Az Élő költők társasága negyedik részében meglepetéssel készült az Örkény színház. Lévén megkezdődött az Arany-emlékév, Znamenák István ezúttal Arany János Hagyaték című versét mondja el.
Örkény Színház: Élő költők társasága
Arany János
HAGYATÉK
“Hát csak írni, mindég írni
A manó se tudja, mit?
Nosza, már a közönség is
Lásson egyszer valamit!”
Nem akarok több izgalmat:
Mert — betegnek — izgalom,
Ha olvassák itt is, ott is,
S bírálgatják új dalom.
Hadd maradjon, mint tizenkét
Év során belém fagyott!
És ne haljak meg, mint koldus,
Aki semmit sem hagyott.
Videó: Whatevermen Stúdió
Toldi ma
Ég a gyűlölettől, a kopár szik sarja,
Kókadt kommunisták, legelésznek rajta!
Nincs egy becsületes, messze vidéken
Ki igazat mondana, róluk, nékem!
Irodák hűvösében, tíz-tizenkét szolga
Serényen az ország vagyont lopja!
Hortyog, mintha rendjén menne dolga,
Mai napra esőt, már szorgosan ellopta!
Hely pedig üresen, vagy félig rakottan,
Privatizációs szekerek várakoznak ottan!
Ösztövér ÁVH-ás, hórihorgas hefti,
Ellenfelet ment ki, újra, laposra, verni,
Mélyen néz elgyötört szemébe,
Most már tőle, végre újra fél-e?
Válúnál az őrök, szomjasan delelnek,
Enni adjanak –e „ezeknek”?
Vagy hagyják, éhen dögleni?
Becsületük azt is engedi!
2015. o4. 20