Georg Spöttle rejtélyes, de nem újdonsült figurája a magyar közéletnek: egy 2002-es, „A kommandós lelke” c. portréinterjúja szerint a húszas éveiben a német hadsereg elhárításánál dolgozott, és megfigyelőként részt vett libanoni, iraki és szíriai bevetésekén is. Később elvégezte a helyi rendőrtiszti főiskolát, és a német belügyhöz került, ahol a „vietnámi és mongol maffia elleni harc” volt a területe, sőt állítása szerint részt vett az öböl- és a délszláv háborúban is.
Jelenleg főállásban a pesti Zara Hotel biztonsági főnöke, tanít a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, az elmúlt évben pedig valósággal felszántotta a kormánybarát médiát köztévétől a TV2-ig, hogy a migráció veszélyeire figyelmeztessen. És több mint húsz éve már, hogy behálózták az idegenek.
Spöttlét a kilencvenes években még más globális jelenségek foglalkoztatták. Az ekkoriban még Berlinben szolgáló rendőrt főleg az ufókutatás kötötte le, és talán nem véletlen, hogy ezidőtájt számos, nagyon is intenzív földönkívüli élménye is akadt.
„Még hetekig küzdöttem a félelmeimmel. Éjszakánként a szolgálati fegyveremmel ültem az ágyamon, felkészültem arra, hogy végső esetben öljek, ha a szürke lények újra feltűnnének nálam”
Spöttle előbb homályos női alakra lett figyelmes, a következő képen viszont már egy kertben állt, az égen két repülő objektumot pillant meg, de ekkor hirtelen filmszakadás következett. Az utolsó emléke az volt, hogy ágyon fekszik, az arcától 30 centire pedig egy kis alak fura grimasszal bámul rá.
Két évtized távlatából a biztonságpolitikai szakértő már nem tűnik ugyanolyan határozottnak a földönkívüliek létezésében, mint annak idején. De a korabeli élménybeszámolóit nem cáfolta, ami fontos visszajelzés számunkra, viszont könnyen újabb összeesküvés-teóriáknak adhat teret az UFO-hívők köreiben.
- Olvasd el a teljes cikket az eredeti környezetében!
Szegény most ül az ágyon a pisztolyával a sötétben, és csak vár, vár és vár!