Érezted már, hogy cikinek tart a saját gyereked?

david baddiel tökéletes szülő kerestetik manó könyvek

David Baddiel: Tökéletes szülő kerestetik [The Parent Agency] – Manó Könyvek, 2017 – fordította Chovanecz-Molnár Éva– 288 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4033-22-6

Ha te is voltál gyerek, akkor emlékezhetsz arra a pillanatra, amikor rájöttél arra, hogy a szüleid nem tökéletesek. Az ilyen helyzetek attól igazán izgalmasak, hogy generációról-generációra ismétlődnek, s hiába az életmód-tanácsok és nevelési tanácsadók, te is eljutsz odáig, hogy megláthatod a gyereked szemében a feléd irányuló kételyt… ami könnyen átcsaphat más, sokkal kevésbé kontrollálható érzelmekbe, amiktől csak egyetlen lépés… de ezt hagyjuk.

Barry Benettet világ életében bosszantotta, hogy Barrynek hívják. Gáz név ez egy vagány, kilencéves fiúnak (aki már majdnem tíz)

– így kezdődik David Baddiel ifjúsági regénye, mely legalább annyira szól a gyerekekhez, mint a szüleikhez. A Tökéletes szülő kerestetik című habzó humorú könyvet mégsem ajánlanánk közös olvasásra. (Szóval, mielőtt odaadod a kölöknek, előtte – a saját érdekedben – olvasd el te is, mert…)

…Barrynek – bár listája élén szerepel, mégis – az a legkisebb gondja, hogy béna nevet kapott. Sérelmeiről és panaszairól ugyanis listát vezet, s ezen a listán – bár a regény a tejjel-mézzel folyó Angliában kezdődik – olyan dolgok vannak, amik a földrajzi viszonyoktól függetlenül ismerősek lehetnek: a szülők unalmasak, nem hagyják Barryt korlátlanul videojátékozni, szigorúak. Nem elbűvölőek, nem híresek, nem gazdagok, sokkal kedvesebbek Barry két lánytestvérhez, és

SOHA, DE SOHA NEM TARTANAK NEKEM IGAZÁN KLASZ SZÜLETÉSNAPOT.

A gyermekkoruktól távolkerült felnőttek értetlenül állnak szemben az ilyesfajta problémákkal – hiszen ők tényleg igyekeznek. Azok, akik emlékeznek a saját gyerekkorukra – és két fáradság között van idejük megállni és gondolkodni – megértőbbek, de (valószínűleg) hasonlóan tehetetlenek.

Barry története attól válik különlegessé, hogy egy csodálatos esemény kapcsán – amit itt nem tisztünk leleplezni – átkerül egy másik, „párhuzamos” valóságba, ahol a gyerekek a tízedik születésnapjukig maguk választhatnak maguknak szülőt. Hősünknek erre csak öt napja marad!

A gyerekkor túlságosan fontos ahhoz, hogy csak úgy találomra hagyjuk, hogy a felnőtteknek gyereke […] »szülessen«. Nem. Itt mi olyan gyerekekkel foglalkozunk, akik szülőválasztás előtt állnak…

– vázolja a Szülő Közvetítő iroda (SzÜKI) főnöke a helyzetet Barry előtt, aki lelkes az ölébe hullott lehetőségtől. Listája és vágyai segítségével választ magának próbaszülőket. Öt napra öt párt, hogy aztán dönthessen. Vannak gazdagok, vannak híresek, vannak fáradhatatlanok, olyanok, akik mindent/bármit megengednek, s olyanok is, akik jobban szeretik Barryt, mint a testvéreit.

Nem kell elképesztő jóstehetség, nincs szükség mély pszichológiai vagy irodalmi ismeretekre ahhoz, hogy megsejtsük a történet irányát… Az egész kaland velejét nem is a tanulság adja (ami kimondva elég szájbarágósnak tűnne), hanem a történet váratlan fordulatai és kreténségbe hajlóan abszurd humora, mely egyetlen pillanatra sem ereszti el az olvasót. A felnőttet sem.

Azért pedig őszintén hálát adhatunk a regényt szerzőként jegyző David Baddiel-nek, hogy a valódi szülők – akik éppen csak feltűnnek a történetben – lehetőséget kapnak arra, hogy kicsit észbe kapjanak. Neki ehhez szükségük volt egy csodálatos eseményre – amit itt nem tisztünk leleplezni –, de Neked, kedves Felnőtt Olvasó, lehet, hogy elég ez a könyv is. (Sőt, talán a gyermeked is ráeszmél, hogy nem vagy annyira rossz arc.)



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!