+ Interjú

Kakastollas, dicső múlt

Az első állandó csendőr emlékkiállításról.

Augusztusban megnyílt az ország első állandó csendőr emlékkiállítása Ópusztaszeren. A „Kakastollas múlt” című tárlatot összeállító Vincze Gábor történésszel a kiállítás születéséről, a testület múltjáról, és az emlékét beárnyékoló előítéletekről beszélgettünk.

  • Hogy születik meg egy csendőr emlékkiállítás 2016-ban?

– A történet jó hat évtizedre nyúlik vissza. 1949-ben Jegenyés Pál csendőr főtörzsőrmester kezdeményezésére alapították meg a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösséget (MKCsBK), amely a nyugatra menekült mintegy másfél ezer csendőrt igyekezett összefogni. A háború végén az oroszok elől menekülő csendőrök igyekeztek minél több személyes emléket magukkal vinni: az egyenruhájukon kívül a kitüntetéseiket, dokumentumokat, fényképeket stb. Ebből Torontóban létrehoztak egy csendőrmúzeumot (Magyar Királyi Csendőrség és Vitézségi Múzeum). A kilencvenes években hazahozták ezt a tekintélyes méretű gyűjteményt – ami azóta is a Hadtörténeti Múzeum raktárában vár a sorsára.

  • Tehát létezik egy nagy, komplett csendőrgyűjtemény, ami több mint két évtizede Magyarországon van, és nincs sehol kiállítva?

– Igen, sajnos ez a helyzet, bár meg kell jegyezzem, hogy az anyag egy részéből két időszaki kiállítás is készült. Az MKCsBK akkori vezetője, vitéz Kiss Gábor csendőr főhadnagy már a 90-es évek közepén kezdeményezte, hogy az Ópusztaszeri Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményének területén építsenek fel egy csendőrlaktanyát, ahol a páratlan gyűjteményüket el lehetne helyezni. Erre a Horn-kormány idején se pénz, se politikai akarat nem volt. Így, ez az elképzelés akkor kútba esett. Két évtizedet kellett várni, mire reális esély nyílt ennek megvalósítására. Amikor tavaly fölkeresett bennünket v. Kőrössy Zoltán (tiszteletbeli csendőr, az édesapja csendőr századosként került Nyugatra), ismét fölvetette, hogy legalább egy emlékszobát létre kellene hozni az Emlékpark területén. Mivel csak egy – hamarosan megürülő – helyiség állt rendelkezésünkre, rögtön eldöntöttük, hogy abban nem tudunk egy komplett csendőr őrs-irodát vagy legénységi helyiséget berendezni, egy olyan kiállítást kell megtervezni, amely jelképesen mind a kettőt megjeleníti. Egyébként egy komplett csendőrlaktanya több épületből állt, ráadásul például tartozott hozzá zöldséges kert is. A csendőrök ugyanis alapvetően önellátásra voltak berendezkedve, igyekeztek mindet maguk megtermelni, ami az élelmezésükhöz szükséges volt, még állatokat is tartottak. Volt egy konyhájuk is, ahol általában egy helyi falusi asszony főzött rájuk.

  • A kiállításon eredeti minden?

– Nem, de nem is az volt a célunk, hogy kizárólag eredeti tárgyakkal rendezzük be az emlékszobát. Nem is nagyon lehetett volna megoldani, hiszen eredeti bútorok már nem maradtak fenn. Amiket itt láthatunk, hiteles másolatok. Ennek az a hatalmas előnye, hogy

a látogató leülhet az asztalhoz, kézbe veheti, lapozgathatja a dokumentumokat, akár fölpróbálhat egy hasonmás egyenruhát.

Eredeti kiállítási tárgyakkal ezt nem engedhetnénk meg. Az őrsön egy csendőr hagyományőr is posztol korhű egyenruhában.

https://youtu.be/3bmNgrbKPKQ?t=8m48s

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. istvanka

    2016-09-13 - 13:54

    Az ávh-nak mikor lesz MÚZEUM-a?Nemzetes urak!Lovagok és LÓ-vaginák ébresztő!Szól a kakastollas már!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top