+ Irodalom

Hogyan menekültek a madridi Bosch-kiállítás poklába a hazai pokol elől?

Az ötszáz éve elhunyt festőzseni kiállítása a Pradoban. Minden nap reggeltől estig száz méteres sor a múzeum előtt. Nézem a lassan, türelmesen előre toporgó tömeget. – Nógrádi Gábor riportja a madridi Bosch-kiállításról.

Lapozz a folytatáshoz!

HIERONYMUS BOSCH

Egérszerű szörnyek tűéles fogakkal, hatalmas nyúl kampós lándzsával, mocsárból előmászó háromfejű gyík, embermadár csőrében meztelen test, páncélos vitézt hüllők falnak, s kárpit mögött a nyílvesszős halál.

Pokoli? Ez? Na, nehogy már! Az elmúlt száz év, az volt pokoli.

Boschnak ötszáz éve fogalma sem lehetett arról az emberi gonoszságról, amit az emberiség 1914 és 2016 között produkált.

Inkvizíció? Máglya? Boszorkányok? Autódafé?

Ne tréfálkozzunk, gyerekek!

Az inkvizíció korában per volt, vallatás, tanúk és vallomások, nem milliókat elfüstölő tömeggyilkosság, és szomszédok egymásnak ugratása tébolyult diktátorok vezényletével.

Spanyolországban az inkvizíció 330 éves működése alatt mintegy 35 ezer embert végeztek ki. Az elmúlt száz évben minimum nyolcvanmillió ember halt erőszakos halált.

Nem boszorkányság! Technika!

hieronymus-bosch-christ-car

 

SPANYOLUL

Kiállítás, emléktábla, műemlék, kulturális vagy más információ, étlap és közlekedési tájékoztatás, azaz − néhány híres múzeum és jobb étterem kivételével − mindenütt minden szöveg csak spanyolul. Hosszas meditáció után megvilágosodom, és megértem, miért nem olvashatóak egy turistáktól hemzsegő világvárosban az információk legalább angolul.

A spanyolok tudnak spanyolul.

Magyar kisváros, 2016.

„Jónapot! Meg tudná mondani, hol a Kossuth utca?”

„Itt, ahol állunk.”

„Köszönöm. De mondja, mért nem jelzi egy utcanévtábla, hogy ez a Kossuth utca?”

„Minek? Mi tudjuk.”

 

TOLEDÓ

Ezer év története.

Iszlám mecset.

Illetve iszlám mecset volt, aztán katolikus templom lett, mert a muzulmán hitűeket elüldözték, áttérítették, megégették.

Zsinagóga.

Illetve zsinagóga volt, aztán katolikus templom lett, mert a zsidókat elüldözték, áttérítették, megégették.

„Nem uncsi egy kicsit, Uram?”

„De – szól az Úr. − És még nincs vége.”

 

FORGALOM

A Hotel Palace előtti kereszteződésbe, illetve onnan kifelé öt utca fut.

Lámpa nincs.

Autó mehet jobbra, balra, de meg is fordulhat, és többször meg is fordul a saját két kiküldött tudósítói szemünk előtt. Karambolnak, törött üvegnek, lökhárítónak nyoma sincs. Zebra két helyen. A gyalogosok némelyike átvág a kereszteződésen toronyiránt. Ide néz, oda néz, oda néz, ide néz, és túléli.

Visszamegyek másnap. Megint ülök egy órát a fájdalomcsillapító sör mellett.

A Hotel Palace előtt a helyzet változatlan.

Madrid működik.

Mit mondana a pszichológia?

„Több dolgok vannak földön és egen,

Horatio, mintsem, bölcselmetek

Álmodni képes.

De jerünk tovább!”

*

KÖNYVESBOLT

A Geronimo Stilton álnevű íróközösség egy rakás remekművet újramesélt, hogy közelebb vigye a klasszikusokat a gyerekekhez: Odüsszeia, Moby Dick, Kincses sziget, A három testőr, Alice Csodaországban, Gulliver stb.

Mindegyik átírásban egerek a főszereplők, amint azt a Stilton könyvekben megszoktuk. Egér Ahab kapitány, d’Artagnan, a Milady, Jim Hawkins, Gulliver, Robin Hood.

Elképzelem, hogy az Egri csillagokban Bornemissza Gergely, mint egy kis cincogó…

Bocsánat! Nem képzelem el.

