Beszámolónk a negyed évszázados VOLT Fesztiválról
A Budapesttől Sopronig közlekedő vonaton már kezdhet átszellemülni az ember. A Magyarország keleti és déli pontjaihoz tartó vonatokhoz képest feltűnő mértékben összkomfortosabb járművek mindenesetre nem állják útját, hogy tudatosuljon bennünk: nyugatra száguldunk fesztiválozni.
Az út zökkenőmentes, a tömeg viselhető, elkapott szavakból, megvillanó jegyekből tudni lehet, az utasok háromnegyede a VOLTra tart. Be is rakom a fülhallgatómat.
A bejáratnál szokás szerint rengetegen vannak, áthaladni legalább fél óra.
Nem emlékeztem, hogy be lehet vinni magunkkal alkoholmentes folyadékot a fesztiválra, szóval az első programpontom az, hogy sorban állok a büfében. Well done. Az árak szerencsére viselhetőbbek, mint a Szigeten, de fejenként legalább három-négyezer forint költőpénzt valószínűleg jövőre is érdemes lesz magunkkal hozni.
A környező hegyek, a jó levegő otthonos hangulatot teremtenek a fesztiválnak, ami egyébként nem grandiózus, nem lehet eltévedni, legalábbis így érezzük, amíg a Nap süt. Este már valamivel bonyolultabb a tájékozódás, de térkép, feliratok és segítő szándékok garmadája is támogatja célba érésünket, ha hagyjuk.
A napi programok közül (június 28.) leginkább Ellie Goulding koncertjére voltam kíváncsi.
Elvileg kilenckor kezdődött a koncert, valójában egy korrekt, hét perces késéssel. Érkezése után, és még színpadra lépése előtt a brit énekesnő fotózkodott is néhány rajongójával.
Kedves, mosolygós, jó jel a jó kedve.
A koncerten a legtöbb slágere felcsendül, az egyik kedvencem, a Holding on for life is.
Ellie a közönséghez nem sokat beszél, inkább a zenéjén keresztül szólít meg minket, és ezt igen színvonalasan teszi. Átéléssel énekel, táncol, olykor gitárt is ragad.
Ellie Goulding koncertjét még megvárta, a Vad Fruttikét viszont elmosta az eső, ami úgy ömlött a fellegekből, mintha a Kovács Kati Add már, uram, az esőt! című dalában megfogalmazott könyörgés hallgattatott volna meg negyvenöt éves késéssel.
A fesztiválra egyébként nem lehetett esernyőt bevinni, úgyhogy csak esőkabátok, illetve a limitált számú fedett helyek óvhatták a víztől a VOLT vendégeit.
Az első vonat hajnali három óra ötven perckor indult Sopronból, akinek nem volt szállása, más választása is csekély. Rengetegen voltak a pályaudvaron, néhányan padokon fekve várták a megváltó indulást.
Mindössze a tömeges vonatra várás és a vihar voltak a kritikus pontjai az egyébként nagyszerű estének. Szóval, jövőre is jövünk.