+ Fotó

Amikor a magyarok menekülni fognak a Kárpát-medencéből

Akár már 2086-ban megtörténhet, hogy a klímaváltozás és egyéb természeti csapások miatt a magyar lakosságnak kell felkerekednie és élhetőbb otthon után néznie. Hogyan zajlik ez, hogyan érzik magukat a Magyarországot elhagyó migránsok, mi minden történik velük?

David Hill

Kinek van még kedve Magyarországon belemenni a menekültekkel kapcsolatos parttalan vitába? A Journeys nevű nemzetközi projektnek és a Trafónak igen. A szokásos körök helyett, miszerint terroristák-e a migráncsok, és a sorosgyuri szervezi-e őket vagy valami más gazdag zsidó, a Víz/választó című előadás azt a kérdést feszegeti, milyen lesz a világ, amikor majd a magyaroknak kell menekülniük a hazájukból, és hogyan fordulhat elő egyáltalán ilyesmi. David Hillel, a Journeys korrdinátorával beszélgettem.

A Journeys (Utazások) című nemzetközi projekt koordinátora vagy, hamarosan képzőművészetet és egy színházi előadást is hoztok Budapestre.

A Journeys eredetileg egy fesztivál volt Nagy-Britanniában. Azért szerveztük, hogy teret adhassunk olyan magas színvonalon alkotó művészeknek, akik jelenleg menekültként kénytelenek élni. Ezáltal arra is lehetőséget teremtettünk, hogy a munkáikkal reflektálhassanak a helyzetükre, és a menekültsorsot, menekültstátuszt a művészet eszközeivel mutassuk be. Három projekt nőtt ki az eredeti fesztivál ötletéből: a Look Up szabadtéri képzőművészeti alkotásokat, a The Container Theatre Project vitaszínházi előadásokat mutat be, a Journeys Seminars pedig magukat az alkotókat hozza közelebb a közönséghez. Hamarosan már további partnereket is kerestünk Európa-szerte, így kerültünk kapcsolatba a Trafóval, és megszületett a Víz/választó című előadás.

Hogyan lesz egy angol ötletből magyar színdarab?

Ez nem csupán egy konkrét színdarab, amit minden országban egyformán mutatunk be. A budapesti előadást például a Trafó által felkért művészekkel együtt alkottuk meg, és kifejezetten a magyar közönségnek készült. Nagyon fontos számunkra, hogy mindig figyelembe vegyük a helyi sajátosságokat, azt, hogy milyen feldolgozással hozhatjuk a nézőt igazán közel a feldolgozott témához. Rómában például olasz és menekült színészek együtt léptek színpadra egy gyerekeknek kialakított múzeumban. Angliában meg komplett színitársulatok, például a Royal Exchange Theatre-é, vettek be maguk közé menekült vendégszereplőket. Így tehát minden darab egyszeri és megismételhetetlen, és lehet, hogy például a manchesteri darabunk nem mondana olyan sokat Magyarországon, mint a magyar művészek által megálmodott és előadott Víz/választó. Az is fontos, hogy ahol lehet, ott maguk a menekültek is vegyenek részt a munkában…

Ezt a részét azért nehéz lenne Magyarországon kivitelezni. A kormánypropaganda miatt sokan már akkor rettegnek a menekültektől, vagy egyenesen gyűlölik őket, amikor még eggyel sem találkoztak személyesen.

Éppen ezért a magyar darab a fejére állítja az egész kérdést. Nem azokkal az emberekkel foglalkozunk, akik mostanság érkeznek külföldről Magyarországra, hanem a jövőbe tekintünk. Akár már 2086-ban megtörténhet, hogy a klímaváltozás és egyéb természeti csapások miatt a magyar lakosságnak kell felkerekednie és élhetőbb otthon után néznie. Hogyan zajlik ez, hogyan érzik magukat a Magyarországot elhagyó migránsok, mi minden történik velük? Az egy dolog, hogy mindenkinek megvan a véleménye az ő országába érkező menekültekről, de vajon hányan gondolták végig igazán, hogy mi lenne, ha holnap nekünk kellene menekülnünk?

Külföldön mennyire működik a munka, és hogyan fogadja a műsort a közönség?

Azért túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarországtól nyugatabbra mindenki csupa elfogadással és szeretettel ül be egy előadásra, amelyben menekültek is játszanak, vagy róluk szól a történet. A színészek munkája többnyire összehangolt és konfliktusmentes, de a nézők elutasító, esetleg kifejezetten támadó magatartása az ő játékukat is megnehezítheti. Ezért hoztuk létre a Kávéházi Beszélgetések nevű programot, amely a darabtól független, bár össze is lehet vele kapcsolni. Az érdeklődők finom kávé és sütemények mellett, nyitott, barátságos közegben beszélgethetnek a művészekkel, kimondhatják minden félelmüket, és választ kaphatnak a kérdéseikre. A falakon menekültek által készített festmények, fotók, rajzok. Ezek az alkalmak általában elég jól sikerülnek.