 

DALI, PICASSO, MIRO

Képeik tele indulattal, dühhel, groteszk öniróniával. Vajon mennyit köszönhettek a spanyolok zseniális festői az elmúlt évezredek feltorlódó kultúrájának, tapasztalatának, az elüldözött vagy kényszerrel megtérített arabok, zsidók fájdalmának? És mennyit köszönhettek Cortes és Pizarro áldozatainak, a megkínzott és rabszolgaságba vetett amerikai őslakosok Spanyolhonba hurcolt leszármazottainak?

Minden ott van a képeken.

Dali, Picasso, Miro spanyolok voltak, ha a spanyol a valaha ott élt emberek – arabok, zsidók, indiánok stb. − összefoglaló neve, eszenciája.

És a magyar mely népek és fájdalmak eszenciája?

„…török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!”

 

EGYÜTT VAGY EGYEDÜL?

Tüntetnek a katalánok. Önállóságot akarnak. Miközben az európai gruppen szex az egyre tökéletesebb egyesülésre törekszik, hogy változatos szeretkezését mind jobban kiélvezze, a nemzetállamok egy része inkább magányosan maszturbál.

Ízlés kérdése. Megjegyzem: egyik ellen sincs kifogásom. Csak egy kicsit fura. Család, csoport, közösség jobban működik, ha együttműködik, mintha egyedeire szakadva külön működik. Mondjak népit? Egységben az erő. Sok jó ehetik egy tálból. Láncon az egyik szem a másikat húzza.

(A fejem nem káptalan. Nekem is megvan az O. Nagy Gábor.)

És most ne tessék citálni, hogy közös lónak túrós a háta, mert az a mondás csak lelkiismeretlen gazdákra igaz.

Persze az összefogás előnyéről szóló bölcs mondásokat más-más nyelven ismerve Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió is darabokra hullt, hogy a mai napig tartó kisebb elszakadásokról, elszakadási kísérletekről ne beszéljünk.

Havel nem értette. Én sem értem.

Illetve dehogynem értem!

A jegyző

A jegyző

Teljes hatalmat akar egy vezetői csoport, hiszen ugye, csak jobban turkálhat a maga táljában, mintha közös a tál! De a hatalmához kellenek, akiken hatalmaskodhat. Kell neki a nemzet, a tömeg. És ha egy tömeget ki akarsz szakítani magadnak magáncélra az emberiség nagy közösségének testéből, mint egyik kutyát a másikból, mit dobsz oda neki? A nacionalizmus csontját. Nincs az az Isten, hogy ezt a csontot a megvezetett ember kieressze a foga közül!

Inkább megfullad.

Többnyire megfullad.

Aki túléli, az pedig később a fejéhez kap, hogy jaj, bocsánat, nem ezt akartam, entschuldigen Sie bitte! És néhány évig nem felejt.

Tulajdonképpen, nem is tudom, minek tanítjuk a történelmet.

Tanítjuk, de nem tanuljuk?

Bözsike ügyesen kibontja a gumióvszert, hogy meg ne sértse a körmével, aztán összecsippenti a végét, és mutatja Józsinak, hogyan kell felhúzni. „Minek az? – kérdi Józsi, és a szemetesbe dobja a gumit. – Ne cifrázd! Csináljuk! Majd vigyázok.”

Anyád!

 

KVÓTA-KOTTA

Kedvenc kéteurós resztorantunk utcai asztalánál dőzsölünk, amikor átszól egy hölgy a másik asztaltól: „Magyarok?”

Krisztina már félórája szólt, hogy ne használjam szokásos szókészletem biológiai aspektusait (punci, fütyi, kefél stb.), mert a hölgy akcentusa magyar származásra utal.

A hölgy kérdésére párom bólint. Beszélgetnek.

Mint kiderül, huszonöt éve él Kölnben. Mondja, hogy évtizedek óta most először kapott levelet otthonról választással kapcsolatban.

Krisztina feje persze rögtön átmegy lilába.

Sajnálom.

Azt hitte a drága, ha eljön Madridba Bosch poklát megnézni, egy hétre elmenekülhet az aktuális hazai pokolból.

Ötven évvel ezelőtt Weiss bácsinak, sok hazai szenvedését enyhítendő a belügy megadja a világútlevelet.

− Oda megy Weiss bácsi, ahova akar – mondják −, csak válasszon egy országot! – És az öreg kezébe nyomják a földgömböt.

Nézi, forgatja Weiss Ármin a glóbuszt, végül visszaadja, és nagyot sóhajtva csak annyit kérdez:

− Nincs másik?

*

Repülőtér. Indulunk haza.

Milyen mély a népi bölcsesség!

Minden jóban van valami rossz.

Oldalak: 1 2

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top