+ Irodalom

Itt magyarul olvashatod Bob Dylan Nobel-díjra írt levelét

Régóta megjelennek lemezeim tucatjai, több ezer koncertet adtam világszerte. De a legfontosabbak a dalaim. Úgy tűnik, megtalálták a helyüket sok ember életében, akik különböző kultúrából érkeztek. Ezért hálás vagyok. – írja levelében a zenész, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

Nem kis meglepetést okozva októberben Bob Dylan kapta a 2016-os irodalmi Nobel-díjat. A 75 éves amerikai költő-énekes-dalszerző hetekig nem válaszolt a svéd akadémia kereséseire és a nyilvánosság előtt sem reagált rá, hogy ő kapta az elismerést. A december 10-ei Nobel-díjátadóra sem ment el, írt viszont egy ütős köszönőbeszédet. Bob Dylan annyi esélyt látott a Nobel-díjára, mint arra, hogy valaha Holdra lépjen. A zenész szerint sokkal nehezebb ötven embernek zenélni, mint ötvenezernek. Levelében megköszönte a díjat a Svéd Akadémiának. Íme a köszönőbeszéd teljes szövege magyarul:

 

Jó estét kívánok mindenkinek! Szeretettel köszöntöm a Svéd Akadémia minden tagját és a többi meghívott vendéget, akik megjelentek ma este.

Sajnálom, hogy személyesen nem lehetek jelen, de Önökkel vagyok lélekben, és megtiszteltetésnek érzem, hogy átvehetem ezt a díjat. Az irodalmi Nobel-díj olyan elismerés, melyet álmomban sem gondoltam, hogy megkapok. Fiatalkorom óta figyelem azok munkáját, akik erre a díjra méltóvá váltak: Kipling, Shaw, Thomas Mann, Pearl Buck, Albert Camus, Hemingway. Ők az irodalom olyan képviselői, akiknek műveit iskolákban tanítják, a világ könyvtáraiban olvassák, beszélnek róluk, és amelyek erősen hatottak rám. De most, hogy csatlakoztam ehhez a díszes névsorhoz, nem jutok szóhoz.

Nem tudom, hogy ezek a férfiak és nők gondoltak-e a Nobel-díjra, de azt gondolom, bárki, aki könyvet, verset vagy színdarabot ír a nagyvilágon, valahol mélyen álmodik erről. Ez olyannyira rejtett vágy, hogy talán maguk sem tudnak róla.

Ha valaki valaha azt mondta volna, hogy egy kicsi esélyem van a Nobel-díj megnyerésére, azt gondoltam volna, ez annyira lehetséges, minthogy a Holdra lépjek. Abban az évben, amikor megszülettem, meg még néhány évig nem adták ki az irodalmi Nobel-díjat. Rájöttem, hogy egy szűk kör tagja lettem.

Épp úton voltam, amikor megkaptam ezt a meglepő hírt. Percekig tartott, mire feldolgoztam. William Shakespeare-re, az irodalom nagy alakjára gondoltam. Megpróbáltam úgy gondolkodni, ahogy ő tette drámaíróként. Azt gondolta, olyat ír, ami még csak meg sem fordult a fejében. Színpadra termettek a szavai. Arra szánta őket, hogy ne olvassák, hanem elmondják. A Hamlet írása közben, biztos vagyok benne, hogy sok mindenre gondolt. „Kik a legjobb színészek ezekre a szerepekre?” „Hogy néz majd ki a mű a színpadon? „Igazából Dániában játszódjon a darab?” A kreatív látásmódja, a céljai kétségtelenül előtérben voltak, de más dolgokat is fontolóra kellett vennie. „A pénzügyi dolgok rendben vannak?” „Van-e elég jó ülőhely a szponzorok számára?” „Honnan szerzek emberi koponyát?” „Biztos vagyok benne, hogy távol állt tőle a gondolat, hogy megfogalmazza: ez lenne az irodalom?”

Fiatal koromban kezdtem el dalokat írni, és egy idő után hírnévre tettem szert a számaimmal. Azt gondoltam, a dalaimat hallgatják majd kávéházakban, bárokban, majd később olyan helyeken, mint a Carnegie Hall vagy a London Palladium. De álmodtam lemezkészítésről, és arról is, hogy a dalaimat adják a rádióban. Ez volt az igazi díj, amit elképzeltem. Lemezeket készíteni és hallgatni a dalaimat a rádióban.

Ez jelentette azt, hogy nagy hallgatótáborom van, és hogy elértem azt a célt, amit kitűztem. Nos, ez most sikerült. Régóta megjelennek lemezeim tucatjai, több ezer koncertet adtam világszerte. De a legfontosabbak a dalaim. Úgy tűnik, megtalálták a helyüket sok ember életében, akik különböző kultúrából érkeztek. Ezért hálás vagyok.

De még valamit el kell mondanom. Előadóként játszottam ötven és ötvenezer ember számára. De sokkal nehezebb egy ötvenfős közönségnek játszani. Ötvenezer ember az egy személy, de ötvennél ez másképpen van. Minden ember egy egyéniség, különálló személy, egy világ önmagában. Ők tisztább befogadók. A tény, hogy a Nobel-bizottság ilyen kis létszámú, nem tőlem függ.

De ahogyan Shakespeare, úgy én is gyakran el vagyok foglalva az alkotómunka szépségeivel és az élet hétköznapi feladataival is. „Kik a legjobb zenészek ehhez a dalhoz?” „A legjobb stúdiót választottam?” „A megfelelő hangnemben szól a dal? Van, ami az életben állandó még 400 év után is.

Nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy a dalaim irodalmi értéket képviselnek-e.

Köszönöm a Svéd Akadémiának azt, hogy ezt a kérdést fontolóra vette és ilyen csodás választ adott rá.

Minden jót!

Bob Dylan

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. ukotaf szerint:

    Bob Dylan, Isten éltessen!

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top