+ Történelem

Lefejeztek egy népet: 21 857 tisztet és értelmiségit lőttek tarkón

A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg.

Lengyelországban 2008 óta április 13. a katyni vérengzés áldozatainak emléknapja.

1943-ban a németek ezen a napon hozták nyilvánosságra az 1940 tavaszán a szovjet államvédelmi szervek által elkövetett tömeggyilkosságot. Az áldozatokról Magyarországon is megemlékeznek.

A második világháború előestéjén, 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet-német megnemtámadási szerződés, a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka felosztotta Közép- és Kelet-Európát, a Németország és a Szovjetunió között fekvő Lengyelországot a Narew-Visztula-San folyók vonalán „vágták félbe”. Miután Németország 1939. szeptember 1-jén – a második világháborút kirobbantva – lerohanta Lengyelországot, szeptember 17-én a Vörös Hadsereg is támadásba lendült, hogy megszerezze a szovjet érdekszférába sorolt lengyel területeket.

A szovjet és a német csapatok öt nappal később a kijelölt vonalon találkoztak. A szovjetek 250 ezer lengyel hadifoglyot ejtettek, közülük az

együttműködésre nem hajlandó és fizikai munkára is alkalmatlannak minősített tiszteket a Belügyi Népbiztosság (NKVD) felügyeletével három különleges táborba hurcolták.

Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1940. március 5-én jegyzékben javasolta Sztálinnak, hogy

rendelje el a szovjethatalom eme „megátalkodott ellenségei”, szám szerint 14 700 hadifogoly és 11 ezer börtönben fogva tartott lengyel tiszt és értelmiségi agyonlövését, beidézésük, a vád ismertetése és a nyomozás lefolytatása nélkül.

Sztálin még aznap aláírta a dokumentumot, amelyet a kommunista párt politikai bizottsága azonnal, határozatban továbbított az NKVD-nak. Az NKVD március 14-én a likvidálás három fő helyszíneként a Szmolenszk melletti Katinyt (lengyelül Katyn), a Harkov melletti Pjatyihatkit és a Kalinyin (ma Tver) melletti Mednojét jelölte ki.

A foglyokat április 3. és május 19. között konvojokban hurcolták ide, kezüket hátrakötözték,

közvetlen közelről tarkón lőtték, majd hatalmas tömegsírokban földelték el őket.

Tömeges kivégzések Kijevben és Minszkben is voltak. A vérengzés áldozatainak pontos száma máig ismeretlen, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete 21 768 áldozatot tart számon, köztük van a magyar Korompay Emánuel, a varsói egyetem lektora is.

A németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, egy hónappal később Katyn is a fennhatóságuk alá került. A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg, a német hatóságok 1943. február 18-án kezdték el az exhumálásokat.

Mintegy 400 holttest kihantolása után, 1943. április 13-án a berlini rádió kommünikében adott hírt a szovjetek által meggyilkolt lengyel katonatisztek tömegsírjairól. A háborúban a szétszakadt világ Szovjetunióval szövetségben álló részein kétkedve fogadták a bejelentést. Moszkva a németeket vádolta a mészárlással, a szovjet hatóságok a Nemzetközi Vöröskereszt bevonásával folyó vizsgálatba nem egyeztek bele.

A helyszínen végül a németek által felkért nemzetközi bizottság látott munkához, s a magyar Orsós Ferenc patológus által kidolgozott módszert alkalmazva megállapították, hogy a mészárlást 1940 áprilisában és májusában hajtották végre.

Megkezdték az áldozatok azonosítását is, és négyezernél több holttestet temettek el. A területet 1943 augusztusában visszafoglaló szovjetek megsemmisítették a temetőt, egyben bizottságot is alakítottak a „fasiszta megszállók által végrehajtott” kivégzések kivizsgálására.

Ez a testület a gyilkosságok elkövetőjeként a Wehrmacht 537-es utászzászlóalját nevezte meg.

1959-ben megsemmisítették a 21 857 meggyilkolt lengyel tiszt személyi adatlapját és dossziéját, az ügyről csak összefoglaló jelentést őriztek meg, amelyet a Szovjetunió legfontosabb államtitkai közé soroltak.

A Katynban történtekről a szocialista blokk országaiban nem beszéltek, ha a téma igen ritkán szóba került, a hivatalos szovjet álláspontot ismételgették.

