+ Képzőművészet

A Vércipóból származik ef Zámbó most nyíló kiállításának címe

Az egyik naplóban felbukkanó abszurd, fiktív világkép (az Álomi Reményfűző Intézet) szerkezeti rendjének sematikus ábrázolását is bemutatják a tárlaton.

A közel fél évszázada Szentendrén élő ef Zámbó István (1950) ösztönösen, műfaji kötöttségek nélkül dolgozik: rajzol, képeket fest, szobrokat formál, szövegeket ír, filmeket forgat, zenél, performanszokat, happeningeket hoz létre. Legutoljára a soproni VOLT fesztiválozói hallhatták zenekarával, de láthatták színpadképeit, szobrait és óriásbútorait is. Számára a művészet életforma, felfogásában a leghétköznapibb cselekvés is lehet művészi aktus. Filozófiai eszmefuttatások, kiáltványok, manifesztumok kísérik életművét, alkotásaival sajátos magánmitológiát teremt. A szentendrei Szabadtéri Tárlatok, a Fő téri Nalaja Happening, a Vajda Lajos Stúdió kezdeményezője, az A.E. Bizottság egyik alapítója. Műveinek motívumai jórészt a tömegízlést kiszolgáló popkultúrából származnak – ezek a jelképek együttesen egy szürrealista-neodadaista művészi univerzumot teremtenek.

Zenés koponyák, olaj, farost, 50x120 cm, 2001.

Zenés koponyák, olaj, farost, 50×120 cm, 2001.

A gyönyör visszhangja, ef Zámbó István kiállítása a Ferenczy Múzeumban, 2016. augusztus 19. – október 23. Szentendre Terem, Kurátor: Kopin Katalin, Megnyitó: fe Lugossy László, Köszöntő: Gulyás Gábor, az FMC igazgatója

A tárlat ef Zámbó István legújabb műveiből nyújt válogatást. A művész vegyes technikájú, merített papírra nyomtatott-festett új kollekciója az életmű korai szakaszában megfogalmazott bölcseleti gondolatkísérletekre reflektál. Az „egyedi beavatkozású példányok” mellett a tárlaton hagyományos olaj-farost képeket is láthat a közönség.

Száraz halpuszi locsolókannával, olaj, farost, 2010.

Száraz halpuszi locsolókannával, olaj, farost, 2010.

A kiállítás címe az 1969-re datálható, fe Lugossy Lászlónak dedikált, „égi hetilapként” definiált, fiktív levelezés egyik fotómontázs-vers lapján bukkan fel. A Vércipó című művészkönyv az útkeresés dokumentuma, egy formálódó ars poetica esszenciáját nyújtva, vázlatkönyvként, memoárként, naplóként működött. A kiállításon ebből az összművészeti kordokumentumból és több, 1968–1970 közötti vázlatkönyvből is látható néhány oldal, így kapcsolva a legújabb műveket a kezdetekhez. Az egyik naplóban felbukkanó abszurd, fiktív világkép (az Álomi Reményfűző Intézet) szerkezeti rendjének sematikus ábrázolását is bemutatják a tárlaton. Az életmű szerteágazó voltát jól szemléltetik a művész által rendezett filmek és performance-dokumentációk; a művész jelenlegi világába egy új portréfilm enged betekintést.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top