+ Színház

Alma és szerelem érkezik Márai városából

Dráma Alma Schindler életéről, aki számos rendkívüli férfi múzsája volt: Gustav Mahler zeneszerző, Walter Gropius építész, majd Franz Werfel író felesége, valamint Klimt, Kokoschka és Zemlinsky nagy szerelme. A szövevényes életű nő a történet idején vár valakit, egy Papot, akitől megváltást remél, választ a kérdéseire…, paradox módon arra kérdésre is: Mi a szerelem…?

A Műcsarnok programkínálatában rendszeresen mutatkoznak be vidéki vagy határon túli előadóművészek a zene, az irodalom, a tánc, a színház világából. Sőt, már nem is nagyon érdemes egymástól elkülönítve említeni ezeket a műfajokat, hiszen rendre láthatjuk/hallhatjuk ezeket békés átfedésben egyetlen előadás keretei között. Ilyen lesz a kassai, magyar nyelvű Thália Színház vendégjátékában az a mű is, melyet Alma Mahler személye inspirált, és nem csupán azért, mert az alkotó-rendezője koreográfus, előadója viszont színművész, hanem mert az inspirációs forrás egy személyben volt múzsája zenésznek, festőnek, irodalmárnak – nem is akármilyen szinten.

Mielőtt Czajlik József igazgatótól megkérdeztem volna, hogyan „kerül” ennek a színháznak a repertoárjára egy magyar koreográfus, Kántor Kata alkotása, arra voltam kíváncsi: egyáltalán mi vezette őt Kassára, hogyan történt, hogy nagyon fiatalon 2011-ben a színház vezetője lett; hogyan látja a lehetőségeit: a jelent és a jövőt…

– A Bárka Színház, majd néhány izgalmas szabadúszó év után, úgy 2009 tájékán kezdett elindulni bennem a gondolata annak, hogy a sokféle szakmai tapasztalatot immár egy helyen, energiáimat egyetlen csapatba fektetve kamatoztathassam. A kassai színház viszonylag kis méretű (minden dolgozót beleszámítva 51 főt jelent ez), és nem csupán ennek a kezelhetősége biztatott engem arra, hogy 2011-ben el is foglaljam a vezetői állást, hanem az a befogadói attitűd, ami Kassát már Márai Sándor szerint is jellemezte. A színház létrejötte maga egy progresszív történet: 1969-ben kivált a komáromi, hagyományos működésű nagy színházból egy kisebb csapat, hogy annak fióktársulataként Kassán valami újat kezdhessen, akkor Beke Sándor vezetésével. (Épp annak a középiskolának a tornatermében kapott amúgy helyet, amelynek gyerekkén én is tanulója voltam!) Aztán fokozatosan alakult, erősödött a társulat, majd a 90-es években önállósult. Ám nem könnyű Kassán magyar színházat fenntartani, 250000 főnyi lakosságból ma mindössze 7000 vallja magát magyarnak. Létkérdésünk és persze küldetésünk is tehát, hogy utazzunk. Elsősorban a régió településeire visszük el az előadásainkat, de Magyarországra is, számos helyre! Igény szerint Szlovákiában feliratozva is játszunk, hiszen nagyon fontos számunkra a szlovák szakmai és társadalmi közeg is, hiszen így szélesebb körben találunk elfogadottságra, mutathatjuk fel szakmai értékeinket.

– Gondolom, itt jöhet a képbe igazán a mozgás, a beszélt nyelven túli kommunikáció lehetősége.

– Igen, de a dolog rögtön két szinten épült. Az egyik, a belső, mely szerint a színészeink fizikai tudatosságát, mozgás-eszközeit szerettem volna fejleszteni, és ehhez találtam – a korábbi, közös munkák során megismert – Kántor Katában a legjobb partnerre. Tudtam, hogy az ő szívóssága, igényessége le tudja küzdeni a színészek esetleges ellenállását. A külső szint pedig az, hogy megismertetni, bevezetni a kortárs táncot Kassán, ahol ugyan nagy múltja van a hagyományos, első sorban balett alapú táncoktatásnak (jelenleg is 3 helyen folyik képzés), de kortárs szinte semmi. Kata javasolt, kezdeményezett: ő állította össze a programot, kiket, milyen alkotókat, előadásokat hívjunk meg a „Táncestek” sorozatra. (Csak néhány példa: Horváth Csaba, Tranzdanz, Pataky Klári…) Az első év látogatottsága katasztrofális volt, aztán határozottan kezdett növekedni. Így jött aztán képbe, hogy Kata ne csupán segítőként dolgozhasson a házban, hanem teret kaphassanak az ő alkotói, előadói ambíciói is. Az „…Alma” egy új állomás, ahol a színész egy egészen más minőségben jelenik meg. Ezt a fajta munkát feltétlenül folytatni is fogjuk, már tárgyalunk a következő bemutatóról. Kata úgy hozza közel a közönséget a mozgáshoz, hogy figyelembe veszi: olyan terepen mozgunk, ami számukra teljesen ismeretlen, új.

– Ha már a közönséggel való kapcsolatot érintettük, ami talán a legfontosabb kérdés: milyen helyet szán színháza beavató tevékenységének első sorban a 14-20 éves fiatalok, tehát azok között, akik között nem túl népszerű a színházba járás…?

– Ötödik éve működünk együtt a KÁVA Kulturális Műhellyel. Először előadást hoztak, aztán minket, színháziakat oktattak a módszerre, s végül közösen is létrehoztunk előadást. Olyat, amilyet elviszünk az iskolákba, s egy-egy osztály részvételével játszunk. Végtelenül fontos fóruma lehet ez a gyerekek véleményformálásának, megszólalásának, különösen egy olyan társadalmi közegben, mint a miénk, ahol a magyarság szalagszerűen szétszórva található, alig van közös véleményalkotás. De a szlovák szakmát is élénken érdekli a munkánk, és mi nem is bánnánk, ha ennek a tevékenységnek a szlovákiai központja lehetnénk. Márai Sándor városához ez nagyon is méltó lenne.

Lőrinc Katalin

Dráma Alma Schindler életéről, aki számos rendkívüli férfi múzsája volt: Gustav Mahler zeneszerző, Walter Gropius építész, majd Franz Werfel író felesége, valamint Klimt, Kokoschka és Zemlinsky nagy szerelme. A szövevényes életű nő a történet idején vár valakit, egy Papot, akitől megváltást remél, választ a kérdéseire…, paradox módon arra kérdésre is: “Mi a szerelem…?”

Játsszuk azt, hogy… ALMA (szerelmek, vallomások, gyónás – szöveg, zene, tánc) – Nagy András Alma című műve alapján, Műcsarnok Színtér, 2017. március 03. 19 óra.

Alma – Varga Lívia

Rendező-koreográfus: Kántor Kata

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top