Egy eltévedt űrhajóst is láthatunk Szentendrén

szabo_otto

A Ferenczy Múzeumi Centrum 2016. december 5-én nyilvános pályázatot hirdetett street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására a Bizottság-ligetbe (a Szentendre, Dunakanyar körút és Kossuth Lajos utca által közrefogott, az 1. számú postahivatal előtt lévő közterületre), a 2017. évi az Art Capital programjához kapcsolódóan. A felhívásra több mint húsz pályamű érkezett be. Közülük a zsűri (Bukta Imre képzőművész; ef Zámbó István képzőművész; Gulyás Gábor esztéta, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója; Muladi Brigitta művészettörténész; Wehner Tibor művészettörténész) végül két projektet választott ki megvalósításra: Szabó Ottó/Robotto: Az eltévedt űrhajós és Borbás Péter – Szentes Annamária: OTTHON/talanság című tervét.

Szabó Ottó (1989) a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászat szakán végzett 2012-ben. Budapesten, Pakson és Pécsen voltak önálló kiállításai.

Borbás Péter (1977) a MOME Építőművészeti Doktori iskolájában szerzett DLA-fokozatot 2012-ben, több más mellett a Velencei Biennále BorderLine című kiállításán is szerepelt 2010-ben. Szentes Annamária (1989) pszichológus, a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati klinikájának munkatársa.

Részlet Szabó Ottó koncepció-leírásából:

„Saját tapasztalat ihlette az eltévedt űrhajóst. A Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakának elvégzése után 2012‐ben úgy éreztem, világot kell látnom, így Londonba költöztem, az ismeretlenbe. Az ott eltöltött két év alatt gyakran megtorpantam és feltettem magamnak a kérdést, hogy hol is vagyok, mit keresek én itt? Merre tovább?

Végül visszatértem Magyarországra, valamilyen szinten visszataláltam az otthonhoz. Az eltévedt űrhajós is keresi a helyét, de felmerül a kérdés, hogy hol van az otthon, mi számít annak, mitől lesz otthon az otthon? Manapság, a tömeges kivándorlás, elvándorlás napjaiban – akár egy háború elöl menekülve, akár jobb megélhetést keresve, aktuálisabb a kérdés, mint valaha. Mindenki találta már magát olyan helyzetben, amikor elveszetten megtorpant és feltette magának a kérdést: Merre tovább? Az űrhajós jelképezheti a külföldön élő magyarokat, akik – bár elköltöztek egy másik országba, új otthont választottak, minden bizonnyal gyakran érzik otthontalannak magukat. Szintén együtt érezhet az űrhajóssal az ipszilon generáció is – melybe én is beletartozom – hiszen ők is folytonos önkeresést élnek át. Bár időről időre megállapodunk egy helyen, újrakezdődik a keresés, ez egy véget nem érő folyamat. Az otthon fogalma elbagatellizálódik, képlékennyé válik. A menekülteket is jelképezheti a szobor, hiszen ők mindenkinél inkább otthontalanak, a nagyon hosszú és megpróbáltatásokkal teli utazásuk közben, majd után is.

Mindenki találta már magát olyan helyzetben, mint az űrhajós. Keressük az otthonunkat, de magunk sem tudjuk, hol van az. Mivel ez nemtől, kortól, nemzetiségtől függetlenül bárkivel előfordul, helyhez sem kötött, ezért egy űrhajós robotot szeretnék készíteni.”

Részlet Borbás Péter és Szentes Annamária koncepció-leírásából:

„Az otthonhoz kapcsolódó asszociációink között elsőként jelennek meg a hajlék, ház, biztonság / család / meleg, tűz / élelem fogalmak. Pályázati munkánk a tűzre, az otthon melegére és a táplálékra fókuszál. A megidézett enteriőr foteljei utalnak a családra, a közösségre. A folyamatosan világító meleg fényű lámpa az otthonok melegét, tüzét idézi meg, míg a folyamatosan teli bevásárlókocsi a jóllakottságot, a jólétet szimbolizálja.

A pályázati munka arra fókuszál és mutat rá, hogy az otthonban, a család nyújtotta érzelmi biztonság mellett, legalább ilyen hangsúlyos az élet alapját biztosító élelem megléte. Az otthon-otthontalanság, a hajlék-hajléktalanság ellentétpárjai azt az érzést hívják életre bennünk, hogy akinek otthona van, annak – jó esetben – megvan a betevő falatja. A kiállítási időszakban a bevásárlókocsi minden nap illetve minden kiüresedéskor újra megtelik. Hogy leülnek-e itt az installáció interaktív használói vagy otthon(!) fogyasztják el a kosár tartalmát, a jövő zenéje. Fontos szempont számunkra, hogy az installáció: mind a 11-es út felől, mind a sétány felől érzékelhető legyen, meleg fénye folyamatosan világítson, megidézzen valamit egy enteriőrből, egy szűk közösség, család életéből, mindig teli kosárral várja az idetévedőket.”

Az elkészült műveket várhatóan 2017. június 24. – szeptember 24. között lehet majd megtekinteni.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!