+ Ajánló

Toulouse-Lautrec elég sok orrlyukba láthatott bele – Gergye Krisztián-interjú

Szeptember 23-án, pénteken LAUTREC TÁNCOLNI FOG a Müpában. Gergye Krisztián Társulatának bemutatójáról, mely műfaja szerint Cabaret grotesque, a rendező-koreográfust faggattuk.

Szeptember 23-án, pénteken LAUTREC TÁNCOLNI FOG a Müpában. Gergye Krisztián Társulatának bemutatójáról, mely műfaja szerint Cabaret grotesque, a rendező-koreográfust faggattuk.

Nemrégiben Novák Tatával beszélgettem, akkor ő meglehetősen lehangoló képet festett a mai koreográfus-generációról: „Engem meglep, amikor egy fiatal koreográfussal beszélve rá kell jönnöm, hogy a képzőművészeti ismeretei a nullához közelítenek. Hogyan lehet így koreográfusnak lenni? A koreográfiának fontos partnere a képzőművészet.” Figyelve a pályafutásodat, én azt látom, hogy te lehetsz az élő cáfolat, vagy a szabályt erősítő kivétel…

– Egyetértek Novák Tatával abban, hogy szüksége van a koreográfusnak a képzőművészet iránti nyitottságra. Azt gondolom, hogy a festők és festményeik nélkül nem lennék ugyanaz az ember, aki vagyok, és alkotóként is kevesebb lennék.

Ráadásul mostanában Kokoschka és Toulouse-Lautrec kapcsán ez hangsúlyos is lett…

– …meg korábban Bosch-sal és Schiele-vel. Nyilván elsősorban a figuratív képzőművészet az, ami nagyon közel áll hozzám, mert a festők nagyon tudnak valamit a testről és a mozdulatról. Szerintem borzasztó sokat lehet tanulni a festőktől önmagunkról és a táncról is. Nekem furcsa, ha ez másoknak fura, hiszen koreográfusként mindig képekben gondolkoztam.

Most miért pont Toulouse-Lautrec?

– Egyrészt az előadás az Európai Hidak 2016-program keretében jött létre, amiben idén Franciaország került a fókuszba. Másrészt volt még néhány ötletem, hogy miről csinálnék szívesen darabot, és Káel Csabáéknak Lautrec tetszett ezek közül.

Milyen ötleteid voltak még?

– Szintén századfordulós történetek, Érdekesnek tűnt a Ballets russes világa, a mára már kanonizált táncművek létrejöttének korszaka. Aztán volt egy vadabb felvetésem, hogy Lautréamont művével, a Maldoror énekeivel kellene foglalkozni… Összességében örülök, hogy Toulouse-Lautrec-nél kötöttünk ki.

Mert kellően markáns figura?

– Először azt gondoltam, hogy óvatosan kell a témához nyúlni, mert a szépelgés engem maximálisan nem érdekel, és Montmartre aranykora mára már szirupban tocsog. Ráadásul Toulouse-Lautrec művészetének recepciója és használata is elindult a hidegrázós szépelgés felé. Azt gondoltam, hogy vele akkor érdemes foglalkozni, ha ezt a mázat le tudom kaparni, és megmutathatom az egésznek a szagát, a mocskát. Ezeket be- és felvállalva lehet megmutatni, hogy hol rejlik a szépség.

Ha valaki, akkor Toulouse-Lautrec jól ismerte a csillogó világ szagos-mocskos árnyoldalát…

– Ha megnézed, a kurvákról és hányatott sorsú emberekről készítette a legszebb rajzait. Csodálatos, ahogy átüt a rajzain a nők iránti rajongása. Úgy, hogy közben nem tagadja, hogy ez nem egy szépséges létállapot: kurvának lenni nem leányálom. Ha meg a másik oldalt nézed – hiszen grófként rálátott az elitre is –, kegyetlen és könyörtelen karikatúrákat csinált, s ez nyilván skandalum volt akkoriban.

Lautrec táncolni fog (Dömölky Dániel fotói)

Lautrec táncolni fog (Dömölky Dániel fotói)

A Toulouse-Lautrec-et a sorsában rejlő feszültség kitaszítottá és önpusztítóvá tette, hiszen se ide, se oda nem tartozott/tartozhatott. Ebből következik – és ez fogott meg igazán –, hogy milyen túlélési stratégiát választott: a bohóc archetípusa valósult meg benne.

