Elszakadás Európától, elitellenesség, gazdasági bizonytalanság – mind ismerős lehet a brit európai uniós tagságról június 23-án tartott népszavazással kapcsolatban. Daphne du Maurier, A Mandarley-ház asszonya és más regények világhírű szerzője azonban már azelőtt megírta mindezt Rule Britannia című 1972-es könyvében, hogy a szigetország csatlakozott a közös piachoz.
A mű egy olyan Nagy-Britanniáról szól, amelynek gazdasága súlyosan instabillá válik, miután be-, majd egy népszavazás után kilép az Európai Unió elődjéből és uniót alkot az Egyesült Államokkal. Az amerikai tengerészek érkezése azonban inkább hasonlít invázióra.
Daphne du Maurier az 1970-es választások és az azzal az ígérettel kampányoló konzervatívok kormányra kerülése után írta a regényt, hogy Nagy-Britannia csatlakozik a közös európai piachoz. És noha a referendum nem játszik központi szerepet a könyvben – inkább az amerikai megszálláshoz szolgáltat hátteret – a Rule Britannia számos ponton megegyezik a 2016-ban történtekkel, kivéve talán azt, hogy a kötetben szereplő népszavazáson a kormány visszatáncol a közös piaci tagság támogatásától, és inkább ellene foglal állást – idézte a BBC Helen Taylort, az Exeteri Egyetem tanárát.
Egy évvel a könyv megjelenése után az Egyesült Királyság csatlakozott az Európai Közösséghez. 1975-ben népszavazást tartottak a tagságról, a többség a bennmaradásra voksolt. Hugh Pemberton, a Bristoli Egyetem történésze szerint 1972-ben még valószínűtlennek tűnt a három évvel későbbi referendum gondolata. „Nagy-Britanniában addig még soha nem tartottak népszavazást”, nem volt hagyománya.
Daphne du Maurier könyvében sokan ellenséges erőként tekintenek az Európai Közösségre. A történet – az írónő sok más művéhez hasonlóan – Cornwallban játszódik, az ottaniak pedig az EU-ból való kilépésre szavaztak a júniusi referendumon. A regényben a cornwalliak kezdik szervezni az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság uniójával szembeni ellenállást is.
Egyértelmű a párhuzam azzal, hogy az ottaniak az EU-ról is azt gondolják, hogy parancsolgat az országnak
– vélekedett Helen Taylor.
A regénybeli Nagy-Britannia politikailag megosztott, a londoni karakterek, köztük a miniszterelnök és a gazdaság meghatározó szereplői támogatják az uniót az Egyesült Államokkal, míg az ország többi részében a többség ellenzi. A 2016-os népszavazáson is ellentét volt Angliában a vidék és a főváros között, egyedül London szavazott az EU-ban maradásra.
Daphne du Maurier a regényben utal arra, hogy a dicsőséges történelmi múlt – különösen, amikor az Egyesült Királyságnak még szorosabb volt a kapcsolata a brit Nemzetközösség országaival – közrejátszott a Rule Britannia lapjain szereplő referendum eredményében. Az egyik szereplő így örvend „az angolul beszélő nemzetek” közeledéséről szóló terveknek:
nem lesznek parancsolgató külföldiek.
Ezzel kapcsolatban Matthew Francis, a Birminghami Egyetem politikai történelmet tanító professzora emlékeztetett arra, hogy a „külföldiek” vagy a bevándorlók kérdése központi témája volt a 2016-os Brexit-kampánynak.
Szavazzon a kilépésre, vegyük vissza az irányítást!
– ez volt az egyik legfontosabb szlogen a tudós szerint. Mindez arra utalt, hogy az EU-ból kilépve a hatalom visszakerül Brüsszelből a Westminsterbe – magyarázta, hozzátéve, hogy a Nemzetközösséggel való gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése is szerepelt a kilépéspártiak ígéretei között.
Daphne Du Maurier regényében Nagy-Britannia az árak növekedésével és akut munkanélküliséggel szembesül a közös európai piac elhagyása után. Ez a valóságban egyelőre még nem következett be, de Matthew Francis – és elemzők – szerint nem lehet kizárni, hogy be fog.
Nyilvánvalóan érezhetők már hatásai a népszavazásnak, elég a font árfolyamának esésére gondolni.
Abban viszont mindenki egyetért, hogy a könyv egyik legfőbb vonatkozása nagy valószínűséggel fikció marad: Amerika nem foglalja el az Egyesült Királyságot.
