+ Irodalom

Elhunyt motorkerékpár-ápolás és a minőség-kutatás zenmestere

Pirsig szerint ez a minőségközpontú világszemlélet jelenthet útmutatást a kor kulturális káoszában.


A nyitóképen Pirsig és Chris 1968-ban

Elhunyt 88 évesen Robert M. Pirsig, A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete című filozofikus regény szerzője.

Egészsége az utóbbi időben erősen hanyatlott, hétfőn halt meg South Berwick-i otthonában – közölte kiadója, a William Morrow.

Pirsig a hatvanas évek végén 12 éves fiával, Chrisszel tett egy motorkerékpártúrát, ennek az élménynek a nyomán született A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete című könyve, amely 1974-ben jelent meg.

A filozofikus regény, amely az emberi civilizáció sorskérdéseivel foglalkozik, gyorsan kultstátuszt vívott ki magának az olvasók körében, évtizedekre bestsellerré vált. A különleges regényt gyakran hasonlítják Salinger Zabhegyező és Kerouac Úton című alkotásához.

A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Az eredetileg esszének indult, olvasmányos pikareszk regényben a szerző technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, különböző gondolkodásmódokról elmélkedik.

A könyv központi fogalma a minőség, Pirsig szerint ez a minőségközpontú világszemlélet jelenthet útmutatást a kor kulturális káoszában.

Pirsig 17 évvel később készült el a mű folytatásával, a Lila – Vizsgálódás az erkölcsről című könyvével, amelynek szintén egy utazás ad keretet. Hőse ezúttal a Hudson folyón vitorlázik és az utat arra használja fel, hogy továbbfejlessze az előző műben megismert “minőség metafizikáját”.

A Minneapolisban született Pirsiget csodagyereknek tartották, 9 évesen 170-es volt az IQ-ja, 15 évesen fejezte be a középiskolát. A második világháború végén Koreában szolgált, ekkor mélyült el a keleti kultúrában és filozófiában, ami mély benyomást tett rá.

Hazatérve az egyetemen biokémiát tanult, majd egy indiai egyetemen keleti filozófiát hallhatott. Rendhagyó értékelési módszereket honosított meg az amerikai egyetemeken, ahol tanított.

Fiát, Christ 1979-ben egy utcai támadásban halálra szúrta egy rabló, ezt követően a Zen új kiadásaiban róla is megemlékezett.

Ha egy ösvényt jársz, és azt látod, hogy más ösvény ágazik ki belőle, mondjuk, harmincfokos szögben, majd odébb még egy, tompább szögben, teszem azt, negyvenöt fokosban, de egyféle az elsővel, aztán megint egy derékszögben, akkor kezd derengeni, hogy mindenik egyféle vezet. S bár sokan alkalmasabbnak ítélték egyikét vagy másikát, ébred kétség benned is, nem volna-e jobb letérni az ösvényedről.
A Minőség kerestében Phaidrosz is látta, hogy apró ösvények ágaznak ki az ő ösvényéből egyféle. Sejtette nagyjából, merre vezethetnek – a régi görögségbe -, és megfordult a fejében, hátha volna ott mit keresnie.
Meg is kérdezte Sarah-tól, aki hordta öntözőkannájában a vizet a háta mögött azóta is, hogy a Minőség bogarát a fülébe tette, merre tanítják a Minőséget angol irodalom címén.
– Honnan tudnám, az istenért, nem vagyok én angol filosz – tiltakozott Sarah. – Az én szakmám a klasszikafilológia. A görögség.
– Része volt a Minőség a görög gondolkodásnak? – tudakolta tovább Phaidrosz.
– Minőség a görög gondolkodás minden része – szólt Sarah válasza, és Phaidrosz gondolkodóba esett. Sarah régimódi beszédében olyan ravaszság lappangott, mint a delphoi jósda nyilatkozataiban, huncutságon azonban még soha nem fogta.
A régi görögök! Furcsa, hogy a Minőség ennyire eltöltötte őket, mikor ma a valósága is kétséges. Miféle láthatatlan változások történhettek azóta?

Részlet a regényből. Bartos Tibor fordítása

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top