A történelem megláncolt fenevadja elszabadul

susanbarker-beijing-photo-3

Melyik (h)arc lesz a végső?

(Susan Barker: Inkarnációk, Tarandus kiadó, 2017, itt kedvezményesen előrendelheted)

Először csak egyszer lehet elolvasni egy regényt. Az újraolvasás már más élmény: gazdagítja a könyv és az olvasó közös története, a jól ismert cselekményszál bensőségessége, viszont elmúlik az ismerkedés, feltérképezés szívdobogtató izgalma. Ezért örülök mindig, ha olyan regény akad a kezembe, amely emlékeztet valamely korábbi olvasmányomra, de emellett megtalálom benne az újdonság és eredetiség varázsát is. Susan Barker Inkarnációk című műve számomra A Mester és Margarita hangulatát idézte, mégsem utánérzés, hanem erős, intelligens és mesterien kidolgozott önálló alkotás.

Történetünk 2008-ban, az olimpiára készülő Pekingben kezdődik. Óriási szakadék húzódik a kormány hurráoptimista propagandája és a mindennapok kiüresedett, az igazságtalanságba és korrupcióba belefásult valósága között. Főhősünk átlagos kisember, Vang Csün, aki taxisofőrként keresi a kenyerét, kényelmes házasságban él masszőr feleségével, megvan az egy gyerek is, többet meg úgysem vállalhatnak a népességszabályozás miatt (bár az asszony kislány helyett inkább fiút szeretett volna). A férfit körülvevő rendszer “belőle bűzlik, árad”, kiskorától fogva beleeszi magát minden emberi kapcsolatába, és az évek során tompává, érdektelenné faragja őt. Ebből rázza fel egy napon egy nyugtalanító levél, amelyet a taxija szélvédőjén talál…

Barker regénye pontos korrajz napjaink Kínájáról, de jóval több is annál. A szereplők – még a rendszer haszonélvezői és támogatói is – csak fuldokolnak az őket körülvevő világban, de sem erejük, sem lehetőségük nincs kitörni a passzivitásból. A normákat kijelölő eszmerendszer egy valójában abnormális társadalomra épül rá, és ez a feszültség adja meg a többrétegű elbeszélés alaphangját. A mindentudó narrátort, akárcsak A Mester és Margaritában, itt is rendszeresen félbeszakítja egy önálló regény (illetve ez esetben inkább novellafüzér) a regényben. Az írónő ezt a kétféle hangot váltogatva tárja elénk a rendszer által “normálisnak” bélyegzett világ mögött a természetfeletti, az eltörölni kívánt történelmi múlt és az emberi psziché feneketlen kútjait, illetve az olyan stigmatizált jelenségek fortyogását a felszín alatt, mint az elmebetegség vagy a homoszexualitás.

Vang kislánya csak Leselkedőnek nevezi azt a titokzatos alakot, aki folyamatosan figyeli és leveleivel egyre jobban feldúlja a család életét. Hosszú elbeszéléseket küld a taxisofőrnek, amelyek Kína ötezer éves történelmének egy-egy epizódját villantják fel. A császári udvarok fényűzésének látszólag semmi köze a halászásból élő tanka kisebbség nyomorához, sem a mongol hódítás során leigázott dzsürcsiknek a kulturális forradalom ürügyén garázdálkodó vörösgárdistákhoz. Mi köti hát össze ezeket az időben és térben ennyire távol eső történeteket? A leselkedő levélíró szerint ezek Vang előző életeinek eseményei, ő pedig azért tért vissza most az élők világába, hogy megismertesse velük a férfit…

Susan Barker nyomasztóan sötét regényvilágba kalauzol bennünket, és kíméletlenül tárja fel mind a történelem, mind a mai társadalom anomáliáit. A nyugalmunkat mindenképpen fel kell áldoznunk egy időre, ha beengedjük az életünkbe az Inkarnációkat, de cserébe olyan húsba vágó élményt kapunk, amilyenben például akkor lehetett részünk, amikor Hontalan Iván találkozott a Mesterrel az elmegyógyintézetben. Most már talán mondanom sem kell, hogy a korábban pszichiátrián önkénteskedő Barker ezt a bulgakovi elemet sem hagyhatta ki. De hogy ki találkozik kivel az Inkarnációk elmegyógyintézetében? Ez már inkább derüljön ki a regényből…

  • A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon az 53. standnál várja a Tarandus kiadó az olvasókat.
  • Vasárnap (április 23.) 15.00 -kor a Magyar Műfordítók standjánál (B70) Gulyás Adrienn fordító beszél legújabb, Felejtett álom című Patrick Modiano könyvükről.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!