Volt már énekhang Az oroszlánkirályban, a kezdetek óta ő szinkronizálja a Simpson család Lisáját, olyan filmekben hallhatjuk a hangját, mint A tetovált lány, a Mad Max, az Eredet és a Kapcsolat. Bogdányi Titanilla számos filmben, sorozatban és rajzfilmben működött közre szinkronszínészként, és a mai napig is aktív. De vajon hogyan kezdte a szakmát, mit gondol a magyar szinkron helyzetéről, és kiknek ad leginkább a szavára? Bogdányi Titanillával beszélgettünk a színészi attitűdről, valamint a nyelvtanulás és a feliratos filmek kapcsolatáról. Interjú.
– Gyerekként csöppentél bele a szinkronszakmába. Milyen érzés volt 9-10 évesen mikrofon elé állni?
Fantasztikus érzés volt és persze nagyon izgultam is. Nem tudtam, mi fog kisülni belőle, de az első pillanattól kezdve elvarázsolt. Főleg, hogy én még a Pannónia Filmstúdióban kezdtem, füles nélkül, várva perceket 1-1 fűzés között, hatalmas művészek, rendezők, gyártásvezetők mellett, akik közül akad olyan, aki már nem él, vagy nem dolgozik a szakmában.
– Amikor elkezdtétek szinkronizálni a Simpson családot a Pannónia Filmstúdióban, még Lisa is kislány volt, akárcsak te. Hogyan tekintesz vissza arra az időszakra? Mennyire kaptál szabad kezet, amikor elkezdted szinkronizálni Lisát?
Imádtam azt az időszakot. Rettenetesen boldog voltam, amikor Kosztola Tibor bizalmat szavazott nekem Lisa karakterével. Nem kaptam semmilyen különösebb útmutatást, az idő folyamán alakult ki Lisa karaktere. Hallható is az első évadokban, hogy kislányként szólal meg, majd később érik be az igazi „Lisa hang”.
– A rajzfilm még mindig nagy sikerrel fut itthon. Szerinted mennyiben köszönhető a magyar szinkronnak a sorozat magyarországi népszerűsége?
Nyilvánvaló, hogy maga a sorozat zseniális, de úgy gondolom, hogy ez az eset, amikor a magyar szinkron piedesztálra emelte a művet, és a végén még tett a tetejére egy szép nagy cseresznyét. Szerintem a Simpson családot nem magyarul nézni szentségtörés. (nevet)
– Lisa Simpson mellett Hanna Montana is a te hangodon szólalt meg, a Tetovált lányban Noomi Rapace-t szinkronizáltad, és hosszasan folytathatnánk a sort. Számodra mi a siker fokmérője? Kik azok, akiknek leginkább adsz a szavára?
A közönség visszhangja a legfontosabb. Aztán a rendezők, kollégák, barátok visszajelzése, ami fantasztikus érzés. Sajnos az emberek könnyebben adnak hangot a negatív véleményüknek. Dicsérni mindig nehezebb, és ez igaz az élet bármely területére. Nem tudom, miért. Talán azért, mert rögtön a saját bőrünket féltjük, ha valaki valami fantasztikusat alkot. Máris a vetélytársat látjuk az illetőben, vagy rögtön a saját hiányosságainkra tekintünk. Pedig egy kedves szó senkinek nem fáj, és csodálatosan feltölti mindkét felet. Épp ezért bárki mondja nekem, sokat jelent, és ha olyan munkát hallok, látok, én mindig igyekszem szóvá tenni a delikvens felé.
A legnagyobb kritikusomnak mégis inkább magamat mondanám.
– A szinkronszínészek többsége rendszeresen feltűnik a színházban és filmen is, mint színész. Neked nem hiányzik a színpad vagy a filmvászon?
Engem a rádiózás és filmezés vonz leginkább. Szerencsére most a rádió visszatért az életembe. Remélem, még sok lehetőség áll előttem, hogy bizonyítsam, kipróbáljam magam.
– Nyilván sokak számára vonzó ez a pálya, de nem lehet mindenkiből szinkronszínész. Melyek azok az adottságok, attitűdök, amik mindenképp szükségesek ahhoz, hogy valakiből szinkronszínész váljon? Gondolom egy jellegzetes hang önmagában kevés.
Sokan felháborodnának most, hogy nincs olyan, hogy szinkronszínész, színész van.
Színésznek kell lenned, színészi attitűdökkel. Elengedhetetlen az exhibicionista jellem, a jó ritmusérzék, a koncentráció, az alázat, a fegyelem és a sokszínűség.
– Számos iskola indít szinkrontanfolyamokat. Mit gondolsz erről?