Lesz lehetőség Magyarországon is arra, hogy a komfortzónájából kibillentett néző kibeszélhesse magából a gondolatait és feldolgozhassa az élményt?

Mindenképpen. A vitaszínház úgy épül fel, hogy a darab után mindig megbeszéljük a témát, mindenki kiadhatja magából az érzéseit. Nem az a célunk, hogy megmondjuk a nézőknek, mit gondoljanak, hanem önálló gondolkodásra, véleményformálásra ösztönözzük őket. Ezért is örülök, hogy iskolás csoportok, osztályok is látják majd a Víz/választót. Persze ebben nagy felelőssége van a tanároknak és az alkotói csapatnak, akik remélhetőleg segítenek majd a fiataloknak értelmezni, amit láttak. Kísérletnek mindenképpen érdekes, mire lehet képes a színház.

Miért pont a klímaváltozás elől menekülnek a magyar migránsok?

Az is visszatérő vitatéma manapság, hogy ki számít ‘igazi’ menekültnek. Csak az, aki háború elől menekül, vagy az is, aki a nyomorúságos körülmények elől? Szerintünk mindenki menekült, aki kényszerűségből hagyja el a hazáját, és ilyen szempontból mindegy, hogy lelőnék-e otthon vagy éppen szomjan halna. Ez mindenképpen aktuális téma és valós fenyegetés a jövőre nézve. De ezt a témát egy múltba helyezett történettel is fel lehetne dolgozni, hogy ezzel érzékeltessük a vándorlás elkerülheteten kulturális következményeit. Nagy-Britanniában például sokan hiszik, hogy a fish-and-chips valami tipikus brit étel, amire büszkék lehetünk, pedig valójában amerikai eredetű, és még azon belül is a zsidó telepesek jellemző étele volt. Sok minden, amit ma a hazai kultúra alapkövének tekintünk, a migrációnak köszönhető. A média felfújja ezt a menekültkérdést, és úgy kezeli, mint valami veszedelmes, romboló folyamatot, de a történelmi tapasztalatok azt sugallják, hogy a keveredés és a vándorlás mindig hozott magával valami újat és jót is. Miért lenne ez most másként?

Akkor zárjuk ezt az interjút egy menekült-sikersztorival! Ismersz valakit, akinek nulláról kellett újjáépítenie az életét, és azóta sikeres és elismert lett az őt befogadó országban?

Jamal Jameel elég jó példa. Ő fotóművész, aki Irakból menekült el és Manchesterbe került. Először a már említett Royal Exchange Theatre menekülteknek szervezett workshopjára ment el bemutatkozni, én ott találkoztam vele először, de aztán sokáig nem hallottam felőle. Aztán tavaly májusban kiírtunk egy nyílt pályázatot a Journeys Festival keretében, és ő jelentkezett rá. Fantasztikus alkotásokat hozott, egyértelmű volt, hogy dolgozni szeretnénk vele, ráadásul a korábbi workshopról is sokan emlékeztek rá. Egy portrésorozatot készített, többek között más menekültekről Manchesterben. A Look Up projektünk keretében az ő egyik alkotása kering majd Budapest utcáin egy villamos oldalán, egy másik művész, Nikos Papadopoulos fotósorozatának két kiválasztott darabja mellett. Jamal igazán híres lett, többször szerepelt a tévében és videókban is – a műalkotásai segítégével pedig más sorstársait is hozzásegítette, hogy észrevegyék őket és beszéljenek róluk.

Jamal Jameel fotója

8 hozzászólás

8 Comments

  1. magyar szerint:

    1000 évig nem tették. Liberális nemzetárulókért, még 1000 évig, nem fognak menekülni.
    Előbb menekülnek innen a zsidók, a migránsok s még azok a magyarnak mondott hazaárulók,
    akik hazájuk ellen ügyködnek az EU díszes vendégeiként Brüsszelben.

    • szalard szerint:

      Nem fognak azok elmenekülni. Áttérnek az iszlámra, ahogyan Oriana Fallacci megírta, hogy Olaszországban azok tértek át a legtöbben Mohamed vallására, akik korábban nagy ateista baloldaliak és liberálisok voltak. Mert akármennyire is furcsának hangzik, úgy tűnik, hogy a nő-, más vallás, kultúraellenes iszlamista ideológia és a mindenkinek jogokat követelő baloldaliság nagyon közel állnak egymáshoz.
      Az igazi magyarok fognak elmenekülni a Kárpát Medencéből…

  2. Béla szerint:

    Ti tévedésben vagytok nem a menekült okozza a problémát hanem a gazdasági bevándorló az az a (migráns) akik azért jönnek,hogy az európaiak jómódban gondoskodjanak róluk,mert ahol eddig éltek ott sem dolgoztak hanem kockáztak,kártyáztak,golyóztak a feleségek meg a hátukon a gyermekkel tették a dolgukat,hogy életben maradjanak.Tehát nem a háború és életveszély elöl menekülőkel van a gond!

