Nincs annál megrázóbb egy író számára, mint amikor az olvasók közlik vele, hogy nem értik, amit írt. Erdős világ utólag nyújt segítő kezet olvasóinak azoknak a műveknek a listájával, amelyek ismerete képbe hozhatja őket.
Az írónő a facebookon posztolta a levelet:
Sokadik régi, kedves, jószándékú és igazán igyekvő olvasóm keres meg azzal, hogy a „világító testek – 100 kis budapest” (Magvető, 2016) című, frissen megjelent könyvemből gyakorlatilag egy kukkot sem ért – gyaníthatóan a gyakori irodalmi utalások miatt. Bánatomban csináltam egy listát, amelyben felsorolom, hogy melyik szabadvershez melyik klasszikus irodalmi szöveg ismerete szükséges.
A nyakamat teszem rá, hogy ezek mindegyike közönséges gimnáziumi tananyag, de mindegy. Sokkal szívesebben vagyok akár az önfeladásig megértő, mintsem egy icike picikét is elitista, úgyhogy most így, kábé másfél másodperccel az emberi civilizáció totális pusztulása előtt hadd legyen hozzátok egy utolsó, tiszteletteljes kérésem: ha engem már nem is, Őket legalább még gyorsan olvassátok el:
5. Cantata profana
18. Babits Mihály: Fekete ország
19. József Attila: Nagyon fáj
20. Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról
21. József Attila: Téli éjszaka
22. Orbán Ottó: A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról
30. Szophoklész: Antigoné
32. Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes
33. Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én…
36. Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról
37. József Attila: Ime, hát megleltem hazámat…
39. Voltaire: Candide
42. Parti Nagy Lajos: A fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon teraszáról látni a tengert
48. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
49. Weöres Sándor: Téma és variációk
51. Ibsen: Peer Gynt
52. József Attila: Hazám
56. Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?
57. Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat!
58. Siv Widerberger: Szerelem
59. Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet…
60. Pilinszky János: Életfogytiglan
62. Kölcsey Ferenc: Huszt
66. Weöres Sándor: Suttog a fenyves
69. József Attila: Külvárosi éj
70. Radnóti Mikolós: Béke, borzalom
71. József Attila: Mama
75. Márai Sándor: Mennyből az angyal
82. József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
87. József Attila: Irodalom és szocializmus
90. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
91. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
100. József Attila: A város peremén
Számomra rendkívül ellenszenves, ha egy szerző ennyire beképzelt. Hogy lehet ilyet írni? Már elnézést, de attól, hogy valami középiskolai tananyag, a tanulók fele nem olvassa el, mert már az unalomig van nyúzva. Most hosszasan írhatnék arról, hogy mennyire rossz a középiskolai tanítási módszer, a kötelező olvasmányok kötelező jellege, a verselemzéses órák „a költő itt azt akarta mondani, hogy…”-szintű magyarázatai. Mindezeken túllépve, tegyük fel, hogy végigszenvedi az ember a középiskolát, és ha a művek teljes tartalmáról nem is, de legalább arról van fogalma, hogy ki a szerző, mit írt, és nagyjából miről szólhat a dolog. Hogy még ezzel együtt sem értette meg a kicsit sem elitista, de azért olyan magasról beszélő szerzőnő írását? Hát igen, nyilván az olvasó a hülye, hogy nem ismer olyan fontos művészeti mérföldköveket, mint Siv Widerberger…. Ó mi buta olvasók, nem értettük meg a meg nem érthető művész asszonyt! Hogy írhat valaki olyat, hogy az emberi civilizáció pusztulása előtti másfél másodperccel? Igazán? Szóval az ész és értelem nélküli olvasók megérettek a pusztulásra?
Szakadjak meg, ha valaha a kezembe veszek egy Erdős Virág-művet. Majd amikro kicsit több alázattal, kevesebb kioktatással, szerényebb dumával áll azok elé, akikből pénzt remél az írásaiért, esetleg, talán visszatérhetünk rá, hogy megpróbáljuk értelmezni ezt a hihetetlenül magaskultúrát!
Amiket Erdős Virág felsorolt, szinte egytől egyig alapművek. Középiskolától függetlenül is.
Nem sokat lehet várni egy olyan néptől, ahol 60% funkcionális analfabéta sajnos. Az okok nem tudom, hol gyökeredznek. A pedagógiai módszerekben? Vagy otthon a gyerek nem látja, hogy anya/apa olvas/művelődik s ezáltal nem követi ezt a példát?
Azt gondolom, hogy ez a fajta „intertextualitás” – jajderégi dolog ez amúgy, kedves költőnő – adalék-hozadék kell, hogy legyen, ergo a művet a felsorolt ismeretek nélkül is érteni kellene.
Ön ezzel az irodalmi adalékkal és az elitista attitűddel árt a kortárs irodalomnak. Arra kérem, ne tegye. Alázatos tisztelettel stb.
Bálint György 1933: „ijesztően sok ma az író. Magyarországon ma minden félig-meddig intelligens embernek, titkos vagy nyílt irodalmi vágyai vannak. Kevésbé titkos hetilapok külső munkatársaiig… Lényegük az önkritika bámulatos hiánya. Mindegyikük rendkívül fontosnak tartja a maga művészetét, és azt hogy a mondanivalója feltétlenül nyilvánosság elé kerüljön… Valamennyien azt hiszik, hogy a társadalomnak szüksége van arra, amit írnak. Hiányzik belőlük a mély szemérem és a kemény fegyelem… Azért mert, ezeknek az íróknak túlnyomó része egyformán kerüli az igazi, életbevágó emberi és társadalmi problémákat.
A legtöbb ember évek óta halott, csak nem veszi észre! Agyuk évek óta megszűnt működni. Testük gépiesen funkcionál tovább. Agyuk helyét néhány kisebb, jól konzervált előítélet és konvenció foglalja el, hiánytalanul kitöltve koponyaüregüket. Megtévesztésig hasonlítanak élő emberekre.
1933 óta felismert, leírt jelenség!
Veres Péter ugyanerről „Erős benne a becsvágy, ami csak hiúság, szereplési vágy, olvasmány gyáros, (hírlapíró lesz) Sok ezek közül, mestere az olcsó gondolkodásnak, szellemességnek és szellemeskedésnek. Alapelve: nem harcolni, hanem tetszeni. Ha kérdőre vonják, ártatlanul a közönségre és a sokezres példányszámra hivatkozik. Az olvasmány gyárosok légiója hajszolja a sikert és a pénzt! S megtalálják a közönséget, amely éppen nekik való. Ezeken keresztül van siker, és pénz, Ő ezeknek ír! Ő csak tetszeni akar, mint a színész, vagy utcalány!”
Egy súlytalan semmi ember, aki minden élményt átereszt magán, s amit megélt, mindent megírt, de magából nem adott hozzá semmit! Helyette ír, „fantasztikus” halandzsákat!