szinkronizált. Nemzedékek nőttek fel a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozaton, amelyben ő volt Lukrécia macska hangja.
Az utóbbi években csontritkulása miatt kerekesszékbe kényszerült.
Schubert Éva művészi munkásságát 1984-ben érdemes művészi címmel ismerték el, 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2008-ban pedig a 39. Magyar Filmszemle életműdíját.
Egy olyan nagyszerű színésznőtől kell búcsúznunk, aki mindent tudott. Vígjátéktól a drámáig. Kevés ilyen intellektuálisan nagyszerű művészünk volt. Nagyon-nagyon sajnálom…Schubert Éva soha nem akart a Psoták, Ruttkaik közé bekerülni, Ő volt az a „nagyasszony”, aki a maga útját járta.
Mélységesen megdöbbent, hogy itthagyott minket.