  3. Lala szerint:

    Az igazi menekült hálás a befogadó országnak,(Görögök akik Magyarországra jöttek)és igyekszik beilleszkedni.Elfogadja az új hazája törvényeit.De azok,akik csak a segélyeket akarják,nem hajlandók beilleszkedni,és elfogadni a törvényeket,azok nem menekültek,hanem csürhe,aki csak árt,és így nem is kell őket sajnálni,és befogadni.

  4. roccobana szerint:

    A magyaroknak nincs hova menekülniük.
    ,, áldjon, vagy verjen sors keze,
    itt élned, halnod kell”
    De aki nem idevaló, az kezdjen pakolni lassan.

  5. roccobaba szerint:

    Ez nem migránskérdés.

  6. göre gábor szerint:

    Emlékezzünk régi, előző „bevándorlóinkra
    A valóban nemzeti érdekű orosz cár üldözötteire!

    „Egyetlen ország sem engedheti meg magának a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlást, amely megrengetheti a társadalom alapjait. Fizikailag és másként is veszélyes. Joby Warrick, a Washington Post”

    Széchenyi „ez a népcsoport ( megnevezése tabu) a jogtalanság „minden mindegy” hangulatában folyamodott csalásokhoz, amely a jobbágyság eladósításához, tömeges elárverezéséhez! (Lásd deviza hitel kormányzati kényszer rásegítéssel!) Úgy látja nem lett volna szabad az elmúlt évtizedekben olyan hatalmas tömegekben beengedni őket, amelyikre egyik országban sincs példa!
    Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a tabu szemlátomást való szaporodása. Mely országban a tabu megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. (A szatmári adózó nép állapotárul, 1830)*** „Kölcsey Ferenc: Országházi beszédéből!
    „El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között tabu laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése.” Liszt Ferenc
    „A tabu felszabadítják, Magyarország az ő birodalmuk lesz, az új Paradicsom négy folyóval, három heggyel és a kettős kereszttel. És az Apokalipszisben én, szerencsétlen, főszerepet játszom.” Széchenyi

    Oroszország kegyetlenül nyomta a maga kazárjait. A galicziai kormányzat is fölébredt arra a tudatra, hogy a kazárt nem vallási szektának kell tekinteni, hanem antigazdasági elemnek. És ezen az alapon kezdte kezelni. Ellenőrzés alá vette, a kocsmát, a boltot, a hitelt, az üzérkedést. Szervezkedett társadalmilag. Védte a parasztot az élősdiektől. A hol csak lehetett, boykottálta a kazárt. 92. old

  7. göre gábor szerint:

    Az emberek nem akarnak megszületni. Az emberek elmennek innen, ha már élnek
    Az emberek nem házasodnak. Az emberek óvakodnak az utódoktól. Az emberek sietnek meghalni, mert nincs mód élni. Ez a nemzeti fellendülés. Ady. Haldoklunk 1906. 02. 10.
    Tudjuk mi jól, hogy a mi parlamenti pártjainkban lélek, lendület és kultúra annyi lehet körülbelül, mint Macedónia összeverődött bandáiban. Akkor nem búsultak a magyar urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, az oláh olcsóbb volt és alázatosabb! S íme rossz időket élünk, a régi recept nem ér semmit. Az oláh paraszt is elromlott, nem akar barma lenni az uraságnak. Baj van a paraszttal 1907 10. 16.
    Csúnyábban még soha meg nem csalták hazug vezérei a népet, mint most. De ilyen könnyű dolguk se lehetett volna máskor. Anyagiakban, kultúrában, morális erőben, hitben már a végnek végét járjuk. Cinizmusuk, gaz bátorságuk határtalan, éhségük kielégíthetetlen… Rettenetes világossággal halad ez a szerencsétlen ország az elvégztetett felé. Hiszen csak a hatvanas évek óta ijedelmes és hatványos az anyagi erkölcsi romlás. Temető az ország. körülmények között még öljünk egy kicsit. Most már öljük meg alaposan és mind a régi elvtársakat. A koalíció bomlik, az általános választójognak jönnie kell, s az ország nagyobbik felében a korrupt és a nembánomság híve, tisztességesebb felében remény nélkül élő.
    Ady: A legújabb párt 1907. 12. 15.
    A valóság azonban az, hogy csőd előtt állunk, s még szökni se tudunk semerre. Mindenki kompromittálta itt magát halálosan, a régi rend, az új rend, de talán legjobban a tisztelt választó közönség! (Az a barom, ki mindig a többet ígérőre szavaz!) Egyetlen orvosság: a harakiri 1907.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top