+ Irodalom

Egy kisváros keresi a gyilkost

Rejtélyes alakok az éjszakai ködben, magának való nyomozónő és brutálisan meggyilkolt nyugdíjas rendőr főfelügyelő – az imént említett címszavakat olvasva a krimik és a thrillerek rajongói valószínűleg már elkezdték dörzsölni tenyerüket. A Hazug múlt kellően súlyos olvasmány, és a súly alatt most nem arra az erőhatásra gondolok, amivel a könyv az asztalt nyomja.

Rejtélyes alakok az éjszakai ködben, magának való nyomozónő és brutálisan meggyilkolt nyugdíjas rendőr-főfelügyelő – az imént említett címszavakat olvasva a krimik és a thrillerek rajongói valószínűleg már elkezdték dörzsölni tenyerüket. A német származású írónő, Charlotte Link a gyilkolós-nyomozós regények nagyágyúja. Legújabb szerzeménye a Hazug múlt című könyv, ami októberben jelent meg magyar nyelven a General Press Kiadónál. Az 510 oldalas kötet kellően súlyos, és a súly alatt most nem arra az erőhatásra gondolok, amivel a könyv az asztalt nyomja.

hazug-mult

A helyszín egy észak-angliai kisváros, ahol saját otthonában brutálisan megölik a nyugdíjas  Richard Linville-t, a köztiszteletben álló rendőr főfelügyelőt. Mivel a férfi nem sokat vizet zavart – azon kívül, hogy hivatásból évtizedeken át rosszfiúkat küldött a rácsok mögé – felmerül a kérdés, hogy ki akarta eltenni láb alól. Linville lánya, Kate az apja halálával elvesztette az egyetlen embert, akit szeretett. A londoni rendőrségen dolgozó nő magányosan, céltalanul éli mindennapjait: senkihez sem tud közel kerülni, ráadásul a munkájában sem érzi magát sikeresnek. Amikor hazatér gyászolni a szülői házba, úgy látja, a vidéki rendőrség nem tesz meg mindent az ügy felgöngyölítéséért, ezért ő maga ered a gyilkos nyomába. A nyomozás során egyre több holttestre bukkan, és mind több titokra derül fény az apja múltjából…

Ahogy a krimiknél bevett szokás, a Hazug múlt is egy rejtélyes, ám annál véresebb kisvárosi gyilkossággal adja meg nekünk az alaphangot. A nyomozós sztorit Charlotte Link lélektani drámával bolondítja meg, méghozzá nem is akármilyennel. Miközben rágjuk a körmünket, hogy vajon ki ölte meg Richard Linville-t, rá kell jönnünk, hogy az egykori főfelügyelő múltja korántsem olyan makulátlan, mint ahogy sokan hitték. Márpedig Kate számára apja volt az egyetlen személy, akihez valóban kötődött, ez az ellentmondás adja a regény pikantériáját. Ha már a főszereplőnél járunk, ő az idealizált hős szöges ellentéte. Óriási bajban lennénk, ha fel kéne sorolnunk a szerethető tulajdonságait és erényeit. Kate nem egy szuperzsaru, mosolyogni csak szökőévenként szokott és még csak nem is szép. A könyv többi szereplőjéhez hasonlóan mi is csak sajnálni tudjuk magánya és keserűsége miatt. Pontosan ezért értjük meg Kate motivációját, ami jelen esetben mindent felülír: meg akarja tudni, ki ölte meg az egyetlen személyt, akit szeretett. Csakhogy minél közelebb kerül a végső válaszhoz, annál többet csalódik erkölcsileg hibátlannak vélt édesapjában. Charlotte Link ügyesen kifundálta ezt a lélektani csavart, miközben olyan részletességgel mesél, hogy filmként pörög előttünk a történet. A vér nélküli krimi olyan, mint a gól nélküli foci – ezt valószínűleg a szerző is jól tudja. Ennek megfelelően a gyilkosságokat is olyan szemléletesen írja le, hogy az összes széttört térdkalács és megkínzott áldozat megjelenik lelki szemeink előtt. Charlotte Link folyamatosan fenntartja a feszültséget: hol egy távolban megcsillanó rejtélyes távcső, hol egy éjszakai telefonhívás hozza a frászt szereplőinkre.

Akciódús történetvezetésével és személyes drámájával a Hazug múlt egy rendkívül ütős krimi. Egy hűvös őszi-téli éjszakán nincs is jobb, mint egy ilyen könyvvel zárni a napot. Csak aztán nehogy rémálmaink legyenek!

Kate meggyilkolt apja ágyában aludt, mert azt remélte, így közelebb érezheti hozzá magát. Vagy legalább valahogy érezni fogja. Vannak olyan emberek, akik egy közeli hozzátartozójuk elvesztése után arról beszélnek, hogy érzik a jelenlétét. Nem ment el, még ha én nem is láthatom. Mindig velem van. Kate-nek az apja halála óta egyetlen másodpercig sem volt ilyen érzése. Az apja elment, ő pedig teljesen elhagyatottnak érezte magát. Se nem hallotta, se nem látta, se nem érezte őt. Emlékezett rá, ez igaz, de amikor csak rá gondolt, mindig ez járt a fejében: vége, vége, vége… Az ágyneműt nem cserélték ki az óta az éjszaka óta, amikor az apját meggyilkolták. Kate februárban nem volt rá képes, és valószínűleg most sem tudná megtenni. Még mindig érezte a tusfürdő illatát, amelyet apja használt, de lehet, hogy csak képzelődött.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top