+ Zene

„a CD ROM lesz sírom is, mely iPod, s eltakar”

20 éves Akkezdet Phiai.

A következőkben megpróbáljuk vázlatosan feltérképezni azt a szövegvilágot, mely szerintünk az AKPH-t az utóbbi évek magyar nyelvű kultúrájának egyik legjobb teljesítményévé teszi.
Ha végighallgatjuk az AKPH első albumát, akkor egyfelől azt tapasztalhatjuk, hogy a szövegek nagy része a jól megszokott hip hop toposzok körül forog. Elsősorban az önmeghatározás, illetve a külvilág többi részétől való elhatárolódás áll a középpontban, melynek során autentikus (real) beszélők állnak szemben egy álságos (fake) világgal, melynek meghatározó elemei az egyéniséget megfojtó társadalmi konvenciók, az anyagiasság, a pénzen vásárolható talmi presztízs.
Természetesen előkerülnek a törvényen kívüliség jellegzetes utcai szcenáriói: drogok, autólopások, könnyűvérű lányok, és az öndefiníciónak szerves részét képezik a földrajzi kötődések is. Másfelől azonban a megszokott hip hop sztenderdek hallgatása közben azonnal feltűnik az az egyedülálló kreativitás és nyelvi sokszínűség amellyel a két MC definiálja önmagát külön-külön és Akkezdet Phiaként egyaránt. Ráadásul mindeközben egy olyan hangulatjelentést adnak a 2000-es évek Magyarországáról, amelyet mindannyian magunkénak érezhetünk, és amely akkezdetektől fogva minden bizonnyal a rajongókat leginkább összekapcsoló erők egyike.
Hosszú oldalakat kellene teleírnunk, ha minden egyes intertextuális kapcsolatot, minden kis utalást fel akarnánk fejteni (és talán sokat el is vennénk a dolog varázsából).

Egyszerre idéződik meg többek közt Hofi Géza, Weöres Sándor és a Guns and Roses, létrehozva ezzel azt az egyszerre nyomasztó és felemelő, játékos és filozofikus jelentésmezőt, mely az AKPH életművének meghatározó eleme.

AKPH nyelvstratégiájáról a szókimondó szövegekről részletesen a nyest.hu oldalán olvashatsz.

 

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top