A honfoglalás előtt a magyarok egy része délnek indulhatott

A Kazahsztán északnyugati és a Kaukázus északi részén nemrég talált leletek közelebb hozhatják annak megválaszolását, mi indította el a magyarok nyugati irányú vándorlását a 9. században.

Nagyban segítheti a magyar őstörténet jelenlegi legfogósabb kérdésének megválaszolását, amennyiben a déli irányból, az Aral-tó vidékéről származó besenyő-ogúz leletek, valamint a legújabb „magyar-gyanús” leletek kapcsolatba hozhatók. Ennek segítségével ugyanis talán pontosítani tudjuk a nyugatra vándorlás okát és időrendjét. Kiderülhet, hogy a magyaroknak egy korábban gondoltnál kisebb része kelt át a Volgán, valószínűleg kényszer hatására, valamilyen politikai-katonai konfliktus miatt – mondta Türk Attila, az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoportjának tudományos főmunkatársa.

A régész annak kapcsán beszélt erről, hogy egy júniusi budapesti nemzetközi régészeti konferencián elhangzott: a magyarság őstörténetével feltételesen kapcsolatba hozható leleteket találtak a régészek a mai Kazahsztán északnyugati, valamint a Kaukázus északi részén is.

Az Aktobe és Aktyubinszk környékén öt-hat korabeli sírban helyi régészek által feltárt övdíszek és lószerszámok tartozékaihoz, kerámiákhoz és ékszerekhez hasonlókat korábban csak jóval északabbra, Baskíria területén vagy a Káma vidékén találtak, és a magyarokkal hoztak kapcsolatba. A Kaukázus északi részén talált leletek, amelyek a Kárpát-medence honfoglalás kori régészeti hagyatékához közeli párhuzamokat mutatnak, egy bizánci forrást erősíthetnek, amely arról ír, hogy a honfoglalás előtt a magyarság egy része déli irányba leszakadt és ott telepedett le.

Az ásatásokba immár a magyar kutatók is bekapcsolódhatnak, a magyar fél igyekszik anyagi forrásokkal, valamint szakemberekkel, antropológusokkal, állatcsontos kollégákkal segíteni a kutatást. Az eredmény közös publikációban fog napvilágot látni. Bízunk abban, hogy a leleteket egy kiállítás keretében ideiglenesen Magyarországra is el fogjuk tudni hozni

– mondta Türk Attila.