Azt gondolod, a gyermeki lélek csakis ártatlan lehet, és egy erdőben az ég világon semmi szörnyűség nem történhet? Úgy gondolod, hogy az ifjúsági regények mind egy kaptafára készülnek? Rég láttál igazán menő könyvborítót? Akkor neked érdemes elolvasnod April Genevieve Tucholke regényét, a Wink, Poppy, Midnight – A hős, a hazug és a hitvány című kötetet, ami októberben jelent meg a Menő Könyveknél.
Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.
Rejtélyes szereplők egy még rejtélyesebb házban
Több mint egy tinidráma
A Wink, Poppy, Midnight – A hős, a hazug és a hitvány ügyesen mutatja be a tizenévesek közti klikkesedés és a hierarchia jelenségét, valamint a birtoklási vágy és a félelem pszichológiáját. Számos olyan érdekes kérdést felvet, amivel egy valamire való ifjúsági regénynek illik foglalkoznia, ha több kíván lenni, mint egy porosodó könyv a polcon. A szerző nem csupán a fiatalok mindennapjait mutatja be, hanem a felnőtté érés szakaszait is. April Genevieve Tucholke komoly témákat boncolgat, könyve mégis könnyen fogyasztható és izgalmas. A Wink, Poppy, Midnight az a fajta ifjúsági regény, amit felnőttként is egész nyugodtan kezébe vehet az olvasó, ha bele akar lesni egy szerelmi háromszögbe, majd ne adj’ isten egy elátkozott házba.
SÖTÉTSÉG: sűrű, mint az alvadó vér, olyan sűrű, hogy megtartom a tenyeremben, ha nem vagyok megkötözve. Éreztem a sötétség lélegzetét, lihegett, zihált, fújtatott az éjszaka. Nem tudtam, meddig bírom még. A csuklóm viszketett, égetett a lehorzsolódott bőr, a karjaim elzsibbadtak, mintha nem is hozzám tartoznának, érzéketlen teherként húzták le a vállamat. Nem történt semmi, még mindig semmi. A fuvallatra kaparászás hallatszott, majd újra csend. A szellő nyomán kitisztult a levegő, levelek, föld, harmat fedte el a por, a penész, a pusztulás szagát. Mélyen beszívtam, mintha miattam jött volna, mintha meg akart volna menteni.