A Szovjetunió csak a kelet-európai rendszerváltások idején ismerte el hivatalosan felelősségét. Mihail Gorbacsov szovjet államfő 1990. április 13-án adta át a Moszkvában tárgyaló Wojciech Jaruzelski lengyel elnöknek az 1939-40-ben fogva tartott lengyelek névsorát tartalmazó dokumentumok másolatát. Ehhez időzítve a TASZSZ szovjet hírügynökség közleményben ismerte el, hogy a katyni gyilkosságokat az NKVD követte el.

A Szovjetunió szétesése után az orosz parlament 2010-ben ismerte el, hogy a tömeggyilkosságot Sztálin és más szovjet vezetők közvetlen utasítására hajtották végre.

Lengyelországban 1992-ben kerültek nyilvánosságra az ügy orosz levéltárakban őrzött, korábban államtitoknak minősített dokumentumai, a tragédiáról 2007-ben forgatott felkavaró filmet az apja halála miatt személyesen is érintett Andrzej Wajda. A lengyel parlament alsóháza, a szejm 2007. november 14-én a katyni vérengzés nyilvánosságra hozatalának napját, április 13-át a katyni bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította.

Katyn-emlékmű Baltemore-ban

Nemzetközi szakértők és a lengyel hivatalos szervek is azt szorgalmazzák, hogy az ügy el nem évülő, emberiesség elleni bűntettként, népirtásként kerüljön jogi lezárásra. Oroszország ezt vitatja, álláspontja szerint a katyni vérengzés bűncselekménynek minősül ugyan, de elévült.

4 hozzászólás

4 Comments

  1. Gyzoltan szerint:

    Tradicionálisan történelmi családok leszármazottjai voltak a kivégzettek többsége! A lengyel tisztikar jó része a feudális viszonyokból következően választotta a hadsereget, a tiszti pályát, s vált áldozatává a világot megmérgező zsidó bolsevizmusnak!

  2. Lengyel szerint:

    Nálunk ennél sokkal több az áldozat.

  3. Csathó Gábor szerint:

    Kedves Gyzoltan! Ha nem lennél ennyire ostoba, akkor nem írnál ilyen hülyeséget, hogy az oroszoknál zsidó befolyás érvényesült, Sztálin ugyanis kimondottan antiszemita volt..Mint Te, meg a hasonszőrűek…

  4. Molnár Lajos szerint:

    Tisztelt Csathó Gábor!
    Jót mosolyogtam hozzászólásán, amelyben nemcsak világgá kürtöli tudatlanságát, hanem még minősít is valakit, aki a tényeket írta meg. Ahhoz pedig semmiképpen nem kell antiszemitának lenni, hogy az ember ragaszkodjon a tényekhez. Ehhez inkább némi intelligencia szükségeltetik. Csak a miheztartás végett, a bolsevik és mensevik párt vezetése is nagyrészt zsidókból állt.
    Korántsem mellékes, hogy amikor Hruscsov, aki maga is közéjük tartozott, első amerikai látogatása alkalmával az őt interjúvoló riporternek beismerte, hogy a szovjet apparátus túlnyomórészt zsidókból áll. A teljesség igénye nélkül néhány név a szovjet vezetők közül: Uljanov (Lenin), Trockij, Buharin, Dzserzsinszkij, Molotov, Berija, Jagoda, Zinovjev, Szverdlov, Kamenyev, Kaganovics, Jezsov, Litvinov, Szuszlov, Hruscsov, Andropov, Jelcin. Mind zsidók. Maga az eszme, amelyet követtek, két zsidó filozófus műve. Marx és Engels családjában a felmenők között rabbik hosszú sora található. Ennél azt hiszem szemléletesebben nem igen lehet bemutatni, hogy a szovjet rendszer kiknek az érdekeit képviselte, hiszen akik vezetnek valamit, azok nem lehetnek annak szolgái. Abban igaza van, hogy ez nem zsidó befolyás. Ez sokkal több annál, ez zsidó vezetés, vagy másképpen az orosz és egyéb népek alávetése. Sztálin valóban nem bízott meg a zsidókban, és el is rendelte, hogy a szovjet területeken található zsidóknak Birobidzsánban létrehoznak egy államot. Ez lényegében kitelepítés lett volna. Végrehajtására nem kerülhetett sor, mert a diktátor gyanús körülmények között elhunyt. Hogy Sztálin biztosan nem volt antiszemita, arra az bizonyíték, hogy az általa vezetett, és alaposan megrostált államszervezetben a rosta után is zsidók vitték a fontosabb posztokat (Molotov, Jezsov, Berija, Kaganovics, de még az orvosa is zsidó volt). Talán nem ártana egy kicsit olvasgatni azelőtt, hogy minősít valakit….

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top