És ez ma is egy megvalósítható túlélési stratégia…

– Persze, de nem csak az: önismeret nincsen önirónia nélkül, és önirónia nélkül nem nagyon lehet élni. A humor elég jó orvosság. Toulouse-Lautrec az a bohóc volt, aki engem érdekelni tud. A szomorú bohóc, aki elfárad a műsorszáma után, és amikor lemossa a sminket, akkor nagyon-nagyon emberi. Az ő perspektívájából nézni a világot nagyon izgalmas. Szükségszerűen mindent átszűr a saját nézőpontján, visszahelyeződik a gyerekek vizuális pozíciójába. Azt hiszem elég sok orrlyukba láthatott bele. Ennek a nézőpontnak az abszurditáson és az irónián túl megvan a leleplező igazsága is.

Kokoschka babája című darabodról azt mondta Trifusz Péter képzőművész – aki meglehetősen biztos értékítélettel mozog a művészet egyéb területein is – hogy tőled szokatlanul harmonikus és szép előadás született. Most mire számítsanak a nézők?

– Ez is harmonikus és szép előadás lesz, de itt más az attitűd. Központi szerepe van a forszírozott szórakoztatásnak…

….?

– …ami azt jelenti, hogy megpróbáljuk megidézni az adott kor kanonizált művészeit, a leszbikus Mademoiselle Cha-U-Kao bohócasszony maszkulinitásától Valentin le Désossé feminitásáig. Az akkori Moulin Rouge sztárokat emeljük színpadra és belebújunk a bőrükbe. Eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi ők lennék. Számomra ezek a figurák mára emblematikussá váltak, mint a szegények és gazdagok világa között átjáró művészek, mint a társadalom bohócai. Társadalmi problémákra is rá lehet mutatni általuk. Az már a nézőn múlik, hogy látni meri-e a show mögöttesét.

Sokféle művész kellett a darab létrejöttéhez…

– Mindig törekszem valamiféle szintézisre, nem gondolom, hogy elég lenne a „csak tánc”, mint koncepció. A színpadon heten vagyunk, mint a gonoszok. Kolonits Klára operaénekessel először dolgozom együtt, de szinte hihetetlen, hogy mennyire szabad lelkű művész. Philipp Györggyel már korábban is dolgoztam együtt, ő egy igazi zenebohóc és emellett nagyszerű szerkesztő és kitűnő énekes. Francia partnerünk Mahji Torres, akivel korábban nem dolgoztam, de ez most nagy egymásra találás, ő egy „igazi, színpadra termett vadállat”. Azt szokta mondani, hogy az én ikertestvérem. Ő a női Gergye, vagy én vagyok a férfi Mahji. Az a fantasztikus, hogy gyakorlatilag alig beszélünk és mégis pontosan értjük egymást. Barabás Anita alakítja a nem-ártatlan ártatlan lány karakterét. Szerencsés felismerés volt, hogy hozzá mennyire közel áll a pantomim. Azt gondolom, hogy egy velőtrázóan megrendítő, de mégis szórakoztató szólót építettünk fel erre a felismerésre. Tárnok Marica bábművésszel már hosszú évek óta dolgozom együtt, azt hiszem, nagyon jól kiegészítjük egymást. A bábművészet kihagyhatatlan, hiszen a bábművészet a művészetek igazi szintézise. Kihagyhatatlan. A bábon keresztül – Kokoschka babájához hasonlóan – színre tudjuk hívni Toulouse-Lautrec-et és azt a perspektívát, amit ő megélt. Hoffer Károly olyan bábot tervezett, hogy ha megfogod, akkor nem akarod többet letenni…

Lautrec táncolni fog (Dömölky Dániel fotói)

Lautrec táncolni fog (Dömölky Dániel fotói)

Ha jól tudom, Kokoschka babáját is előveszitek.

– November 11-én lesz újra a Müpában, és – ha minden igaz, akkor Afonso Cruz, akinek a regényéből kölcsönöztük a címet – el fog jönni, hogy megnézze a darabot.

Amikor előveszel egy régebbi darabot, akkor van benned rácsodálkozás?

– Vannak új és újabb felismerések, előbukkannak olyan tartalmak és színek, amelyek elsőre fel sem tűntek, vagy nem voltak annyira markánsak és kézzelfoghatók. Izgalmas régi-új találkozások ezek.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top