Nem igazán tudok erre mit felelni. Egy jó tanár keze alól jó diák kerül ki.
– Több szakmabeli – köztük Rajkai Zoltán – is megjegyezte, hogy a stúdiók, megrendelők manapság próbálnak minél kevesebb pénzből gazdálkodni, ami komoly hatással van a magyar szinkron minőségére. Egy interjúban te is megemlítetted, hogy nem a magyar szinkronnal van a probléma, hanem a körülményekkel. Mire gondoltál pontosan és mióta lettek rosszabbak a körülmények?
A felgyorsult világ türelmetlen. Azonnali és gyors ingereket vár el. Ezt kielégítvén gyors munkatempót igényel. Ezzel elmondtam minden probléma alapját. Idő és pénz. Ugye mindenki ismeri a mondást, „jó munkához idő kell”.
Negyed annyi idő alatt készülünk el a filmekkel, mint régen.
Sokszor nincs időnk megvárni azt a színészt, akit megkövetelne a karakter. Lehet, hogy elutazott, vagy vidéken játszik, stb. És bizony a fordítók alulfizetettek, nem tanulták ilyen értelemben a szakmát – hiszen ez teljesen más, mint egy könyvet átültetni magyarra -, és elképesztően rövid idő alatt kell elkészülniük a szövegekkel. Ez az egyik alappillére egy jó szinkronnak, a jó szöveg. Ott kezdődik minden. Hosszasan lehetne ezt folytatni, de szerintem akkor itt kevés lenne a hely.
– Korábban említetted, hogy a szinkron hihetetlenül erős közösség. Tavaly a Színházi Dolgozók Szakszervezetén belül elindult a Szinkron Alapszervezet. Szakmailag mennyire tudjátok érvényesíteni érdekeiteket?
Erre azt hiszem, hogy azok tudnának leginkább felelni, akik képviselnek minket, akik a mi szócsöveink.
Azt hiszem, már azzal is elindult egy pozitív folyamat, hogy összefogtunk, ami mindig a legnehezebb része.
Most úgy érzem, hogy alakulunk, méghozzá jó irányba.
– Tegyük fel, hogy az egyik stúdióban annyira rosszak lennének a körülmények, hogy nem tudnád kihozni magadból a maximumot. Ilyenkor megmondanád a szinkronrendezőnek, hogy ehhez a produkcióhoz nem adod a neved?
Ezt a szituációt nem tudom elképzelni. Ilyen esetben inkább nem vállalnám el a munkát. Szerencsére soha nem fordult elő ilyen. Dolgoztam már rossz technikai körülmények között, de a lényeg akkor is rajtad áll, mint színészen. Lehet valami vicces, megható, kedves, elgondolkodtató, úgy is, hogy nem szól Dolby Surround 5.1 hangzásban!
– Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség tavaly benyújtott egy javaslatot, mely szerint növelni kéne a feliratosan is elérhető filmek számát a TV-ben, tették mindezt a fiatalok nyelvtanulásának érdekében. Mit gondolsz a kezdeményezésről?
A szinkron szükséges, a jó szinkron szükséges, de a 21. században vagyunk. Nincs azzal semmi probléma, ha eldönthetjük, hogy magyarul vagy felirattal nézünk meg egy filmet. Én imádom a szinkronos filmeket, sorozatokat, de nálam is előfordul, hogy kiüti a biztosítékot 1-1 elkészült mű. Ilyenkor bizony átváltok feliratra, ha van rá lehetőség. De attól is megőrülnék, ha lemaradnék olyan fantasztikus szinkronról, mint ami például a Star Trek-filmekhez készült. Azért ezt a példát hoztam fel, mert ezeket néztem a legutóbb, és szerintem fantasztikusak lettek.
De azt is tisztázzuk, hogy a filmek nem nyelvtanulás céljából készülnek. Nem ez az elsődleges feladatuk.
– Bár még csak 30 éves vagy, így talán korai ilyet kérdezni, de ha most kéne kiválasztanod, akkor mi volt eddigi karriered csúcsa? Melyik szinkronodra vagy a legbüszkébb?
Több mint 20 év szakmában eltöltött idő után nagyon nehéz erre válaszolni. Simpson család, Szívek szállodája, Apád anyád idejöjjön, Hanna Montana, Tetovált lány, Agymanók, Prometheus, A kezdő, a Mad Maxet is élveztem, a Burok című filmet is imádtam, A sötét lovag-felemelkedés is a topban van. Csillag kontra gonosz erők című teljesen őrült mesét is imádom csinálni. És még sorolhatnám.
