Volt egy fiú…aki életét vesztette 1981-ben, azon a bizonyos Karthago koncerten. Akinek az emlékére Szigeti Ferenc megírta a Requiem című számot, amely országos és nemzetközi sikert aratott. Akinek a haláláról kezdetben az a hír járta, hogy a koncerten összetaposta a tömeg. Aztán az is, hogy valószínűleg gyógyszerre, az akkor „híres” Parkánra ivott alkoholt.
Hatala Csenge meg akarta tudni, ki volt pontosan az a fiú és mi történt vele aznap este. A fiú, Dezső ismerősei is megszólalnak a Requiem című könyvben, valamint nővére, aki 36 év alatt senkinek nem beszélt a testvéréről.
Felkerestem Dezső nővérét. Beigazolódott a feltevés: tényleg senkinek nem beszél a testvéréről. Korábban is megkeresték újságírók, ami nagyon felzaklatta. Azt akarták, hogy álljon ki a temetőbe a sír mellé, és ott mesélje el, mi történt a testvérével a koncerten. Biztosítottam arról, hogy az én nyomozásom egy teljesen más típusú történet. Egy héttel később felhívott, hogy készen áll az interjúra.
Az ismerősök, haverok, barátok és Valéria, Dezső nővére szerint a fiú az akkori bulizási szokásokkal ellentétben nem ragasztózott, gyógyszerre sem ivott. Néha legurított pár sört, vagy egy felest, de általában ő volt az őrangyal a bulikon, aki a többiekre vigyázott.
Aznap este mégis megtette volna?
Miért csak egy végzést kaptak készhez a szülők, amiben az állt, hogy az elsődleges orvosszakértői vélemény szerint keringési elégtelenségben vagy alkoholmérgezésben halt meg a fiuk? Soha senki nem tájékoztatták őket semmiről.
Boncolási jegyzőkönyvet nem kaptak, senki nem válaszolt kérdéseikre. Miért nincsenek meg a halálesettel kapcsolatos iratok?
Hogyan lehetséges az, hogy Dezső haláláról minden papír eltűnt, míg más esetek megtalálhatók a mai napig a patológiai iratok között, a mentősöknél?
Hatala Csenge: Requiem Athenaeum Kiadó, 2017
