+ Irodalom

Mit égetünk gyerekeink agyába?

Kőrösi Zoltán verseskötetére nyugodtan mondhatom, hogy nagyon király. De megérti-e valaki, ha Király Levente verseire azt mondom, hogy nagyon kőrösi?

Király Levente: Van egy kutyánk…Manó Könyvek Kiadó, 2016 – Igor Lazin rajzaival – 48 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-403-211-3
Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja…Manó Könyvek Kiadó, 2016 – Nagy Eszter rajzaival – 40 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-403-213-7

Vannak, akik hosszú versszakokat idéznek az iskolában bebiflázott memoriterekből, s az idősebbek között többen akadnak, akik ezt a produkciót álmukból felébresztve is elő tudják adni görögül (pl. az Odüsszeia első sorai) is. Ennél mélyebben talán csak a gyermekkor csacska versei és mondókái rögzülnek, na meg a Pajzán Toldi (de utóbbiról beszéljünk máskor).

A gyerekkori verssorok passzív állapotban ott pihennek az ember agyában, s ha a felnőtt gyerekkel akad össze, netán saját gyereke van, akkor szinte maguktól kicsíráznak és előbújnak ezek a szösszenetek. Biztos vagyok abban, hogy szinte mindenkinek a fejében ott sorakoznak Kormos István, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly, vagy akár Kassák Lajos apróbb remeklései. (Az én személyes kedvencem és örök bajnokom Végh György: A zacskót fújó mackó.) Persze, az sem ciki, ha legtöbb esetben nem is tudjuk a költő nevét, hiszen ezeket a szövegeket akkor sikerült beemelni, amikor ilyesminek még nem volt jelentősége… éppen ezért megtörténhet az is, hogy az igazán sikeres darabok, mint a népköltészet remekei, különböző változatokban terjednek.

A fenti okoskodás apropóját a Manó Könyveknél megjelent két kötet adja melyek – ha eljutnak a gyerekekhez, akkor – jó eséllyel bekerülhetnek ebbe a titokzatos körforgásba. Pláne azért, mert a célközönség – korából adódóan – talán még nincs teljesen rácuppanva a mai, erősen vizuális kultúrára.

Kőrösi Zoli kötete esetében be kell vallanom, hogy nekem meglepetést okozott ez a posztumusz medvéskedés, s meglehetős pontossággal mutat rá arra, hogy mennyi tenni- és írnivaló lett volna még a fájdalmas hirtelenséggel elhunyt szerző előtt. (Persze, ez itt nem egy nekrológ.) Kőrösi medvés gyerekversei között turkálva nem is annyira a csengés-bongás tűnik fontosnak, hanem az a kedvességgel és figyelemmel átitatott világlátás, mely még így – gyerekversben is – teljes világot rajzol… azt pedig tudjuk, hogy Kőrösi világában fontos szerepe volt (van?) a focinak is, ami most éppen aktuális:

A világon a legjobb focis a medvecsapat,
mert abban a medvék rúgják a nagy gólokat,
medvék cseleznek, védenek és indítanak,
és, ha nem ők nyernek, akkor a meccs volt rossz,
nem a medvecsapat.

– olvashatjuk a Medvefoci című versben, közvetlenül a Medvelabda című négysoros remeklés előtt.

Király Levente – akit legutóbb az Óda a sörhöz szerkesztőjeként méltattunk – versei viszont éppen csengő-bongó játékosságukkal foghatják meg a kiskrapekokat, meg persze azzal, hogy – mint az igazi gyerekek – A Költő is hozzányúl mindenhez… a versekben feltűnik a szelfi, a bigmac menü, és még Neo is a Mátrix című filmből. Közben az egész kötet egyfajta furcsa főhajtás az elődök előtt, akik a mostani felnőttek szürkeállományába égették bele kitörölhetetlenül a verseket. Nehezen hinném, hogy a kötet címe nem Osvát Erzsébet versére (Balambér) kacsint. Igor Lazin rajzai legalább annyira jól működnek ebben a kötetben, mint Nagy Eszter medvés képei a másikban. Persze, nem összehasonlítgatni és méregetni kell a két szerzőt, hanem egymás mellé tenni, s ha úgy adódik, a gyereknek felolvasni… persze előbb-utóbb a szülő már kívülről fogja tudni, hogy

Basset houndunk, Kalambó,
nem ám földi halandó!
Segít holnap
Télapónak,
vállán dundi szakajtó.

Szarvasszánról vakkangat,
integet a vadkannak.
Ilyen blöki,
írnál neki?
Nem találsz jobb alkalmat!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top