+ Színház

Miféle félelem kerítette hatalmába Bergmant éjszakánkánt?

És az a rajz is ezt sugallja… felébredt, vagy ébren feküdt, majd felgyújtotta a lámpát és leírta, hogy félelem. De különös – annyira mást sugall a rendje, biztonsága, fegyelme. – Kiss Csaba írja Svédországból.

ÉJSZAKAI FIRKÁK – Rädsla (félelem)

Persze lehet, hogy tévedek. De oly sok mindent érzek, vagy érezni vélek ebből az emberből. Annyi mindent elárulnak a tárgyai, zenéi, képei, színei – szándékosan nem mondom az írásait, filmjeit, mert a művészet mindig felmutatás, azt közli, amit az ember már megszelídített magában. Amit már ismer.

Mikor először végigmentem a házon, meglepett, hogy mennyire össze vannak firkálva a bútorok, skiccek, rajzok, címek, időpontok, nevek – reszkető, bizonytalan betűkkel. A hálószoba sportrepülőtérnyi franciaágya harmonikus csipketerítővel leterítve. Az ablakon – az örök világnyíláson – teljes sötétséget adó sötétbarna vászon. Az ágy mellett két oldalt két zömök éjjeliszekrény, vastagtorkú éjjeli lámpákkal. És az egyik szekrényen egy egész írott világ szavakból, vonalakból. Mint Munch sikolya grafikában. Vajon hány éjszaka terméke ez? Egymás alá ötször odakarcolva, hogy RADS vagy RADO – Kerstin azt mondta, ez félelmet, szorongást jelent.

És az a rajz is ezt sugallja… felébredt, vagy ébren feküdt, majd felgyújtotta a lámpát és leírta, hogy félelem. De különös – annyira mást sugall a rendje, biztonsága, fegyelme.

Bergman félelme 2

Vagy lehet, hogy éppen ez a nyitja Előbb van az éjszakai firka, és ezt teszi másnap helyre a nappal fegyelme.
Úgy megszerettem ezt a kis szekrényt. Minden nap megnézem… mint egy nyílás a lelken.

Volt már egy ilyen érzésem a SZENVEDÉLY próbái alatt. A filmnovellában, úgy háromnegyede táján, van egy nagyon különös rész, mintha az ember-Bergman szólalna meg váratlanul az író helyett – semmihez nem kötődik, sem előtte, sem utána nincs ilyen:

Átnéztem, amit eddig csináltam, sommásnak és elnagyoltnak tartom, mégis folytatom. Mintha hajtana valami, talán valamiféle cél képzete. Itt futnak össze a szálak. Itt van a rossz gyökere. Kiporciózhatok bűnt és büntetést. Ez volna a szabadulás? Nem hiszem. Talán igénytelenebb remény hajt: íme egy cserépdarab, egy nehezen értelmezhető töredék. Vedd fel, és csinálj vele, amit akarsz. Legfőképpen: légy óvatos. Vedd a kezedbe, forgasd meg ujjaid között, és hagyd, hogy közléssé változzon. Folytatom tehát, de mindvégig habozva. Találomra.

Annyira megérint ez a vallomásnyi bizonytalanság. Az esetlegesség, a nem-tudás alázata.
Minden perfekcionista hazugság ellentéte. Sejtéseink vannak, világos pillanataink, de a többi csak töredék – firka az éjjeliszekrényen

CODA

Hat napja lakom Angenben (= rét.) És ma vettem észre, hogy mi annyira különös. A kertben egy kis asztalnál dolgozom 5 után (este tízig világos van), a Boszorkány vére mellett alszom. És körülöttem mindenütt, az ablak fölött is orgonák, kövér, dúshúsú orgonák. Június közepén. Északi tavasz.

Bergman félelme 3

Itt az összes részt olvashatod.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top