Fahrelnissa Zeid török festőnőt érdemtelenül feledte el a világ

Fahrelnissa Zeid

Egy elfeledett török festőnő, Fahrelnissa Zeid alkotásaiból nyílt tárlat a londoni Tate Modernben.

Az 1901-ben Isztambulban született Zeid élete ugyanolyan különleges és színes volt, mint hatalmas, vibráló festményei. Annak ellenére azonban, hogy élete során Párizsban, New Yorkban és Londonban is voltak kiállításai, 1991-ben bekövetkezett halála után fokozatosan elfelejtették – írta a The Guardian című brit napilap internetes kiadása.

Kompozíció csontokkal

A kedden nyílt és október 8-ig látogatható tárlaton szereplő műveket külföldről kölcsönözte a Tate Modern, amely meg is vásárolta az alkotások egyikét (Untitled C), hogy Zeid is az intézmény “történetének részévé váljon”.

A kiállítás társkurátora, Kerryn Greenberg szerint az, hogy Zeid nő volt és ráadásul muzulmán, valamint hogy élete vége felé elhagyta Európát, mind jelentős szerepet játszottak abban, hogy a neve mára feledésbe merült.

Zeid arisztokrata művészcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot, élete azonban jelentős fordulatot vett 13 éves korában, amikor a bátyját elítélték apjuk meggyilkolásáért. Az Oszmán Birodalom alkonyán egy művészeti iskolába kezdett járni, kapcsolatba került egy radikális művészeket tömörítő csoporttal és megismerkedett Mustafa Kemal Atatürkkel, a Török Köztársaság alapítójával.

Asszony kékben

Második férje révén Zeid beházasodott az iraki hasemita királyi családba, majd a házaspár Berlinbe költözött, ahol Zeid tovább kísérletezett saját művészetével. Amikor kitört a háború, a pár visszament Bagdadba, és bár Zeid nehezen hagyta maga mögött Európát, mégis Irak volt az a hely, ahol absztrakt képeket kezdett készíteni, ötvözve az európai, a bizánci és az iszlám hatásokat.

A hasemita királyságot megdöntő 1958-as puccsot követően Zeid és férje élete ismét fordulatot vett. Az 1970-es években a művész Jordániába költözött és létrehozott egy nem hivatalos művészeti iskolát, ahol nőket tanított festeni. Zeid Jordániában halt meg.

A londoni tárlat központi termében az 1940-es évek végén és az 1950-es években készített hatalmas, absztrakt festményei kaptak helyet, köztük az ötméter széles My Hell című festménye, amely a művész 1954-es londoni kiállítása óta nem vendégeskedett Nagy-Britanniában.

Az én poklom, 1951.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!