+ Ajánló

Egy 1981-es Pajor Tamás-interjúra bukkantunk

Pajor Tamás 18 éves, negyedik gimnáziumba jár. Magas, jóképű, csupa ideg fiú. Bal fülcimpájában apró, ezüst fülbevalót visel, haja rövid, modern – írta Szőnyei Tamás harmincöt évvel ezelőtt.

Az interjú a Zeneműkiadó által 1982-ben kiadott Rock évkönyv 1981 című kötetben jelent meg, s némely részletében ma is érdekes lehet. Szőnyei Tamás kérdéseire felelt Pajor Tamás 1981-ben.

[…]

– Miért a Neurotic nevet választottátok?

– Ha valaki közelebbről kapcsolatba kerülne velem, nem tenné fel ezt a kérdést.

– Az olvasók viszont nem ismernek téged.

– Ez igaz, de egy mondatban nem lehet elmondani, hogy milyen vagyok.

– Mégis: neurotikus, vagy inkább érzékeny?

– Az emberek 60-70 %-a neurotikus hajlamú, a fennmaradó 30-40 % pedig pszichotikus típus. Ha tehát azt mondom, én neurotikus hajlamú vagyok, az nem fejez ki semmit.

– Rendben, hagyjuk ezt. Honnan szereztetek felszerelést?

– Tulajdonképpen a mai napig nincs szerelésünk. Van egy-két erősítőnk, hangfalunk, de ezekkel gyakorlatilag semmit sem lehet csinálni. Állandóan kölcsönkérünk, meg próbahelyek után futkosunk. Annyi helyet végigjártunk már, hogy az fantasztikus, és még mindig semmi. Gyárakat, művelődési házakat, klubokat.

– Az iskolával nem próbálkoztatok?

– De igen. Az első hely, amit felkerestünk, a dobosunk iskolája volt, azután az enyém. Onnan azért dobtak ki, mert olyankor próbáltunk, amikor nem lett volna szabad és túl nagy hangerővel játszottunk.

– Hol és hogyan került sor az első nyilvános koncertetekre?

– Az első koncertet nagyon izgalmas körülmények között nem tartottuk meg. (Eddig körülbelül tíz koncertünk volt meghirdetve, ebből négy megvalósult, a többi különböző botrányok miatt elmaradt.) Az első az Eötvös gimnáziumban lett volna, ahol megígérték, hogy minden érdeklődőt beengednek. A csekély propaganda ellenére nagyon sokan eljöttek, de az utolsó pillanatban kiderült: csak az Eötvös-diákokat engedik be. Ezek után úgy határoztunk, hogy nem lépünk fel. Történetesen ott voltak az URH együttes tagjai (velük már régebben is jóban voltunk) és meghívtak a három nappal későbbi koncertjükre a Kassák Klubba. E 81 februárjában volt. Utána háromszor léptünk még fel: egyszer a Kassák Klubban, egyszer a Molnár utcai Belvárosi Ifjúsági Házban és egyszer Rákospalotán, szabadtéren.

– Ha jól tudom, a zenekar a punk hatására született. Miért?

– A punk létrejötte Angliában törvényszerű, szükségszerű volt. A 70-es évek rockzenéje rendkívüli mértékben kommercializálódott (tisztelet néhány kivételnek). Különösen nagy bázisa van a heavy metalnak, amit itthon is sokan játszottak. A 70-es évek elején, a hippi mozgalom felbomlásának idején még aktuálisnak számított az olyan szöveg, hogy: “Menj, az úton menj tovább…“, de ma már eltávolodott a realitástól és ezek a nagy pátosszal ordítva, hatásvadász eszközökkel előadott szövegek teljesen semmitmondókká váltak. A fiatalok mégis beveszik és az irányzatnak ma is sok kedvelője akad. A punkzene azért jött létre, mert néhányan radikális eszközökkel próbáltak változtatni a zenében, ami sikerült is. Másfél-két évvel ezelőtt, amikor a zenekart megalapítottuk, az volt a célunk, hogy olyanok legyünk, mint a Sex Pistols volt. A Sex Pistols teremtette meg ezt az új stílust, robbantott, felfrissített és táptalajt adott az utána következőknek. Ezért mondhatjuk azt, hogy példaképet keresve nekünk már nem kellett visszamennünk Little Richardhoz, hanem elég volt Johnny Rottenhez, mert ebben már benne van amaz is.

[…]

– És itthon? Említetted, hogy tetszik néhány feltörekvő együttes. Éreztek valamilyen közösséget ezekkel?

– Vannak olyanok, akikkel barátságban vagyunk. Ezeknek az együtteseknek a zenéje tetszik nekünk, noha mi nem az ő irányvonalukat akarjuk képviselni. Megemlíthetem a Kontroll Csoportot, az Európa Kiadót (amelyek az URH szétválásával jöttek létre), a Vágtázó Halottkémeket és a Bizottságot. Különösen a Vágtázó Halottkémek zenéje és viselkedésformája szimpatikus. Ők az új hullámos zenének a legspontánabb, legőszintébb formáját játsszák. Olyan életérzést közvetítenek, ami mindannyiunké, de az ő kifejezésmódjuk a legkeményebb.

– És a sztárok? Például Hobo?

– Róla éppen az ellenkező előjellel beszélhetek. Földes László egy rock-diktátor. Nagyon nagy befolyása van a fiatalok körében és ezzel roppant módon visszaél.

– Ezt hogy érted?

– Kurválkodik. Régi Kex-számokat játszik, meg olyan dolgokat, amiket neki nem szabad a szájára vennie. Még régebben megmondta, hogy rock-próféta akar lenni és az is lett: a tinédzserek prófétája. Én nem tudom, hogy meddig díszeleghet ebben a szerepben, de remélem, nem sokáig. Ennek ellenére a HBB bizonyos mértékben forradalmat jelentett itthon, mert bluest játszanak és ez akármilyen is, nem azonos a kommersz zenével.

– És a többiek? Omega…

– Öregfiúk, nem érdemes beszélni róluk. Meg vannak számlálva a napjaik.

– Legalábbis szerinted…

– Na nem, Kóbor János lassan 40 éves lesz. Hány évesen lehet még valaki rock-énekes?[…]

***

Szőnyei Tamás összefoglaló írása a Neurotic-ról elérhető itt.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top