A fesztiválok elszaporodása, a szabad levegős koncertélmények sokasága lett a rendszerváltás utána Magyarország maradandónak tűnő és egyben vállalható hozadéka. A nyolcvanas években a fővároson kívül alig lehetett ilyesmibe botlani, üdítő kivétel volt a Szegedi Ifjúsági Napok, ami 1968-ban nyitott kaput először.
A Szegedi Ifjúsági Napok története három korszakra osztható. Az első a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) neve alatt 1968-tól 1989-ig tartott, aztán volt a Szurdi Zsolt-féle rock klubos időszak 2002-ig. Aztán mielőtt éppen kihalt volna, a SZIN is a korszerűségbe menekült.
Különösen érdekes lehet az idősebb fesztiválozóknak összehasonlítani a mai fesztiválhangulatot az akkorival, de bájos élmény lehet a fiatalocskáknak is, ha belekukkantanak a Kádár-kori magyar vúdsztok hangulatába.
A 8 mm-es kamera gazdája csak a fesztivál sajátos védjegyévé vált, a pride-felvonulásokat jóval megelőző autóplatós vonulás képeire, a hivatalosság által is vállat hangulatra összpontosított.
A vadabb fesztiválhangulat azonban inkább a Stefánia és a többi ligetes szegedi közterület fás, bokros környezetében zajlott.
Elveszett a jövő
Elveszett a jövő realitása
Mindenhol, a fesztiválja,
Őrültek verik a dobot,
Legalább szórakozz!
Ne lásd meg sorsodat,
Te csak élj, jól mulass,
Szép halál a bacchanália!
Annyit se mondasz majd I-A!
Nem látod meg, szamár,
A jólétednek vége már!
Az ingyenélő már sok,
Dolgozzanak mások!
Sok marha, nem érti meg!
Mindig győztek a primitívek.
Nem szaporodik, aki okos
Neki fontosabb a jólét,
Másiknak a puszta lét.
Fönn, csak élőnek van helye,
Okosok beköltöznek a földbe!
Virul állati sorba, nyomorba,
Ahogy a természet megalkotta!