+ Irodalom

Mit adnak százmillió dollárért Hamburgban?

Az Esti Iskola három diákját a CIA, az FBI és a katonai rendészet küldte továbbképzésre, persze, ez csak figyelemelterelés.

Lee Child: Esti iskola [Night School] – General Press Könyvkiadó, 2017 – fordította Geiler Gyöngyi – 344 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-643-983-5

Lee Child (1954-) a kortárs krimi legsikeresebb írói közé tartozik, húsz évvel ezelőtt, 1997-ben jelent meg első regénye (Killing floor/Elvarázsolt dollárok), és azóta nagyjából évente jön egy új Jack Reacher-regény. Lee Child gondosan ügyel arra, hogy főhőse megunhatatlan legyen: szűkmarkúan, regényről-regényre adagolja az információt, s rajongó legyen a talpán, aki a húsznál több regény után össze tudna állítani egy Reacher-életrajzot.

Az Esti iskola talán az eddigieknél is titokzatosabb regény, hiszen az elején semmi más nem tudunk, mint azt, hogy terroristagyanús elemek – évekkel 9/11 előtt – százmillió dollárt fizetnének „valamiért” egy amerikainak. (A regény elejét elolvashatod ITT.) Az alibiből továbbképzésre rendelt ügynökök (CIA, FBI, Katonai Rendészet) viszonylag gyorsan rájönnek arra, hogy valami fontos megbízatásuk lesz. Aki olvasta a korábbi Reacher-sztorikat, az tudhatja, hogy a magányos főhős nem éppen a „csapatmunka bajnoka”. Nincs ez másként most sem, mert bár Reacher ebben a történetben még az amerikai hadsereg őrnagya, most is külön utakon jár, és társán Neagley őrmesteren kívül senkit nem avat be a terveiben.

A több szálon futó, javarészt Hamburgban játszódó történet tele van titkokkal és megfejtésre váró rejtélyekkel, s bár a terroristákkal seftelő bűnöző mozgását is nyomon követheti az Olvasó, Lee Child aggályosan ügyel arra, hogy ne tudjunk sokkal többet róla, mint Reacher. A nyomozás nem csak az ismeretlen amerikai ellen folyik, de közben azt is ki kellene találni, hogy mit akarhat eladni. Az ötletelés és a teóriagyártás még akkor sem hoz túl sok eredményt, amikor már tudják, hogy kit keresnek. Bár onnantól legalább annyi biztos, hogy a hadsereg európai készleteiből tűnt el valami. Valami, ami megér százmilliót, valami, aminek az eltűnését senki nem vette észre és nem jelentette.

A regénybeli Jack Reachert mindenki másmilyennek képzelheti, de a film…

Az, hogy az Esti iskola a hidegháború vége után, a kilencvenes évek második felének Németországában játszódik, a szerzőnek lehetőséget teremt arra, hogy „helyi ízt” adjon a történetnek. Lassan kibontakozik a homályból egy birodalmi álmokat dédelgető nacionalista titkos társaság, mely zsákmányt sejtve szoros megfigyelés alatt tartja az amerikai katonai rendészt. Talán azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a társadalom minden rétegében összeköttetésekkel rendelkező összeesküvők – akik szintén nem tudják, hogy tulajdonképpen miről van szó – elég rendesen összekuszálják a szálakat. Az Olvasót nem éri meglepetésként, hogy a titkos társaságot vezető Dremmler életének végére Reacher teszi ki a pontot. A tőle megszokott szenvtelen profizmussal. Child nem sok szót veszteget erre:

[Reacher] Szíven lőtte Dremmlert, aztán kis szünet után fejbe, ugyanolyan távolságról, a biztonság kedvéért. Aztán zsebre tette a pisztolyát, bedugta a dossziét a vászon hátizsákba, óvatosan vállára vette a Davy Crockettot, és kisétált a furgonhoz.

Jack Reacher világában nagyjából ilyen egyszerűen történnek a dolgok, nem igényelnek hosszabb fejtegetést, hiszen a nyomozás, a titkok feltárása az, ami az történetek zamatát adja.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top