- fejezet
– Na, a keselyűk már itt köröznek – jegyezte meg Garcia, ahogy közeledtek a sárga helyszínelőszalaghoz. Újságírók nyomakodtak a bámészkodók elé a szalag mögött, és másodpercenként villant egy-egy vaku. – Szerintem hozzájuk hamarabb eljut a hír, mint hozzánk.
– Ez így van – erősítette meg Hunter –, és nagyon jól fizetnek minden információért.
A helyszínelőszalag mögött álló egyenruhás bólintott, ahogy Hunter és Garcia átbújt a szalag alatt.
– Hunter nyomozó! – kiáltott oda egy alacsony, kövérkés, kopasz újságíró. – Mit gondol, vallási indíttatású gyilkosság történt?
Hunter odafordult az újságírókhoz. Megértette az aggodalmukat. Odabent, abban a kis templomban, valakinek elvették az életét, és ők már tudták, ha Robert Huntert bízták meg a nyomozással, akkor a gyilkos különös kegyetlenséggel járt el.
– Csak most értünk ide, Tom – felelte nyugodtan. – Még nem jártunk odabent. Jelen pillanatban valószínűleg többet tudsz, mint mi.
– Elképzelhető, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk? – kérdezte egy magas, szemrevaló barna hajú nő. Vastag télikabátot viselt, a kezében kis diktafont szorongatott. Hunter még sohasem találkozott vele.
– Nem volt érthető, amit az előbb mondtam? – morogta a nyomozó Garciára nézve. – Akkor azok számára, akik nehezen tudnak követni, lassan megismétlem. – Egyenesen a nőre nézett. – Csak most ér-tünk ide. Még nem jár-tunk o-da-bent. És igazán tudhatnák, mi a szokás. Ha bármire kíváncsiak, meg kell várniuk a hivatalos rendőrségi sajtótájékoztatót. Már ha lesz egyáltalán.
A nő Hunter szemébe nézett, mielőtt elnyelte volna a tömeg.
Helyszínelő várta a két nyomozót a templom kopott kőlépcsőjén, kezében egy-egy fehér kapucnis overallal.
Amint beléptek a templomba, megütötte az orrukat a bűz – verejték, korhadt fa és vér átható fémes szaga keveredett a levegőben.
A bejárati lépcsőtől az oltárig vezető szűk folyosó választotta el a vöröstölgyből készült padok két hosszú sorát. A Hét Szent katolikus templomban egy forgalmas napon közel kétszáz hívő is elfért.
A helyszínelők által használt, fémtalapzaton álló két nagy reflektor fénye világította be a szűk teret. A természetellenes ragyogásban minden kontúr élesnek és ridegnek látszott. A folyosó végén, az oltárnál és a jobbra lévő gyóntatószéknél három helyszínelő fényképezett, és rögzítette a nyomokat.
A kapu becsukódott a két nyomozó mögött. Hunter ugyanazt az izgalmat érezte, mint mindig, amikor új bűnügyi helyszínen járt.
A helyszínelők meghallották a közeledő léptek zaját, és abbahagyva a munkát, nyugtalanul felpillantottak. A két nyomozó megállt az oltárhoz vezető lépcsőnél.
Amerre csak néztek, mindenütt vér volt.
– Jézus Mária! – motyogta Garcia, és az arcához kapta a kezét. – Ez meg mi az isten?
