Rejtett, évszázadok során elvesztett jelentések nyomában – beszélgetés Levon Eskeniannal

The-Gurdjieff-Ensemble_photo-by-Andranik-Sahagyan-1024×683

Egy szerzetes, aki több mint háromezer népdalt és egyházi zeneművet gyűjtött, és beleőrült a fogolytáborban átélt szenvedésekbe. Egy spirituális vezető, aki misztikus tanokat keresve bebarangolta a világot, és követőinek meditatív zenét szerzett. Egy ország, ahol a hegyek visszaverik a kürtök hangját, és a mulatságokon több ezren táncolnak az őseik idejéből rájuk maradt zenére. Levon Eskeniannal, a Gurdjieff Ensemble vezetőjével beszélgettem Örményország népzenéjéről és hagyományairól, de Bartók Béla is többször szóba került.

Nemsokára Budapestre érkeztek, és a Tavaszi Fesztiválon örmény zenét hallhat majd a magyar közönség.

Örményországnak rengeteg ősi hagyománya és kulturális kincse van, amelyeket a mai napig őrzünk. 301-ben, amikor a kereszténység teret nyert az országban, a korábban már jelenlévő népzenét megtöltötték vallási tartalommal, és le is jegyezték a khaz, az ősi örmény kottaírás segítségével. A műsorunk Komitas munkásságán alapul, akit az örmény klasszikus zene atyjának tekintenek, de életművének van egy másik, megkerülhetetlen eleme is: a népzene és tradicionális egyházi zene gyűjtése.

Ki volt Komitas?

Eredetileg az etchmiadzini kolostor szerzetese volt, majd Németországba utazott, ahol megismerkedett a nyugati zenével, de a bizánci és ázsiai zenei hagyományok is érdekelték. Tagja lett az Internationale Musikgesellschaftnak, ahol ő vezette az egész közel-keleti részleget, és nemzetközi ismertségre tett szert: hatott az impresszionisták, például Debussy munkáira. Három év múltán azonban visszatért hazájába, és belevetette magát az örmény népzene és egyházi zene gyűjtésébe. Több mint háromezer dallamot jegyzett le a kutatása helyszínein. Élete sajnos tragikus fordulatot vett, amikor az örmény népirtás idején munkatáborba hurcolták – ebbe testileg-lelkileg belerokkant, és végül párizsi elmegyógyintézetekben töltötte élete utolsó húsz évét. Mind zeneszerzői, mind tudományos igényű zenegyűjtői munkássága párhuzamba állítható kortársáéval, Bartók Béláéval.

Komitas és Bartók találkoztak valaha személyesen?

A tudomány jelenlegi állása szerint nem, de valószínűleg ismerték egymás munkásságát. Ebben a korban sok zeneszerző használt fel népzenei elemeket a klasszikus műveik színesítéseként, például az oroszok, de Komitas és Bartók ennél tovább mentek: ők egy teljesen új zenei nyelvet építettek a népi dallamvilágra. Komitas zongoradarabokat írt a terepen gyűjtött táncdalokból, majd meghagyta a zongoristának, hogy milyen népi hangszer stílusában játssza el őket. A Gurdjieff Ensemble ezeket a darabokat szólaltatja meg az eredeti hangszerekkel, de úgy, hogy mind a ritmika, mind a dallam hűségesen követi a Komitas által lejegyzett zenét.

Milyen hangszerek ezek?

A duduk, a pku, a zurna és a pogh fúvós hangszerek. Az örmény hegyvidéken sok esetben nemcsak a zene, hanem a két falu közötti kommunikáció eszköze is volt egy hosszú kürtjel és az ormokról visszaverődő visszhang. Aztán ott vannak a különböző fajtájú citerák és cimbalmok, a kisebb és nagyobb dobok, a gitárszerű oud és a vonós kamancha. Ezek mind azokat a mozgalmas és vidám mulatságokat idézik, ahol több száz, esetenként több ezer örmény ünnepelt, énekelt és táncolt egyszerre.

Na és ki volt az a Gurdjieff, akinek a nevét a zenekar viseli?

Eredetileg azért alakultunk, hogy G. I. Gurdjieff munkásságát dolgozzuk fel és ismertessük meg a nagyközönséggel. Ő egy spirituális vezető volt, aki titkos tudásokat keresvén bejárta Perzsiát, az arab országokat, Indiát és Tibetet – együtt élt a helyi közösségekkel és tanulmányozta a vallásokat. Követőit arra buzdította, hogy szakadjanak ki a technikai fejlődés és a modernizáció miatt egyre mechanikusabbá váló mindennapi életből, lassuljanak le, figyeljenek befelé. Hogy ebben még inkább segítségükre lehessen, maga is komponált spirituális, meditatív zenéket. Tudtommal Gurdjieff sem találkozott személyesen Komitassal, de nagyra értékelte a munkásságát, és el is küldte hozzá tanítványát, Thomas de Hartmannt, hogy tanulmányozza a Komitas-féle munkamódszert és zenét. Mi is rajtuk keresztül jutottunk el Komitas munkásságához, ami így a Gurdjieff Ensemble második nagyszabású projektje lett.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

A Komitas-darabok tradicionális hangszerekre átírt változatait már felvettük stúdióban is, és hamarosan maguk a zongoradarabok következnek. Nagyon izgalmas lesz egymás mellé téve hallani őket, és azt spekulálgatni, vajon melyik verzió ihlette melyiket. Egyébként az interneten találtam már a miénkhez hasonló népi hangszeres feldolgozásokat Bartók Román táncaiból, ezek is nagyon érdekesek lettek. Ha már itt tartunk, szeretnék még mélyebbre ásni az etnomuzikológiai-zenetörténeti kutatások terén is, akár Komitas és Bartók életművét, akár a népzenei kottákat és felvételeket tekintjük. A népdalok nemcsak műalkotások, hanem kordokumentumok is egyben, segítségükkel betekintést nyerhetünk az ősi hagyományok világába. Gurdjieff és Komitas ezeket a rejtett, az évszázadok során akár elveszett jelentéseket keresték bennük a maguk különböző területein, és a Gurdjieff Ensemble célja, hogy a XXI. században is folytassa az általuk elkezdett munkát.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!